Tobber életblogja

Na akkor most jött el az a pont, hogy vagy kikapcsolom magamat hétvégére, vagy összeomlik a rendszer.

Még csak ötödik napja menstruálok, hátra van még 2-3.

Este órákat agyaltunk az ügyvéddel, meg kerestünk dokumentumokat, szkenneltünk, fotóztunk. Reggel összefutottunk anyagokat cserélni. Közben egy földszinti lakó is kikezdte a sztorit, mert az nem ajánlat, ami sajtcédulát elfogadtak.

Végtelenül hiányzik az estéimből a sok szex, a tánc, a mozgás, a kultúra.

A cégnél pedig újabb feladatot kaptam pluszban.

Tudom, hogy a főnököm sorban teszteli a képességeimet.

Például amikor igazgatósági beadványt fordíttatott velem angolra.

A héten munka után szervezeti közleményeket írtam a legújabb döntésekről, amiket futtában elhadart napokkal ezelőtt (és ott párezerrel többen olvasnak, mint a blogomat :D).

Többször elhangzott már, hogy én kellek ide.

Tegnap felkért, hogy az egész céget érintő projekt operatív részét (is) koordináljam ezentúl. Ugráltathatok mindenkit.

Oks. Mondjuk az SAP inboxom vörösen villog, mert egy hete nem tudtam az ottani feladatokkal foglalkozni (nagyjából egy hét az eltűrt csúszás).

A munkacsoportom dolgait még hétfő reggel átlapozom, ne érjen váratlanul.

(Miközben Kollegina ma egész délelőtt fotókat nyomtatott és ragasztgatott két hajtogatott kartonba búcsúajándékoknak. Kicsit azért irigykedtem.)

Ma talán elmegyek táncolni, mert tudom, hogy utána jó, csak leszakad a térdem, holnap kondi, és mivel sajnos Kócos macskája végleg elaludt, nincs kedve vidámkodni (meg a cicám látványa is felkavarná), szóval szabad a szombat estém. Szvsz aludni fogok.

Vasárnap másodunokatesóimhoz kéne menni, de annyira nem az én korosztályom, világom, és még 40 km-t sincs kedvem autózni, szóval visszamondtam köszönettel.

Inkább alszom. Rajzolok. Gyöngyözöm. Szigorúan offline. Mindegy, úgyis takarítás lesz a végén. Offline.

Mindenki eljátszik a gondolatokkal, miket hozott az életébe egy-egy ember, kapcsolat, munka, utazás, történés.

Ha az előző munkahelyemen 15 éve nem védett lombikos az a logisztikus, akit ki akartak rúgni, de ezért tilos, akkor nem ültetik be az én pozimba, hátha az megy neki (kösz!), engem meg nem küldenek el egy kis pénzmaggal.

Ha ott nem tanácsolja az egyik idős kollegina, hogy ne a legjobban fizető, hanem a legstabilabb céget válasszam, akkor nem kerülök a mostani munkahelyemre 14 éve. (Így is jobban kerestem a réginél.)

Ahol úgy éreztem, a bandázás legjobb formája a közös korcsolyázás, cégszinten mindenkit hívtam, aki eszembe jutott, akik még hoztak embereket.

Ahol egyszercsak elhangzott egy félidegentől, hogy ha néptáncos vagyok, miért nem járok vele ide és ide.

Ott fedezett fel TCsV és elhívott a tánccsoportjába.

A turnékon megismertem további csoportokat, onnan összeverődött a banda, akikkel tizenéve cimbizek.

Naszóval ezekre gondolok...

Ha nincsenek barátnők cuki öccsei, eszembe nem jut nem a korosztályommal randizni, de hát ők nyomultak.

TCsV-exkollegina döbbentett rá, hogy a tindert nekem találták ki.

Onnan jött Judós3, legutóbbi élettársam.

Az ő nővére kerti parti eljegyzési buliján kattant rám egy kismacska, akit nem bírtam lerázni. Meg Judós3-t sem, hogy vigyük haza (nem).

Ha nem csacsogok erről spanyolon (ahová azért iratkoztam be, hogy ne haljon el a 40 éves agyam tanulás nélkül :D) a csoporttársamnak, akkor nem kezd el örökbefogadható kiscicákat küldözgetni. Meg egy felnőttet. Akibe azonnal beleszerettem, irány Győr, allergiateszt, alapítvány terepszemléje nálam, cica azóta az életem része.

Cica erősen fejleszti az érzelemkimutatási képességeimet, amivel khöm nem igazán dicsekedhetek. :D

Szerintem pasinak alig mondtam életemben, hogy szeretem. Macseknak naponta. Oké, néha iróniával, mert épp akkor pisil a vécé mellett levő alomba, amikor rajta ülök (a vécén, nem az almon, vagy a macskán), utána meg kedvesen odadugja a fejét a combomhoz… :)

Na megyünk ügyvéddel beszélni, mert pont ez hiányzik az estéimből ilyen napok után.

Közben a 24 naponta 8 nap mensire a protokollt javasolta az orvos, én meg nem akarok belemenni, mert kurvára ijesztő, de a hormonszedésbe pláne nem.

Egyeztetek az endósommal, ő reálisan gondokozó nő.

---

Azt meséltem, hogy két hónapig állt a nappalim közepén a (mű) karácsonyfám? A cicus rákapott, hogy fel-le rohangál a törzsén, vadászik az ágairól, stratégiai megfigyelőpont lett a lakásban, kész játszótér! Szóval csak a farsangi bulim előtt szedtem le. :D

Pont ezért díszek sem voltak rajta, mindegy, úgysem bírom a giccset a lakásban.

---

Találkoztam a feminista újságíróval, udvariasan hallgatta a lelkendezésemet, majd elárultam neki, hogy a cicám az ő havernőjének egyik befogadott kis kóborállata, na akkor elolvadt és tucatnyi képet kellett mutogatnom neki. :D Kérte, hogy rakjam fel a csoportjába a cukikát. Na így segíti elő a feminizmuskommunikációt a macska.

---

Kaptam végül új notebookot. Több, mint fél milliósat. Csodaszép. Csodaokos. Beállítási hiányosságok vannak, majd megoldom.

Aztán magyaráztam valamit a kolléganőmnek a képernyőn mutogatva, mire elkezdett legörögni a szöveg.

Jesszus, ez érintőképernyős!!!! :D

Gyöngyöt a disznók elé...

---

Baromi rossz főnök lennék! A munkacsoportomban van néhány nem túl fejlett IT érzékű ember, én meg hülyét kapok, ha pl. valaki egy csatolmányt úgy ment le, hogy megnyitja a levelet új ablakban, utána a fájt is, majd azt lementi. Miiii? Nem is értem!!! Jobb egér, ment. Nem beszélve a billentyűkombókról, a segítő funkciókról, nem használják a felhőt, nyitva van hatszáz ablak, állandó a homokórázás, váááá!!

Kezdenek beépülni a kis fél éves célok, a legeslegfontosabb, hogy ne 4-5 órákat aludjak, na ez egészen jól halad! 6-7 órák rendszerint, néha 7,5-8 összejön. A táncról, késő esti programok nagyrészéről lemondás volt az ára. Elég nagy árnak érzem, de a lelkemnek csak ez működik.

(Értékelném, ha később kéne bejárnom dolgozni, mert a munka és a kvíz/színház/meccs/koncert/tánc között van két-három felesleges óra kiesésem, ami alatt ha hazarohanok és vissza, semmit nem tudok intézni és plusz 2 óra bkv-zás, totális holtidő és fáradtság a végén.) (És nem, nem fogok kondicuccot a városba cipelni egy óra gyalog+bkv, hogy aztán izzadt hajjal menjek a programra este, plusz még onnan is cipelhetem haza a xarokat.)

Viszont most a céges munkák, a napi túlórák, a mindenki rámzúdit ezer és SOS munkát kezd kikészíteni.

Illetve kaptunk határozatot, hogy akkor elkezdik a 600 000 Ft-omba kerülő erkélyefelújításomat, mert bizonyítottnak látják (a buszsofőr, meg a projektmenedzser???) az ázást. Nem a tőlem ázást két emelettel lejjebb! És nem a fölöttük lakó erkélyét csináltatják újra, hanem az enyémet, kettővel feljebb. És nem is a terasz, hanem alatta a homlokzat hajszálrepedése a baj, ha baj.

Nem tudom, milyen jogi lehetőségeim vannak, aki tudja, vagy statikus, építész és adna szakvéleményt, légyszi írjon!

Nem, nem akarok évekig azért nem nyaralni, meg kazánt cserélni, ha szükséges, mert bizonyítatlan ázás miatt 600 000 Ft-nyi költségbe ver egy alkoholista buszsofőr, csakmert hangosan ordít le a lakógyűlésen és a képviselő a haverja.

Azt meséltem, hogy a közös képviselő burkoló embere régebben 300 000 Ft-ról adott már ajánlatot, de a bunkóék a drágát választották?

Nem szoktam embereknek rosszat kívánni, az ilyen szintű rosszindulat úgyis csúnyán utat tör és visszahullik az életükre tapasztalataim szerint...

Valamiért azt írja a blog.hu, hogy már nem él a blogom.

Pedig de. Gondolom, valami átmeneti hiba, hiszen olvasol.

Szóval ha elvesznék az éterben, ezen az emailcímen lehet érdeklődni, élek-e mi a helyzet:

Az első három betű a blog címének első három betűje, aztán írd mögé folytatólag, hogy nlc, majd kukac és jahú.kom.

Mentsd el, ha úgy gondolod... :)

Na jó, szétrobban a fejem, hasam, menzesz első nap éééés elfogyott a kávém, szóval szédülök, mint a pixa vérnyomásom sem sok, annyi jóindulatba burkolt plusz teher jön, amiket nem tudok lepasszolni udvariasan, de nem fér bele az életembe az alig ismert kolleginával cicás bandázás (ha van ember, aki engem nem szórakoztat, akkor ez a típus), vagy az ötvenes másodunokatesók egyelőre kötelezőnek tűnő meghívása 40 km-re, egész vasárnapi programként, miközben tegnap például egész délután agyhalottként szédelegtem a lakásban, néha kreatívkodva+sorozatozva, néha olvasgatva.

Szombat este bealudtam kilenc előtt, Kócos nagyon boldog lehetett. Egy ideig simogatott, meg kiült a kanapéra cicázni, hogy ne zavarjon, aztán rájött, hogy reggelig nem ébredek fel.

(Úgy sajnálom, öreg cicájuk már nagyon nincsen jól, látom, hogy szomorkodva ölelgeti az enyémet is... A cica meg nem egy gátlásos alkat, a kanapén csókolózunk, előbb mellénkkucorodik, majd rájött, hogy nem kap figyelmet, hát a kanapétámlán odasétált és beledugta a nedves orrocskáját a csókolózásunkba. Őt nem lehet csak úgy kihagyni semmiből! :D Mehettünk arcot mosni…)

Pörög a munkacsoportom, elértünk egy mérföldkőhöz. Mindjárt egyeztetek a közös képviselővel a további lépésekről, mert hétvégén összehoztuk a közös levelünket. Este kvíz, hogy legalább minimálisan használjam az agyamat is az életemben. Kvízre (nem emberek közt dolgozó) ismerős jelezte, hogy ők csak akkor jönnek, ha nem lesz zsúfoltság, mit tudok.

Mi van? :O

Nem tudom, hogy adott időpontban ül-e mellettünk valaki, az milyen közel lesz és hangosan beszél-e majd. Esélyesen igen.

Ráhatásom nincsen. Úgyhogy ők odamennek előbb. Jó. Ettől még nincsen hatásuk a zsúfoltságra, na mindegy. Örülök, ha belvárosból hazarohanva visszaérek időben.

A nevemben foglalunk asztalt, hülyét csinálnak belőlem, ha ma lemondok két főt. Ejj, emberek alkalmatlanok emberek közt élni, pláne frontkor, ma minden kollégám legalább két-három baromról sztorizott a bkv-ról...

Mást is zavarna, ha 42 évesen mindegyik(!) recepciós tegezné a drága magán-nőgyógyászaton?

Igazi first world problem, hogy ha mindegyik Papírkutya épp külföldön lesz, Anyuék meg a Mátrában wellnesseznek, ki etesse a macskát...

Na, csak a lényeget nem írtam, szóval egy alapos szelektálás vár még rám.

Tavaly elrendeztem a lakás ¾-ét, még maradt pár szürke zóna, szívfájdalom, de felszámolom.

Nagy tanulság, egy év alatt nem hiányzott SEMMI azon tárgyak közül, amiket kihajítottam! Konyhai eszközök soktucat, ruhák sok zsáknyi és a könyvtáram 95(!!!!!) %-a. Jaj, azt nagyon sajnáltam, megsirattam kicsit. De nem bántam meg.

Távol állok a minimalizmustól, de így a lakást rendben tartani pár perc, felsöpörni, felmosni sem sok, nincs kerülendő kacat, porfogó kötetek, bútorok, nehezen takarítható felületek.

Oké, vagy tíz széjjelfocizott nemezgolyó, meg plüssegerek, nagy kedvence hologramos virágkötöző szalag szálak mindenfelé felbukkannak, de ez kizárólag a lakótársam felelőssége!

Tökéletes döntés volt. Mondjuk a cica is. :D

Akit érdekel, netflixen, vagy sorozatbaráton már elérhető Konmari/Mari Kondo reality-je a témában (sztem rém tenyérbemászó kellemetlen a nő, meg nem szeretem ezt a tévés műfajt, meg józan paraszti ésszel is lehet ügyesen szelektálni).

Btw ruhák. Ma casual péntek van, így fel mertem venni a vékony farmer anyagú tunikámat. Felül kigombolva, alatta fekete trikó, alul textilbőr naci, a világ legkényelmesebb magassarkú Tamarisa.

Kicsit aggódtam, hogy topisnak nézek ki. Hát ebédig heten dicsértek meg, milyen csini vagyok.

Farmer tunikában. Hát jó, akkor hordani fogom.

Ideje gatyába ráznom a szokásos fél éves célkitűzéseimet. Egész jól sikerült az előző, az egészségdolgot kivéve. Ott is tettem erőfeszítést, de az kevés.

A spórolás szépen megy, de egy kis plusz alapot szeretnék képezni utazásokra (most épp nagy kedvem van).

Ugyanitt, aki olvas: nyitott vagyok utazásokra. :D

Meg 1-2 év múlva plasztikára (elsőre azt írtam, egy kis plasztikára, hehe), mert az elkerülhetetlen és nagyon vágyom rá.

Spanyolozás, legalább szinten tartani. Szerintem egy épkézláb mondatot nehezen raknék össze, érteni többet értek.

Több mozgás. Áh, ez sosem jön össze.

Cica szülinapjára (igen, tudom, a tanyán a küszöbre született, így a lány lejegyezte) valami állandó kedvességet, új bútort, fejlesztőt, vagy másik cicát labdákat, mert imád focizni.

Kvíz pörög, színházjegyünk három is van, repülőjegy kettő egyelőre, de vadásszuk a következőt, egy hokimeccs, aztán Pesten lesz egy workshopunk, ahol házigazdaként belemegyünk velük az éjszakába, átjön hozzám egy jófej kollegina cicázni, ünnepeljük egy másik szülinapját, osztálytalálkozó, családi ünnep, cimbis bulik...

Miért szívja most mindenki a véremet? :/

Dolgozom. Szívességet, nyilván. Olyannak, aki kap plusz 60 000 Ft jutalmat azért, amit én is csináltam, nem munkám, mégsem kaptam. A saját soktucat munkám háttérbe szorítva. A reggelim szintén.

Valaki idejön, hogy tanácsot akar. Légyszi gyorsan. Háthogy a Tinderen mi hogyan van. Légyszi, dolgozom.
Oké, jövök egy óra múlva. (Ne!)

Következő 3 perc múlva. Izé, csak megmutatom, milyen cuki izéke... Légyszi, dolgozom. Jó, nagyon benne vagy? Légyszi hagyjatok dolgozni, ezer dolog vár! Oké, akkor majd később megmutatom, milyen cuki izét... (Ne!)

Következő 10 perc múlva. Mit tudtok az átszervezésről? Csak azt mondhatjuk, ami publikus, ergo tudod.

Az IT összeomlóban. Bejelentésekre már ticketet sem kapok, senki nem is foglalkozik velük. Két email között percekig homokórázik a gépem. Bemegyek a naptárba, kiírja, hogy nincs jogosultságom. Újraindítom. Megint. Token ki-be. Még mindig.

Újraindítok, addig a papíron lévő dolgokkal rohangálok.

Megnéznéd a gépben, hogy...

Nem tudom. Dehát megy!

Dehát csak úgy látszik.

Na akkor engedj ide, megnézem. Nézi tíz percig, tucanyi új feladat esik be, határidők, sürgetnek, én infarktusközelben, ugyanazokat végigzongorázza, mint én. Jé, nem tudom, mi lehet. Újabb tíz perc ment el.

És akkor illetlenség az egészségükről hírt adó, gyerekről sztorizó, nyaralási terveket ecsetelő kollégákat leállítani. (A szerelmi ügyeket le szoktam annyival, hogy ha boldogtalan, lépjen ki belőle, úgyhogy tudják, abban nem leszek partner. :D)

Képtelenség open officeban dolgozni.

Közben hétfőn ugye ment a kavarás, ki mikor, hogyan menjen kvízre, én rövidrezártam, hogy nem kell bonyolítani, aki ráér, jön. (Té és I, mert ők imádják...)

Közben babalátogatásra a két ráérő cimbi kiszúr egyetlen időpontot, ami konkrétan senkinek sem jó. Ők nem változtatnak, ám csodálkoznak, hogy így nem jön el senki...

Közben megy napok óta a telefonálgatás a szomszédok között (kivéve a bunkó bácsi, vele nem állnék szóba, amíg ezt a hangnemet használja, mert nem az én szintem, ahogyan ketten is írtátok nekem). Én vagyok az egyetlen higgadt (meglepő, mi?), ezért mindenki nekem anyázik, hogy beperli a másikat (harmadikat).

Egyetlen érett felnőttnek érzem magamat, előbb beszéltem egyik féllel, aztán a másikkal (ők egymással már évek óta nem állnak szóba!), aztán visszahívtam mindenkit.

Alap kérésem, hogy ne hisztiz hogy tegyük félre az indulatokat, megoldást keressünk.

Szakértőt, aki bizonyítaná, hogy két szinttel lejjebb áznának a homlokzati repedéstől. Közben fotós-videós bizonyítékokat, hogy tényleg áznak és mikor. Merthogy ezeket még egyikünk sem(!) nem látta.

Aztán kihívnám a biztosítót, ugyanaz a házé, mint a miénk, jó pont.

Aztán újra kihívnám mindenkihez a burkolót, akiben megbízunk mind, de megegyezünk a legkisebb működő beavatkozásban. (Magyarul amiről szó volt eredetileg is.)

Aztán a biztosítónak benyújtjuk. Engem az sem zavar, hogy ha azt a vízvetőt (kb. 140 cm-esről van szó!, a többieknél sincsen 3 méter!!) magam kifizetem.

A végén felhívtam Szomit, hogy ebbe mindenki belemegy, pörgethetem-e én a dolgokat.

Megdicsért, hogy ügyesen, okosan intézem, végre előrelépés lesz.

Na.

Két állandóan játszmázó szülő közt nőttem fel. A harag nem megoldás.

Azt írta Minden dal rólam szól Ági nemrégiben itt, hogy "tortenhet barmi, a reakciomat en valasztom meg".

Hát én szeretnék tükörbe nézni.

(Btw. én vagyok a felforgató, ha szóváteszem, hogy a kőgazdag nagymultink egyik vezetője ne az adminisztratív kolléganőnk saját pénzből vett bkv-bérletét kérjék kölcsön, ha a közeli tárgyalásra metróval mennének? Felajánlottam, hogy veszek egy tömbjegyet reggel céges pénzből, de leintettek. Jó.)

Ja, tegnap még éhgyomri laboron is voltam. Kész a lelet, ezalapján pajzsmirigy jól működik a műtét után (is), de van valami gyulladás, meg autoimmunra utaló jel. Inkább megvárom a dokijaim diagnózisát.

Este letaroltuk az új helyet, holtversenyben elsők lettünk a kvízben, csak szétcsapással másodikok. :D Hárman hat fő ellen.

Kaptunk sok sütit.

A kvízmester srác rámkeresett facebookon, bejelölt (csak a csapatnevet tudta, este ki kellett bogarássza a regisztrációnkból a nevemet, de még úgy sem könnyű megtalálni), aztán írt kacsintós szmájlival, hogy reméli, találkozunk még. Hát, próbálom nem félreérteni. :D Sokat dob az esten egy szórakoztató vezető, kár, hogy jövő hétre már nincs hely hozzájuk.

Ma Szomival, meg házbizottságival egyeztetek, rém nincs kedvem hozzá. Legszívesebben ügyintézők gyöngye Anyukámra bíznám a témát.

(Most épp azt kell hallgatnom TIZENNEGYEDIK perce(!!!), hogy a postázósnőnek hol fájt a foga, hová utazott el még ezzel, mennyi volt és hol a röntgen, mit engedett a fogorvosnak, milyen gyógyszereket írt fel, ő hogyan oktatta ki a dokit, hogy miket csináljon és mit ne, hol fáj, hol mennyi. Hosszan. Hőbörögve. Nem hiszitek el! Az agyam szétrobban. Nem bírok így dolgozni! Na jó, kimentem a konyhába az oktatófiúkkal dumálni. Abszurd.)

Sok.

Az ebédszünetet használom színházjegy vásárlására, a munka és kvíz közötti időt a számvevőbizottsági taggal egyeztetésre.

Elmentem a lakógyűlésre és bőgve jöttem el. Én a naív, csicskáztatható embertípushoz tartozom. De amikor egy agresszív öreg az arcomba kiabálja megállíthatatlanul, hogy elmulasztottam évekig a kötelező állagmegóvást, mert a teraszom alatt(!) a külső homlokzat tetejénél van egy repedés, amiért(?) áznak kettővel lejjebb, akkor megbántódom.

Nem tudom, melyikőtök szokott kilógni egy alpinista kötélen, hogy ellenőrizze maga alatt a hajszálrepedéseket a falon… A havat mindig letolom frissiben, ne olvadozzon ott, tavaly beszilózták a fugám réseit, meg egyébként is tiszta és normális szomszédnak tartom magamat, tényleg nem látom, hol hibázhattam.

Felelősen eljárok lakógyűlésre, pedig nem sokan, eltakarítom a kertben a havat, szóval kis eminensként nem éreztem jogosnak a hangnemet, hogy én vagyok (meg a két másik szomszédom) a hibás a két emelettel(!) lejjebbi beázásért. Amit csak ő állít egyelőre, bizonyíték nincsen.

A közvetlen felettük levő erkélyről nem ázhatnak, mert ő megmondta, pont.

A bácsika buszsofőr volt, csak mondom.

És ha jogos is lenne, ezt a hangnemet akkor sem.

De a lényeg, hogy az öreg arra akarta rávenni a 12 lakásos házból megjelent másik HÁROM embert, hogy kötelezzenek minket újraburkoltatásra, és már meg is van, kivel. Nekem ez fél millió forint lenne, plusz állványzat a harmadikig, plusz a greslapok.

De.

Ugyanez a burkoló a múltkor határozottan kijelentette, hogy fel ne merjük szedetni a mostanit, mert tökéletesen zár!!!

Elég egy vízvető 3 méteren, meg egy terelőlapocska.

Ergo a pasi valami alaptalan rosszszándékból hazudőőő ki akar szúrni velünk, fentibb lakókkal. Akik nem is voltak itthon, én továbbítottam az infókat cseten.

Minden mondatomat félbeszakították, megalázottan éreztem magamat, kapálóztam, legalább az igazság hangozzon el!

Aztán lezárták a kérdést, hogy majd hoznak egy döntést. Én ebben nem akartam résztvenni, elbőgtem magamat és hazamentem.

Xarjanak sünt, ennyit a jóindulatomról.

Felkérünk egy független szakértőt, akinek nem fűződik érdeke a sokmilliós burkolómunkákhoz, a vízvetőt bármikor, szívesen megcsináltatom (vagy biztosító, mittomén).

De innentől nincsen ingyen hóeltakarítás.

Nem véletlenül járnak kevesen lakógyűlésre. Mindig van egy vén hülye…

Remegtem az idegességtől, így a szemembe hazudva rámsózni bő félmilliós terhet, miközben a szaki szerint sem a burkolattól áznak!

-

Szombat este Kócos jött, de nem igazán élveztem így, reggel határozottan idegesített szegény, pedig finomat sütött megint.

Vasárnap reggel szóltam Anyunak, ha van kedve csavarogni, eljöhet velem az autómosóba, tescoban végignézni a fürdőruhákat (szépek!). Bevásároltunk, majd kimentünk a (mégkülebb) külvárosba megnézni az új parkot és felfedezni a kilátásos teraszú cukrászdát a divatos sütikkel. Hát nyami, még a kávéjuk is tökéletes!

Aztán kiültünk a parkba napozni, lenéztünk a városra, a repülőkre, dumáltunk, majd bő öt óra múlva vittem haza. �

Kismacskához nem volt kedvem, meg kábé semmihez. Agyalok, mivel lehetne ezt a helyzetet megoldani. Nem szeretem a feszkót és nem is akarom, hogy bárkinek baja legyen miattam.

Ha van ötletetek, írjatok!

Nevezzetek sutyinak, de most hallgattam először TEDx előadást.

Nem szeretem az audió műfajt. Naponta soktucatnyian beszélnek hozzám, a tizedére lehetne zanzásítani és végigfutnám leírva.

Nem, nem nézek tévét és utálom a rádiót meg a podcastokat. Egy ideig azt hallgattam mozgás közben spanyolozásiból, de idegesített.

Angolul meg eleget gyakorlok a sorozatokkal (update: Frankie and Grace elkaszálva, de visszavettem a Good wife-ot).

A lényeg: nem is volt rossz.

Holnap megyek műveltségi vetélkedőzni, felkötöm a gatyát. :D

(És Té ismét kavar, megírtam, hogy oldja meg, nincs időm rá.)

Visszatértem a tempómhoz.

Este az Arénában jártunk a cuki fiúkkal koncerten, és elaléltunk. Két éve láttuk már a produkciót, még Judós3 is velünk volt, aki kicsit sem értékelte a zenei élményt, most elsodort a zene, a látvány, a show, a tánc! A tömeg imádja őket, ők imádnak szórakoztatni, improvizálni, nevetni.

És zseniális zenészek.

Posztoltam (poooost, ehhe!) az instára a kért hashtaggel (amint helyreállt a káosz), erre az egyik főszereplő showman kommentelt, aztaaaaa! :)

Ma lakógyűlés, már forrnak az indulatok (nem én), holnaptól Kócos szombatig, aznap este tánc, vasárnap hátőőőő Kismacska jön át, majd meglátjuk. Hétfőn labor, este kvíz, lesz a héten nőgyogyi, lemezbemutató, kondi, levadászok egy szimpi edzőlányt, mert magamtól hektikusan edzek mind időben, mind izomcsoportra (lábnap-függő vagyok, le kéne jönnöm róla).

Hát nem fantasztikusak?