Na jó, szétrobban a fejem, hasam, menzesz első nap éééés elfogyott a kávém, szóval szédülök, mint a pixa vérnyomásom sem sok, annyi jóindulatba burkolt plusz teher jön, amiket nem tudok lepasszolni udvariasan, de nem fér bele az életembe az alig ismert kolleginával cicás bandázás (ha van ember, aki engem nem szórakoztat, akkor ez a típus), vagy az ötvenes másodunokatesók egyelőre kötelezőnek tűnő meghívása 40 km-re, egész vasárnapi programként, miközben tegnap például egész délután agyhalottként szédelegtem a lakásban, néha kreatívkodva+sorozatozva, néha olvasgatva.
Szombat este bealudtam kilenc előtt, Kócos nagyon boldog lehetett. Egy ideig simogatott, meg kiült a kanapéra cicázni, hogy ne zavarjon, aztán rájött, hogy reggelig nem ébredek fel.
(Úgy sajnálom, öreg cicájuk már nagyon nincsen jól, látom, hogy szomorkodva ölelgeti az enyémet is... A cica meg nem egy gátlásos alkat, a kanapén csókolózunk, előbb mellénkkucorodik, majd rájött, hogy nem kap figyelmet, hát a kanapétámlán odasétált és beledugta a nedves orrocskáját a csókolózásunkba. Őt nem lehet csak úgy kihagyni semmiből! :D Mehettünk arcot mosni…)
Pörög a munkacsoportom, elértünk egy mérföldkőhöz. Mindjárt egyeztetek a közös képviselővel a további lépésekről, mert hétvégén összehoztuk a közös levelünket. Este kvíz, hogy legalább minimálisan használjam az agyamat is az életemben. Kvízre (nem emberek közt dolgozó) ismerős jelezte, hogy ők csak akkor jönnek, ha nem lesz zsúfoltság, mit tudok.
Mi van? :O
Nem tudom, hogy adott időpontban ül-e mellettünk valaki, az milyen közel lesz és hangosan beszél-e majd. Esélyesen igen.
Ráhatásom nincsen. Úgyhogy ők odamennek előbb. Jó. Ettől még nincsen hatásuk a zsúfoltságra, na mindegy. Örülök, ha belvárosból hazarohanva visszaérek időben.
A nevemben foglalunk asztalt, hülyét csinálnak belőlem, ha ma lemondok két főt. Ejj, emberek alkalmatlanok emberek közt élni, pláne frontkor, ma minden kollégám legalább két-három baromról sztorizott a bkv-ról...
