Vagyok.
Élek.
Kívül mosolygok, belül fáj és harcolok a hullámvasutaimmal.
Megdöbbent, hogy mennyi kínt tartottam természetesnek.
Becsülettel szedem a gyógyszereket, heti két terápiás ülés.
Leépítettem az ingeráradatot, amiben éltem. Szerettem, belefáradtam.
Alkotok, meglepően jókat, a vezetett tevékenységeket élvezem, egy kis csapatnyi alkotó itt, egy-két máshol, céges elvonuláson szintén festés, kvíz, kincskeresés.
A négy nap csajos balatonozás elmaradt a hideg/eső miatt, így Pesten mentünk át egymáshoz pont ugyanazokat csinálni.
Lakógyűlések konszenzusokkal, apró lakásfelújítások, klímatisztítás és napágy használata végre 39 celsius fok alatt. Limitált fonalak, ergonomikus eszközök, világító kindle, Keleti pályaudvar tetején a szobroknál bejárás és irányítóközpontban kérdésözönöm, apuval jóhangulatú telek, Anyuval jóhangulatú nagynénilátogatás, kéthetente takarítónő kényelme és rendelem az új hűtőmet.
Életközepi válság, klimax, bkv-zás és év végi stressz növekedése, szűrővizsgálatok és fogorvos, belehúzás, három rendezvény és zárások.
Aztán két hét téli pihenés és végre eljutunk a hegyekbe.
