Az egyetlen jó dolog a nyárban, hogy nem kell zoknit hordani. Igaz, azt márciustól novemberig nem szoktam. Lehet puha szilikoncipőkben járkálni, ami most, hogy újra bkk-zom, ideális.
Újszülöttkorom óta bkv-ztam a covidig naponta, és mindig is szerettem a rendszerét, az élményt, Pesten különösen jó a hálózat.
Hétvégente és itt a faluvégen már tesztelgettem a szorongásomat, mielőtt az öt legforgalmasabb magyarországi vonal közül kettőn utazom napi kétszer egy órát (jó, abból kétszer negyedóra séta a kertvárosban), nem is jó környékeken (a séta szép környéken).
És meglepően szeretem ismét. Nem feszélyez, az emberek büdösek és mellbevágóak a hátizsákjukkal, de ez a műfaj sajátossága.
Nem fogok kocsival bejárni, mert képtelenség haladni, időben több lenne, bár parkolásra adódna lehetőség.
Közben a BudapestGO app is felfejlődött, a QR kódot nagyon távolról pillanat alatt beolvassa. Nem véletlen a szoros verseny Karigeri és Vitézy között, mindkettő közösségi közlekedés párti és ez látszik is a városon (oké, amit anno Vitézy tett, az nem volt valami sikeres).
Karigeritől meg elvitathatatlan, hogy zöldült a város.
Hetek óta munka mellett dobozoltam el, rég kirúgott, vagy elhunyt (Csinikolléga) emberek szekrényeit törettem fel és szelektáltam. Mellette leugrottam a csajokhoz, akik épp a költözés hetére tették be az egyhetes nyaralásunkat a panzióban, ott leadtam a megrendelt ékszert és több megrendelést nem akarok alkotni, mert nem okoz örömet, aztán visszarohantam Pestre, aput felköszöntöttem a 80. szülinapján, aki hálásan hátat fordítva meccset nézett és szünetben kint cigizett, meg vagyok én ám becsülve (lásd még: terápiám okai), bent még egy nap határidős zártam, betanítok egy kolleginát, aki hál’istennek jóeszű, dobozoltam a tányérokat, szerződéseket, radírokat, főnök dolgait, majd két nap szabira lementem a csajokhoz és olyan jól sikerült, mint még soha. Pár éve volt egy törekvésünk, hogy ketté kéne válnunk, mert 28-30 ember sok és zajos és nem pihentető, de a panziós limitált minket 16 főben, plusz aki csak beugrik nappalra, így bensőséges és vidám volt a hangulat, tudtunk figyelni egymásra. Értem aggódtak, március óta nem láttak a legtöbben és örültek, hogy jobban vagyok, állítólag fogytam (alig és pont lexarom a súlyomat).
Már alakul a következő két bandázás.
A cimbikkel is kertipartiztunk, nem volt ott a három provokatőr, ezért eljöttek olyanok is, akik miattuk nem jönnek és így élveztük a kertet, a grillt, a nyolc gyereket, akik rajtam lógtak. Lövésem sincsen, miért szeretnek, de jókat játszottunk, majd angolra váltva elpanaszoltuk aktuális klimax-helyzeteinket, hogy ne értsék. A fiúk néha arrajártak, de meghallván visszamentek húst forgatni…
Az új irodaházban hét fős open space-ben vagyok, ami nem hurrá, de Kolleginával meg négy olyan fiúval, akik 1. jó arcok, incl. az AI vezetőnk, akivel ebédnél promptokat irogatunk és hasonlítunk össze és imádom az eszét és valamiért ő is olyannak tart, akivel érdemes beszélgetnie, 2. klimaxosok+fiúk open space-e, hűvösre vehetjük a légkondit.
Az épület a luxus luxusa, a helyem nagy és kuckós, a kilátás meglepően szép, csak pocsék a megközelítés. Van még jónéhány hiányosság, amit intézek, vagy egybegyűjtünk a többiekkel és hivatalos levelezőjük lettem, amire millió köszönömöt kapok.
A home office nem változott, szóval heti 1-2x járok majd arra.
A terápia fix heti kettő és nehéz lelkileg, a gyógyszerekből a minimális kötelezőket szedem és nem volt igény többre, pedig full káosz volt az elmúlt pár hét, és munkában nehéz két hét következik.
Vigyázok, hogy orvosi dokumentumokba ne kerüljenek bele a hivatalos diagnózisaim, mert stigmatizálna. Jó az generalizált szorongásnak meg depressziónak leírva.
Úgy száz évre elég kreatív alapanyagom van, mégegyszer ennyi ötletem kivitelezni, olvasok elalvás előtt a kindle-n és annyian mondják, hogy Bécsben jóval olcsóbb a kindle, hogy lehet, csak ezért kiugrom, bár unokahúg felajánlotta, hogy hoz nekem. Kellene a belső világítás, az az egyetlen hiánya a mostaninak. Van rácsiptethetős minilámpám, szóval nem szórnám a pénzt, majd kitalálom.
A banki appban sok hónapja teszek félre kis összegeket a majd meglepem magamat valamivel malacperselybe, ideje feltörni.
Őszintén örülök, hogy nincs programom hétvégére, mert aztán újra pörgés és annyi mindent kreálnék, nomeg a napágyam is vár.
