Tobber életblogja

Nem lehetek túl okos, életemen át hajkurászom a tudást, a kultúrát, a még kellemes mennyiségű szociális életet, szórakozást, elismerést munkában és persze szülőktől, tanulom az új hobbikat és nyelvet és fejlődöm a meglévőekben, harcolok a rossz genetikámmal. Erre tegnap a terapeutának elmélkedem, hogy két hétvégét szigorúan arra szántam, hogy elkészítsek három pár fülbevalót, két karkötőt, összeállítsak négy alapanyagszettet a további ötleteimhez, rendeltem alapanyagokat a befejezendőkhöz, olvastam, horgoltam és közben sorozatokat néztem, podcasteket hallgattam, illetve elugrottam a csajokkal egy workshopra bandázni. És hogy mennyire megnyugtatott.

Visszakérdez: Eszerint ön valójában ezekben találja meg a lelki békéjét?

Én meg a homlokomra csaptam, hogy jaaaa, mert a lelki békét keresem????

Sosem fogalmaztam meg. És valóban, színek, anyagok, textúrák, kreatív egyedüllét vagy épp mások tanítása megnyugtat.

Bátrabban utasítok vissza szuper programokat, ha még nem érzem az erőt magamban, pedig nagyon mennék, de legutóbb is fél órát bírtam táncolni csak. Ott még nagyon sok az ember.

Voltunk remek színházban (az majdnem három óra volt, úgyhogy a szezonban csak rövidebb darabokat szeretnék nézni), szünetben megbeszéltük, kinek melyik gyógyszerből van tartaléka, ha kéne, illetve ajánlgattunk újakat.

Sütöttünk olyan isteni tortát és sós süteményeket Békával, hogy azóta a számban az ízük és szerintem még hasonló minőségűeket sem sütöttem soha.

Szerváltunk error price füstölt lapockát 300 Ft/kg körüli áron.

Megrendeltem fél-egy évre a fogkrém, sampon, hajfesték, deó, krém, minden drogériai szükségletemet, egy: nem kell vele foglalkozzak, kettő: a pontszorzókkal közel 32 000 forintot gyűjtöttem a kártyámra, amit majd elkölthetek. Ha majd elfogyna a rakat fogkrém. :D

Összefoglalom: A középkorúság izgalmai a horgolás, gyógyszerajánlók, süteményreceptek, kuponos spórolás és olcsó árú húsok. Megérkeztem.

A kéthetente takarító nőnek kimaradt egy alkalom, úgyhogy megerőltettem magamat, de már újra jár, és harmad időben a kölcsönösen szerelmes macskámat bogyorgatja és finomságokat hoz neki. Teljesítménybért fizetek, pont nem zavar, hogy amíg törökülésben dolgozom a franciaágyon, ő tükröt mos vagy a macskával gügyörészik (nagyon cukik).

Heti két nap bemegyek a céghez, ahol képtelenség hatékonyan dolgozni, de megnevettetnek, bandázni hívnak és ötletelünk.

Apámat idén eddig háromszor vittem kertészetbe, végre megvettük a vágyott növénykéit. Húsvétkor két nap ültem náluk és dolgoztunk a családfán (sehol nem tartunk, annyi minden van), meg ugye heti 1-2-szer viszem a piaci árut, felhívom, ha Anyu elmegy otthonról, hogy jól van-e, amiután megkaptam, hogy hónapokig feléjük sem nézek. Fuh, én SOHA nem fogok megfelelni apámnak. Ja de, megdicsért a királykék ruhámban. Tényleg jól áll.

Kikérdeztem őket, apám szerint egy nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott gyerek voltam, Anyu szerint nagyon megbízható és jó kislány. Hát, a poroszos nevelés kifelé hatásosnak látszik!

Most van pár éves és negyedéves határidőm, egyik miatt hetekig csesztettem a főnökömet, ha nem árulja el, miket tegyek az éves riportba, megcsinálom a tavalyi témák alapján. Nem kaptam válaszokat, önállóan elkészítettem a sokoldalas színes-szagos-diagramos prezit, majd a bizottságnak küldés előtt fél nappal felhív, hogy olyan csúnya a tavalyi teljesítmény, inkább ne kérkedjünk vele, ne küldjük el.

Szóval tonna felhalmozódott feladatomnál túl vagyok a határidőn és csesztetnek, ezt meg hiába készítettem. Áh!

Egyik nap Anyu meghallotta, hogy fél háromkor még nem reggeliztem, úgyhogy átsétált egy doboz rakott krumplival. Életet mentett.

Beütött a nyár, a tetőteraszon idén kevés növény lesz, de azok kánikulabiztos bevált fajták. Szeretném, ha maradna hely egy szélesebb napozóágynak egy árnyékolóval. Mykonoson azt élveztem a legjobban, hogy a napernyő árnyékában fekszünk a susogó bokrok mellett a napágyon és olvasgatunk, igazi nyaralós-relaxálós teraszt szeretnék (amíg a szúnyogok hagyják).

Mondom, középkorú vagyok.

Itt süt a nap és esik. Nagyon szimbolikus.

Ismét megköszönöm a leveleiteket, aggódásokat. Ugye mindenki kapott választ? :)

Hiszem, hogy akkor is menni kell, ha nem akarom, ezért három pszichológiai előadást kihagytam, DE terápia heti kétszer, egy vagyonért, gyógyszerek, de főleg mindenféle emberi kontaktok. Négy napot a csajokkal vidéki panzióztunk, három hónap után és csökkenő szorongásoldóval is végre 11-12 órákat aludtam a falusi friss levegőn és érzelmi biztonságos környezetben. Nem titkoltam el, hogy milyen mélyponton voltam, szerintem álszerénység nem beszélni depresszióról vagy klimaxról. (Esetemben ÉS)

Húsvét kiscsaláddal, szüleimmel két fél nap, apám egyszer az erkélyen aludt be, egyszer be is vonult a szobájába. Aztán elvittem a közeli kertészetbe körülnézni, ahová két hete is elvittem, majd búcsúzáskor dühösen lebaxott, hogy ez jólesett, de hónapok óta nem látott és mehetnék igazán gyakrabban.

Hát, rég nem bőgtem, de ennél többet akkor sem tudok adni, ha 1. jól lennék, amiről mit sem tud 2. ő bármit is adott volna érzelmileg gyerekkoromban, 3. hetente 1-2-szer bevásárolok nekik a piacon, Anyu névnapján is ott fél napoztam, legutóbb kétszer hétvégén. Mi a fenét várnak még el tőlem, hogy mindig én leszek a rossz gyerekük???????

Totál kiborultam, pedig azt hittem, már stabilabb vagyok.

Kócosra egyre kevesebbet gondolok, láttam, hogy a névnapján a tesóját kellett egy vidéki fasorban az autója előtt aszfalton pózolgatva fotóznia. Boldog névnap lehetett.

Jártunk társcég meghívására náluk és szeretettel fogadtak és körbeugráltak és sokat tanultam tőlük.

A kéthetente (most négy lesz) 2-3-4 órát takarító nő egy áldás, sosem másznék fel a cirko tetejét lepucolni, (még nem is vagyok teljesen jól a spirál miatt, szúr, fájdogál). És imádja a macskát, jutifalatokat hoz neki és babusgatja. Nagy haverok lettek a porszívó ellenére. Gondolom, azért nem élete legnehezebb melója lehetek neki, 38 nm, magam is tisztaságot tartok és elpakolok előtte...

Online hetente spanyol, bevásárolt alapanyagok az új hobbihoz, elkészült mesterworkshop ékszer, meg még jópár saját elképzelés, volt búcsúztató meg csapatunk pesztrálása, cimbikkel csevegős délután, városnéző séta, befejeztem a meditációs tanfolyamot, de nem az én világom, a mindfulness viszont hasznos és alkalmazom.

Vár rám a céges menedzsmentriport készítése az FB ülésre, annak lebonyolítása, a negyedéves angol statisztikáimból prezi a boardelnöknek, egy elvonulásszervezés, három külföldi út szervezés és a szokásos sok munkám. Két irodaház költöztetés koordinálása a cégünknél, projekthajrá, július 1-ig a fülem is kettéáll.

Új éves céljaim nincsenek, annyit tetettem hozzá, hogy szerintem többletérték, hogy fordítom, lektorálom az angol dolgainkat, vagy SOS EU központi levelekre összedobok egy illedelmes halogató választ.

Megyünk két színházba a hónapban, egy tortaworkshopra, kézműveskedni, vidéki elvonulni, többezres céges buliba, hokimeccsre, újabb workshopra az új hobbihoz, apámat viszem a telekre (mert ugye sosem foglalkozom velük, Anyut naponta, aput heti háromszor hívom), aztán jön a nyár, négy nap medencés balcsis ház a tavalyiakkal, egy kerti parti szerveződik, egyhetes elvonulás huszonpáran csajok a szokásosra, Bével is alakul Balcsi, Apu 80, Anyu 78, valamit kéne szervezni meg ajándékozni.

Anyagilag taccsra tesz a terápia, ezért idén nem lesz (több) külföld, millió helyen jártam már, egy napággyal járulok hozzá a teraszomon wellnessezéshez. Meg egy monstre szúnyogriasztó lámpizével! Legalább a macska is velem nyaral.