Nem lehetek túl okos, életemen át hajkurászom a tudást, a kultúrát, a még kellemes mennyiségű szociális életet, szórakozást, elismerést munkában és persze szülőktől, tanulom az új hobbikat és nyelvet és fejlődöm a meglévőekben, harcolok a rossz genetikámmal. Erre tegnap a terapeutának elmélkedem, hogy két hétvégét szigorúan arra szántam, hogy elkészítsek három pár fülbevalót, két karkötőt, összeállítsak négy alapanyagszettet a további ötleteimhez, rendeltem alapanyagokat a befejezendőkhöz, olvastam, horgoltam és közben sorozatokat néztem, podcasteket hallgattam, illetve elugrottam a csajokkal egy workshopra bandázni. És hogy mennyire megnyugtatott.
Visszakérdez: Eszerint ön valójában ezekben találja meg a lelki békéjét?
Én meg a homlokomra csaptam, hogy jaaaa, mert a lelki békét keresem????
Sosem fogalmaztam meg. És valóban, színek, anyagok, textúrák, kreatív egyedüllét vagy épp mások tanítása megnyugtat.
Bátrabban utasítok vissza szuper programokat, ha még nem érzem az erőt magamban, pedig nagyon mennék, de legutóbb is fél órát bírtam táncolni csak. Ott még nagyon sok az ember.
Voltunk remek színházban (az majdnem három óra volt, úgyhogy a szezonban csak rövidebb darabokat szeretnék nézni), szünetben megbeszéltük, kinek melyik gyógyszerből van tartaléka, ha kéne, illetve ajánlgattunk újakat.
Sütöttünk olyan isteni tortát és sós süteményeket Békával, hogy azóta a számban az ízük és szerintem még hasonló minőségűeket sem sütöttem soha.
Szerváltunk error price füstölt lapockát 300 Ft/kg körüli áron.
Megrendeltem fél-egy évre a fogkrém, sampon, hajfesték, deó, krém, minden drogériai szükségletemet, egy: nem kell vele foglalkozzak, kettő: a pontszorzókkal közel 32 000 forintot gyűjtöttem a kártyámra, amit majd elkölthetek. Ha majd elfogyna a rakat fogkrém. :D
Összefoglalom: A középkorúság izgalmai a horgolás, gyógyszerajánlók, süteményreceptek, kuponos spórolás és olcsó árú húsok. Megérkeztem.
A kéthetente takarító nőnek kimaradt egy alkalom, úgyhogy megerőltettem magamat, de már újra jár, és harmad időben a kölcsönösen szerelmes macskámat bogyorgatja és finomságokat hoz neki. Teljesítménybért fizetek, pont nem zavar, hogy amíg törökülésben dolgozom a franciaágyon, ő tükröt mos vagy a macskával gügyörészik (nagyon cukik).
Heti két nap bemegyek a céghez, ahol képtelenség hatékonyan dolgozni, de megnevettetnek, bandázni hívnak és ötletelünk.
Apámat idén eddig háromszor vittem kertészetbe, végre megvettük a vágyott növénykéit. Húsvétkor két nap ültem náluk és dolgoztunk a családfán (sehol nem tartunk, annyi minden van), meg ugye heti 1-2-szer viszem a piaci árut, felhívom, ha Anyu elmegy otthonról, hogy jól van-e, amiután megkaptam, hogy hónapokig feléjük sem nézek. Fuh, én SOHA nem fogok megfelelni apámnak. Ja de, megdicsért a királykék ruhámban. Tényleg jól áll.
Kikérdeztem őket, apám szerint egy nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott gyerek voltam, Anyu szerint nagyon megbízható és jó kislány. Hát, a poroszos nevelés kifelé hatásosnak látszik!
Most van pár éves és negyedéves határidőm, egyik miatt hetekig csesztettem a főnökömet, ha nem árulja el, miket tegyek az éves riportba, megcsinálom a tavalyi témák alapján. Nem kaptam válaszokat, önállóan elkészítettem a sokoldalas színes-szagos-diagramos prezit, majd a bizottságnak küldés előtt fél nappal felhív, hogy olyan csúnya a tavalyi teljesítmény, inkább ne kérkedjünk vele, ne küldjük el.
Szóval tonna felhalmozódott feladatomnál túl vagyok a határidőn és csesztetnek, ezt meg hiába készítettem. Áh!
Egyik nap Anyu meghallotta, hogy fél háromkor még nem reggeliztem, úgyhogy átsétált egy doboz rakott krumplival. Életet mentett.
Beütött a nyár, a tetőteraszon idén kevés növény lesz, de azok kánikulabiztos bevált fajták. Szeretném, ha maradna hely egy szélesebb napozóágynak egy árnyékolóval. Mykonoson azt élveztem a legjobban, hogy a napernyő árnyékában fekszünk a susogó bokrok mellett a napágyon és olvasgatunk, igazi nyaralós-relaxálós teraszt szeretnék (amíg a szúnyogok hagyják).
Mondom, középkorú vagyok.
