Megvan az új kedvenc átkom: klimaxolj 36 fokban az egyes villamoson és maradj egész nap abban a ruhában.
Be fogok tenni pótbugyit magamnak…
Eddig négyszer mentem be az új irodába, kétszer akadályozta a villamost karambol.
Egyébként a (klin.szak)pszichológusom szerint jobban vagyok, magam is úgy érzem, persze napi négy gyógyszerrel meg heti két terápiával, de.
Olyan, mintha most szabit vettem volna ki a saját életemből pár hónapra.
Elhanyagolom a mozgást (oké, 5-6 km-t megteszek, amikor bejárok), simán megeszem egy egész kakaóscsigát, pedig én azt harmadoltam, nem futok minden kulturális eseményre, csak mert jó lenne, a szociális életemet nagyobb részt élem online, max. 1-2 hetente találkozom valakivel és azt is szorongva. Ellenben sok-sok dolgot készítek, amíg podcastot olvasok, eljárok workshopokra alkotni, vagy a rokonlány által a családi, negyven fős kerti partin bekevert bor-mentaszörp kombót higítom szódával/jégkockákkal és dőlök ki a teraszra, amíg az allergiámmal és a szúnyogcsípésekkel bírom.
Vagy ez lehet a valódi életem, és a minden esti programozás volt őrült sok??
A cégnél találkozom elég emberrel, alkotás közben havernőkkel, ennyi a szociális kapacitásom mostanában.
Vagy így is maradok?
