Nem nagy izgalmak történnek a szabim alatt.
Kocsi akksi lemerült, kikerülve egy új rámerőszakolását bebikáztattam a régit, hívtam Anyut, hogy van tíz perce felöltözni meg egy sofőrje 1-2 órára. Elviszem bárhová és megvárom, csak nem állíthatom le a motort. Kapott az alkalmon, termelői piac, bolt, kiadott lakásunk belesés, dumcsi a kocsiban, majd az obinál már leparkoltam, virágokkal és izzófüzérekkel távoztunk.
Nagytakarítottunk taktónővel, lecipeltem teraszdolgokat és felhoztam a fát, elől is hagytam minden átnézendőt, van mit pakolnom. Ünnepi égők mindenhol.
Vettem a Decathlontól egy téli parkát. Kb. 15 éve nem síelek, apám(!) hordta el a maradék hidegálló ruháimat.
Ha három kívánságom lehetne, az újra síelni bíró ízületeken erősen gondolkoznék. A legjobb sport, kikapcsolódás és feltöltődésem evör, fájdalmas lemondás. (Lásd még: szeretem a természetet, ha nincsen föld, meleg és pollen.)
A közeli buliba bokacsizma-harisnya-rövid ujjú mini dzsörzé ruhára csak ezt a parkát magamradobva sétáltam át és melegem volt 2 fokban! Oké, klimax, de ez a kabát szuper.
Huszonpáran megleptünk, régi ismerősök és cimbik, meg whisky. Idén tán kétszer ittam, mindkét buli előtt elhatároztam, hogy nem fogok. Három pohárkától úgy fájt a gyomrom (nem ettem), hogy hazafelé besétáltam a kézműves hamburgereshez úgy 15 dkg marhahúsért. Vasárnap este sorállás. A tömegben ki kéri előttem ugyanezt? Az alattam lakó/nem lakó, de tulaj srác. Hazakísért, jó volt látni, csacsogni vele.
Innentől három hét lenyugvás, terápia, nyelvgyakorlás, Lengyelország, három nap családozás, egyik nálam, a többi csak kézműveskedés és olvasás ezerrel.
Nagyon rámfér a pihenés.
