Megint a piszkozat mappának irogatok.
Apu beteg. Nagyon.
Hosszabban: Apám(81) a karácsonyi ebédre még egy bottal feltotyogott hozzám a harmadikra. Aztán megzuhant az évek óta romló fizikai állapota, egyre többet elesett, már végleg pelenkára és katéterre szorul. Anyu(78) nehezen bírt vele, folyamatos felügyeletet igényel, csak úgy mehetett Anyu bárhová, ha cserébe én vigyázok apura.
Aztán április elején apu cigizgetett (azóta leszokott 60+ év után) és váratlanul nekem szegezte, hogy szerinte már nem sok van hátra és majd beszéljünk az „elhantolásáról”.
Na erre mit lehet reagálni? Valóban így érzi? Igen.
Három napra rá kórházba került, azóta is ott fekszik, egy bő hétig sem bírta, amikor próbából hazaengedték. A nappalijukban várja a bérelt kórházi ágy, mobilwc, oxigéngenerátor, ami nélkül azonnal legyengülne.
Szóval minden nap (én „csak” heti hatszor) két órát a kórteremben vagyunk, etetjük, mozgatjuk, szórakoztatjuk. Anyut felkapom, meg hazahozom.
Szereztünk ápolót, aki heti egyszer lemossa, felállni már nem tud magától, ha ketten alákarolunk, csak totyog járókerettel 2-3 métert.
Napi 7-8x pelenkázni kell, csont és bőr, éjjelente képzeleg, és rendszerint agresszív, nagyritkán elérzékenyül, milyen jófejek vagyunk. Annyi baja van már, hogy egyiket sem tudják kezelni, mert a másik elvinné. Így csak fehérjét, vitaminokat, antibiotikumot kap.
A szülinapját lefújta (az enyémet sem tartottuk meg), de pár lufit bevittem, minden ápoló, doki felköszöntötte.
Most ott tartunk, hogy apu péntek óta aluszékony és a legendás étvágya is elhagyta. A bőrén keresztül folyik a víz, nem izzad, „ereszt”. Nyirok, szív, mellhártya, tüdő, hasnyálmirigy, máj, vese, bélfertőzés, mindennel komoly gondok vannak, hónapok óta felgyűlik a g.nny (szóval tippem szerint lassan szepszis), két hete már le sem tudják szívni.
A többi látogató rokonnal összehaverkodtunk, biztatjuk egymást, sajnos mindenki visszatér.
A terapeutám szerint meghökkentően jól viselem a terheket és újra lecsekkolta, tuti nem szedek-e hangulatstabilizátort (nem).
Apu eladatta a kocsiját (végre nem vezet!), megkaptam a felét. Sosem adott ilyen gesztust, megdöbbentett. Mondjuk fél millió forint és valszeg a házi ápolásába forgatjuk, ha valaha hazamehet még, de hurrá. Jelenleg 800 000 Ft+szállás+étkezés+hazautazás a háziápoló havi díja, megtakarításokat kell majd felélnünk, ha.
Közben a céges alprojektem fő emberei felmondtak (nem miattam). Olyan kevés fizetést kaptak, elhappolta a konkurencia, így a munkáimmal is gondban vagyok, tolom a szekeret, de kivették a kerekeit. Persze ez izgat legkevésbé.
És örök hálám a főnökömnek, hogy nem várja el a személyes jelenlétemet. Ma irodai napot tartottam, ő nem, de rohantam is, hogy látogatási időre átérjek a városon.
Aggódunk és folyamatos érzelmi hullámvasút és Anyu az idegkimerültség határán és benne is tartom a lelket, nehéz nem magunkra venni egy ilyen beteg napi több kirohanását.
Felkészülünk mindenre.
