Tobber életblogja

Ott vihogtam fel a Sírhant műveken (becsszó vicces sorozat), ahol Claire kiakad Russellre:

-I have been through this before.

I'm not some nurse who's here to take care of the misfits.

...

Gondolom, lesz, akinek jó hír, soknapnyi bőgés és szenvedés után döntöttem, hogy ma nem teszem meg.
Gyakorlatilag azzal megölném a szüleimet is. Lelkileg, de talán fizikailag is. 79 éves apu és tropa, Anyu 77 és fárad nagyon és még nem is lépett durva szakaszba apu betegsége(i, merthogy van néhány, ami miatt így is orvosi csoda).
Az egyetlen támaszuk vagyok a világon, másra nem számíthatnak.
Lehet gyávának nevezni, vagy tulajdonképpen nem izgat, ki gondol annak, de ha csak miattuk is, egy ideig még nem csinálhatom meg.
(A macskát elrendeztem volna, mielőtt ez még kérdésként merülne fel, imádja a megmentője, őt terveztem is támogatni egy nagyobb pénzmaggal. (Pár hónapja még Kócos volt a terv erre, minusz a pénz.) Oh, szépen elrendeztem a leveleket.)
Most elviszem Anyut a kertészetbe és egymás névnapjára veszünk növényeket, mert annak mindketten örülünk, apám meg a kedvenc halételemet süti és előkészít belőle egy adagot nyersen is, hogy süssem ki egyik munkanap, ha nem lenne másra időm.
Marnak az érzelmek, fáj a létezés. Jó lenne túlesni akárhogyan is.
A legutóbbi depresszióból éppen Kócos húzott ki tudta nélkül, akkor öt-hat hónapig kapálóztam, ez hosszabbnak látszik.
Ez van.

Te jó ég, most találtam meg egy hónappal korábbi emailjeiteket a spamben! Nem tudom, miért tett hirtelen szinte mindenkit oda, éjjel válaszolok. És köszönöm ismét.

PRO

a szeretetnyelve. gondoskodott, aggódott, ölelt, figyelt, sosem bántott, gyümölcsöt kockázott, tenyerén hordozott. kifejezni nem jól tudta, de a tetteiből lejött, mennyire imád

elfogadott ilyen külsővel, belsővel, szép sem vagyok, túl csajszis sem

finom reggeliket készített

imádta a macskát és fordítva, meg minden állatot. ő biztatott az adoptálására

covid lezárás alatt becsavarodtam volna, ha 2-3 hetente nem jön át meg kontaktálunk esténként

kompromisszumkész volt (én is), sosem éreztem, hogy áldozatot hozna, nem veszekedtünk

szép alakja van

elfogadta a tempómat

elfogadta, hogy okosabb vagyok. és jóval öregebb

szóvá sem tette, hogy évek óta vérzészavarral küzdök

nagyon-nagyon szerettem

KONTRA

a keksz, és az nagyon. 0/10-ről feltornásztuk 3/10-re, nekem kevés volt, amit nyújtott. ez frusztrált hétről hétre, alkalomról alkalomra. szerintem őt is, hogy nem tudja megadni. heppem volt a magas erotikus kultúra és nem volt érzéke hozzá. fel is adtam pár év után, hogy tanítsam

szájszag. sorry, biztos én hibám is, hogy csak küldözgettem a fogorvoshoz, ahová nem ment el soha és nem mondtam ki

éretlen személyiség, saját döntések nélkül. még a kocsiját sem ő intézte, a tehetségtelen fodrászhoz is az anyja jelentette be, amikor már nagyon nyúztam, hogy szörnyen néz ki. a nem volt tiszta alsóm mondat így elhangzott. akkor azért megjegyeztem, hogy 30 évesen talán megtalálhatná a mosógépet a házban, menjen az anyja után

eszébe nem jutott beleadni a hűtőben, lakásban talált dolgokra, vagy néha ő fizesse a rezsit, streamingeket, tojást vagy vécépapírt, heti 2-3 napot nálam töltött 5,5 évig

nem egzisztenciális okú mamahotel és a családja iszonyat befolyása. az anyja állította, hogy ők együtt fognak megöregedni, a testvére rángatta és zsarolta a kutyával

nincsenek haverjai. ami nekem rém fura, nem jár el, max. sportolni, vagy családdal moziba. kivel beszéli meg most a dolgait?

nincs igénye csinosabbra a sportcipő-koptatott farmernál, emiatt én sem akartam túlöltözni, pedig tele vagyok szép ruhákkal. már nem is sminkeltem

semmi igénye nem volt kimozdulni, dobáltam a programokat, ötleteket, belföldi kiruccanásokat (amire a szüleivel ugye ment), de rendszerint hesszöltünk itthon. ahol a covid home office és a depresszió miatt az állandó dolgaim eltűntével hétközben is hesszöltem

ezek szerint ő nem nagyon szeretett. a szívem szakad meg, hogy azt hittem, igen. már sokszor hittem, hogy fontos vagyok embereknek és mégsem, ezért érint mélyen

úgy dobott ki, vagy talán nem is akart kidobni, hogy az éves zárásom péntek délutánján kvázi munkaidőben beállít, hogy akkor ő most itt van és feljön. majd sírt, hogy mégse hagyjuk. majd hív másnap, hogy hagyjuk inkább

remélem, azért bántja a lelkiismerete.

most 10%-on állok.

INFORMÁCIÓ

Tizennégy éve ül a kapubejáratban, egy kis tolóablak előtt. Mindössze kétfélét kérdeznek tőle.

- Merre vannak a Montex irodái?

Erre így válaszol:

- Az első emeleten, balra.

A második kérdés így szól:

- Hol található a Ruggyanta Hulladék Feldolgozó?

Amire ő így felel:

- Második emelet, jobbra a második ajtó.

Tizennégy év óta még sohasem tévedett, mindenki megkapta a kellő útbaigazítást. Egyszer történt csak, hogy ablakához odaállt egy hölgy, és föltette a szokásos kérdések egyikét:

- Kérem szépen, merre van a Montex?

Erre ő kivételesen elnézett a messzeségbe, aztán így szólt:

- Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.

A hölgy panaszt tett. A panaszt kivizsgálták, megvitatták, aztán elejtették.

Tényleg, nem olyan nagy eset.

Elkezdett hatni az antidepresszáns. Mármint eddig is hatott, a mélypontok az első hetek szedése miatt mélyültek. Általában két hónap alatt áll be, ötödik hétnél tartok.

Nem állítanám, hogy jól vagyok, de robotpilótaként tolom a munkát (lassít a szorongásoldó, de lexarom).

Elkezdtem egy mindfulness tanfolyamot online, embertől nem áll ez távolabb, filozófiában még csak-csak, de megállítani a hömpölygő gondolatokat az egész napos ingeráramlatban (még) nem tudom. Illetve csak arra tudok koncentrálni, mennyire fáj az ágyékom környéke. És a hormonok mellett is barnázom év eleje óta, már meg is jött azóta, fáj.

Jövő héten nőgyógyász.

Elmentem cimbikkel dartsozni. Igaz, a progresszív szemüvegem úgy torzítja a teret, hogy semennyire nem ment, de legalább beszélgettem. Mutogatták a fiúk, milyen helyes pasi nézeget, de pont nem érdekel már. Lezártam a pasizós életemet, nem is hiányzik, a keksz meg fáj, sőt, odalent minden.

Huszonsokan együtt ettünk, búcsúztattunk idős kollégát. Másnap heten a lenti kávézóban meetingeltünk, pont nem érdekel, hogy improduktív a leütésfigyelőm. Mondom, dolgoztunk.

Lezártam a terápiát az önmagát a szitumhoz kevésnek tartó pszichológussal és nem tudtam mit felelni a kérdésére, mit kaptam tőle a terápia alatt (azóta lettem rosszabbul, hagyott el a párom 5,5 év után és durvult be az állapotom, tulképp remekül eldumáltunk, mert okos nő). Jövő héten kapom az újabb gyógyszereket és kezdek az új, klinikai szakpszichológusnál, ha eljutok odáig.

Próbálok heti kétszer bentről dolgozni, de bent képtelenség haladni és újabb feladatkört dobtak rám a megkérdezésem nélkül. Egy köremailből derült ki.

Visszautasítottam a beajánlást egy jobb poziba, mert kígyók a kolleginák, illetve felmerült a csoport vezetése, amire alkalmatlan lennék nem betegen is.

Jártunk koncert/előadáson, ami tökéletes volt.

Egyébként sikeresen elkaptam a húsz perc alatt átsétálok a belvároson meg a parkon ónos eső jegesedését, de nagyon durván, úgyhogy megduplázta az időt és egy kedves kutyás is jelezte, merre kerüljek, ha nem akarok elvágódni. Néha közel jártam hozzá.

Takarítónő nagytakarított némi közreműködésemmel. Végre, szelektáltam, elpakoltam, levittünk a pincébe sokadik macskapárnát és fölös dolgokat. Illatos és rendezett a lakás.

Ma spanyol, holnap lakógyűlés, szombaton a hobbitanfolyamom, talán utána múzeum, vasárnap névnapozás és egyelőre ott tartok, hogy 5%, hogy abbahagyom az egészet.

Nem hiányoznék a világnak. Az sem nekem. De már nem bőgök naphosszat és tegnap ettem is (és nem h.nytam ki).

Reggel felkeltem, felöltöztem, összepakoltam, kihúztam a hajamat, majd rájöttem, hogy nincsen idegrendszerem a pesti dugóhoz és parkoláshoz és h.o.-ban maradtam.

A pszichológusom rám akarta hívni a mentőket. Szerinte olyan állapotban vagyok, hogy be kell feküdnöm kórházba.

Meggyőztem, hogy az eheti terápiáig úgysem ölöm meg magamat, majd csak a névnapomon, így kaptam haladékot.

Nem terhelhetem Anyut, hogy rohangáljon a macskához, csak mert gyógyszereznek. Most is gyógyszereznek.

A pszichológusomnak elfogytak az eszközei, ezért javasolta, hogy keressek szakpszichológust vagy pszichoterapeutát. Amit viszont nem találok. (Edit: találtunk)

Ő viszont hetekre ismét eltűnik, szóval ha akarnék sem kapok segítséget, elengedi a kezemet és nem tudok egyedül helyrejönni.