PRO
a szeretetnyelve. gondoskodott, aggódott, ölelt, figyelt, sosem bántott, gyümölcsöt kockázott, tenyerén hordozott. kifejezni nem jól tudta, de a tetteiből lejött, mennyire imád
elfogadott ilyen külsővel, belsővel, szép sem vagyok, túl csajszis sem
finom reggeliket készített
imádta a macskát és fordítva, meg minden állatot. ő biztatott az adoptálására
covid lezárás alatt becsavarodtam volna, ha 2-3 hetente nem jön át meg kontaktálunk esténként
kompromisszumkész volt (én is), sosem éreztem, hogy áldozatot hozna, nem veszekedtünk
szép alakja van
elfogadta a tempómat
elfogadta, hogy okosabb vagyok. és jóval öregebb
szóvá sem tette, hogy évek óta vérzészavarral küzdök
nagyon-nagyon szerettem
KONTRA
a keksz, és az nagyon. 0/10-ről feltornásztuk 3/10-re, nekem kevés volt, amit nyújtott. ez frusztrált hétről hétre, alkalomról alkalomra. szerintem őt is, hogy nem tudja megadni. heppem volt a magas erotikus kultúra és nem volt érzéke hozzá. fel is adtam pár év után, hogy tanítsam
szájszag. sorry, biztos én hibám is, hogy csak küldözgettem a fogorvoshoz, ahová nem ment el soha és nem mondtam ki
éretlen személyiség, saját döntések nélkül. még a kocsiját sem ő intézte, a tehetségtelen fodrászhoz is az anyja jelentette be, amikor már nagyon nyúztam, hogy szörnyen néz ki. a nem volt tiszta alsóm mondat így elhangzott. akkor azért megjegyeztem, hogy 30 évesen talán megtalálhatná a mosógépet a házban, menjen az anyja után
eszébe nem jutott beleadni a hűtőben, lakásban talált dolgokra, vagy néha ő fizesse a rezsit, streamingeket, tojást vagy vécépapírt, heti 2-3 napot nálam töltött 5,5 évig
nem egzisztenciális okú mamahotel és a családja iszonyat befolyása. az anyja állította, hogy ők együtt fognak megöregedni, a testvére rángatta és zsarolta a kutyával
nincsenek haverjai. ami nekem rém fura, nem jár el, max. sportolni, vagy családdal moziba. kivel beszéli meg most a dolgait?
nincs igénye csinosabbra a sportcipő-koptatott farmernál, emiatt én sem akartam túlöltözni, pedig tele vagyok szép ruhákkal. már nem is sminkeltem
semmi igénye nem volt kimozdulni, dobáltam a programokat, ötleteket, belföldi kiruccanásokat (amire a szüleivel ugye ment), de rendszerint hesszöltünk itthon. ahol a covid home office és a depresszió miatt az állandó dolgaim eltűntével hétközben is hesszöltem
ezek szerint ő nem nagyon szeretett. a szívem szakad meg, hogy azt hittem, igen. már sokszor hittem, hogy fontos vagyok embereknek és mégsem, ezért érint mélyen
úgy dobott ki, vagy talán nem is akart kidobni, hogy az éves zárásom péntek délutánján kvázi munkaidőben beállít, hogy akkor ő most itt van és feljön. majd sírt, hogy mégse hagyjuk. majd hív másnap, hogy hagyjuk inkább
remélem, azért bántja a lelkiismerete.
most 10%-on állok.
