Dupla antidepresszánssal, retard szorongásoldóval egyelőre egészen elviselhető. Az egyedüli programokra nem mentem el, jó a tudat, hogy lenne mit csinálni, ha lenne erőm. De a nyelv megy, a meditációt hivatalosan megtanultuk, heti két krízisterápia pipa, most döbbenek rá, hányszázezer ment el olyan terápiákra, ahol buksisimiztek és semmit nem tártak fel, pláne oldottunk meg.
Abbahagyhattam a hormonokat és kaptam spirált az „átmeneti” időszakra, bár ez eufemizmus az évekig elhúzódó klimaxos vérzésre. Remélem, a hormon okozta a mélypontokat és kitisztul pár hónap alatt!!
Mivel nem szültem, ezért erőltetni kellett a spirált, meg tágítottak és tökörésztek egy darabig, hát az fájt. A kezelőben majdnem elájultam (tiniként voltam ájulós), a patikában ültem egy fél órát, hogy ne csak fehér pöttyöket lássak, egy napig minden oké volt, majd azóta vérezget és fáj, megyek kontrollra.
Anyukám kezd belefáradni a korába, apám és nagynéném ápolásába és hirtelen beütött, ha most nem csinálok programot vele, hát mikor. Elvittem a környéki városismereti sétára, a felét belém kapaszkodva sétálta végig. Ő. A hiperaktív. :(
Nagybátyám hagyatékija lezárult, nyert a hagyatékvadász benyalizós unokahug, bár támadható, de így is marad elég nagynéninek és inkább hagyja 83 évesen, nem perelget. 62 év házasság után a férj suttyomban megír egy végrendeletet az őt ápoló, a xarból kimosó hűséges felesége hátrányára, hát, tudjátok, hányok a mellveregető nagymagyar, nőlenéző nagybácsitól, ne nyugodjék békében. Nagynéném az idegösszeomlás szélén.
De.
Jártunk varázslatos gyűjteménynézőben egy múzeumraktárban a csajokkal, esti sétával összekötve.
Cimbikkel átmentünk TCsV-hez társasozni, amiből 5-6 óra csacsogás lett, még az sem derült ki, mit játszottunk volna.
Jött a vidéki céges csapatom, pesztráltam őket, ettünk isteni rozmaringos báránycsülköt, játszottunk, ketten mindent bevállalva. Na, az komfortzónámon kívül esett, imádtam.
Hétvégén mindkét nap kreatív workshop lesz, egyik a havernőkkel, aztán jövő héten a nagycsapat elfoglalja négy napra a panziót és én semmit nem fogok csinálni, csak szívom be a jó levegőt és a kreatív energiákat.
Sokszor nehéz még elindulni, meg épp a munkalendületem is alábbhagyott (most dolgozom annyit, amennyi az alap munkám lenne). Bealszom random, megy hajnalig valami podcast sorozat.
Kócos nagyon hiányzik, mármint az, ami régen volt, de egyértelműen elengedtem. Csak fáj még.
Jöttek ki újabb évadok a még közösen nézett sorozatainkból, nem bírok belenézni!
Ja, a Dexter unalmas a Six Feet Under után, kaszáltam. De újrakezdtem az Utódlást, amit anno azért kaszálhattam, mert véletlenül nem az első résztől láthattam és úgy követhetetlen volt, most meg izgalmas.
