Eljutok valaha ennek a piszkozatnak az élesítéséhez? Úgy látszik, sikerült.
2024 pokoli év volt, tele lelki mélypontokkal.
Magasan funkcionálok (állítólag már ezt sem pc mondani). Kifelé a szomorúságot észrevenni, csak nem sok erőm maradt előadni a minden rendbent, mindenkivel megértőnek és figyelmesnek lenni. Elfogyott az energiám a világra.
Az éves megszépülős terv nem sikerült, azaz nem is érdekelt. Van minimál arcrutinom, meg életem leghosszabb és legegészségesebb haja, a műköröm mindig tip-top, ipl bejött, de -20 fokig hidegálló (isteni) parkában járok, lapossarkúban (kiv. irodában), a villamoson már át akarják adni a helyet, a mindenkit tegezünk cégnél sziára lemagáztak, ismerős taxis örül a terhességemnek.
Elképesztően kialvatlan vagyok a klimaxtól, hasra hízom és csak aludnék, amit nem tudok.
A lelassulós átmenet tervem kiválóan működik.
Jöttem-mentem relaxáló elvonulásokon, emberekkel, alkotásokkal. Mondjuk ennyit bírok, egyelőre csak vezetett beszélgetéseken, programokon bírok nem összeomlani (összeomlás=hazamegyek és nem akarok élni. Bántani és drámázni nem fogok).
Havonta járok két kreatív klubba, szinte minden hétvégén elkezdtem tanfolyamozni valamit különböző technikákkal, imádom, hogy hallgathatok, miközben emberek között vagyok.
A terasz-wellnessem elkészült, de eszement hőség volt, ami klimax-szal kiegészítve lakásban tartott. Éjjel pedig szúnyogok csíptek. A lakást kuckósra alakítottam, ha már itt töltöm az időm nagy részét. *Azóta vettem hatalmas és esztétikátlan napellenzőket (szvsz a műfajban csak ilyen van), felszerelem, mert könnyezem a fénytől.
A sématerápia megbukott. Analizálunk, belekezdtünk a traumafeldolgozásokba, pofáncsapós. És dühöt érzek a kidobott milliókért és elcseszett 25-30 évért azok miatt a terapeuták miatt, akik húzták az időt, vitték a pénzt és még diagnózist sem állítottak fel. Utánaolvasva kb. minden tünetét hoztam régen is.
Tényleg 48 évesen kell azon dolgoznom, hogy bántalmazott gyerekkorom volt érzelmileg és szexuálisan?
Anyámat próbálom óvatosan faggatni, ő fizikai bántalmazásokra is emlékszik, én ezek nagyrészét töröltem.
A 2023-as pszichológus egyszercsak bejelentette, hogy meghaladom a kompetenciáját, bocsika. Úgy könyörögtem ki, hogy legalább egy köremailt eresszen meg a kollégái közt, így találtam rá a mostani klimikaira, plusz a neten egy gyógyszert felíró orvosra (mármint személyesen is kontrollál).
Most hasítunk, még 2-3 év. Évi több, mint másfél millió forint. Mert 25+ éve becsületesen fizetett adók után nem férek bele a tb-be, akármerre kapartam.
Cserébe nem megyek nyaralni pár évig, nincsen luxusköltés, bő negyed évnyi teljes fizetésem erre megy el.
A cég a főváros másik végébe költözött, így bő 1-1 óra az ingázás, autóval képtelenség, marad a két átszállásos bkk (vagy három, ha nem sétálok). Amikor tudok, ho maradok.
A látásom romlik, két új szemüveget csináltattam újabb egy havi fizumért, miután a piros vonal fölötti(!) sort sem tudtam elolvasni szemüveggel, -7-nél tartok.
Elúsztam a szénhidráttal, de a hússal is, úgyhogy ennyi kreatívság közben újra beütött a köszvény. Hónapok óta fáj és gátol.
A környezetem is alakul. Akik cserbenhagytak a mélyponton, azokat szépen leépítettem, hiába is keresnek most támaszért. (Hogyan is képzelik, de komolyan?)
Akik akár írtak biztató szavakat, és itt hatalmas köszönet nektek is(!!!), azokkal tartom legalább írásban. De nem bírnék kötetlenül csacsogni egy kávézóban. Nem bírok fáradtan színházba járni.
Néha a cicával játék is lefáraszt, pedig igényli, kéri, látom, hogy egyre többet akar belőlem (ez nem panasz).
Megerősödtek a haverságok mindenféle körökben, ott mind nő. Ellenben a munkámban felfedeztek és a csapattag mind zseniális férfi. Fura egyensúly. Van, aki csak akkor jár az irodába, ha én is bemegyek, mert mindenki más unalmas vagy buta szerinte.
És így jó.
A terapeutám még sejteti, hogy nem kéne lezárnom a pártalálást, de olyan szinten émelygek a gondolattól is, ahogyan elbántak velem, elbántak a nőkkel a környezetemben, alattomosan és nagy számban, férfival biztosan nem akarok semmit. Nővel esetleg. De azt sem, jó egyedül, akkor társaságot találva, amikor random erősnek érzem magamat.
Új projekttel pluszban ingyen dolgozhatok a jelenlegi felgyűltek mellett, két, tizedannyi időt igénylő admin teendőmet az 50-ből leadhattam (azaz senki nem csinálja és nem történik semmi). Szívom fel a millió új tudást és oktatok is, bár itt inkább a képességeim, meg a második diplomám segít. Mindegy, millió visszajelzést és dicséretet kapok, soktucat embert betanítottam és teszteltem velük, a kollégás értékeléseim 100%-osak.
Év közben apámat vittem telekre, temetőlátogatásra az elhagyatott világvégére, hol máshol esett volna fejjel egy éles sírnak. Bugyogó vérű fejsérülés, nyomás minden nálam/rajtam lévő anyaggal, miközben sehol senki, bár szerintem ilyenkor segíteni sem tud a legtöbb ember, mire mentőt hívtam volna (kb. 20 percre voltunk a várostól, 10 perc sétára a falutól, a kocsitól meg eü ládától), rég késő. Orvos nincs a faluban sem.
Szóval előkaptam minden elsősegélytudásomat, nyomókötés koszos textilzsebkendőtől végül pamut felsőmig mindennel, szóval tartottam, végigkérdeztem az ellenőrzőkérdéseket többször, ellenőriztem, eltört-e valamije, agyrázkódást kapott-e és éberen tartottam. Ő végül fekve cigizgetett (a nikotin érösszehúzó áttételesen, meg nyugtatja, jó-jó, tudooom), amíg nyomtam és elállt a vérzés. Még egy percet adtam magamnak, hogy mentőt hívjak, minden nagyon gyorsan zajlott.
A sárban ücsörögve, könyékig véresen néztem a dombról a csuda kilátást, temetői kannavízzel ügyeletképes pinkké tettem a csatak véres haját, jeleztem is a megalapozott tetanuszoltásigényt. Csoda, hogy nem fertőződött el a seb.
Ennyi vért még sosem láttam. Szorri, aki utánunk a temetőben járt, ijesztő látvány lehetett. Ő bagatellizálta (elkéépesztő, mennyire megbízott bennem!), de átvittem sürgősségi, CT, öltések, jól van. Megnyugtató, hogy vészhelyzet esetén még remekül elboldogulok.
Anyu és testvérei kérésére visszautasítottam Nagyi örökségét, szeeeegény haszonleső nagybácsit ne költöztessék ki (igen, lett volna más jogi megoldás is). Persze egyik rokon gyereke nem mond le, így nagybácsit kiköltözteti, kifizeti a részét, aztán találjon ennyiért bármit Pesten. Jó tudni, hogy megint én vagyok a jóhiszemű lúzer, megengedhetek tízmilliókat kidobálni az ablakon.
keresztfiam ott konfirmált, ahol én is 34 éve, és okos és talpraesett és nagy ember lehet belőle (de leginkább legyen boldog)
online heti két terápia klinikai szakpszichológussal, két féle gyógyszer
heti egy online nyelvóra vicces tanárral és tanulótárssal
kéthetente 2-3 óra takarítónő, aki segít emelni, cipelni, almokat kiönteni, tárolóba vinni, szelektálni, inkább segítőnek nevezném, 38 nm-t én is tisztán tartok
online mindfulness+jóga tanfolyam hónapokig, biztosan jó valakinek, ember legyen a talpán, aki egy meditálás után fel bír pörögni nagymultis tempóra, majd este vissza
sokszínűségkezelés tréningeken sokszínűbb lettem (mondjuk ezt nem találtam kihívásnak)
klimaxra kaptam spirált a hormonok helyett, így a vérzivatar helyett görcsök maradtak, hőhullám és kisebb fájdalmak délen, meghát a lelkiállapoton sem segít
nagykonferencia részvétel és saját szervezésű is, külföldi kollégáknak Budapest mutogatása, céges elvonulások, ünnepi ebédek és koncertek
három vidéki panziózás az alkotó csajokkal, egyik közben ingázás Pestre céget költöztetni
cimbikkel társas és két kerti parti millió gyerekkel
végtelenül sok alkotás, amit néha még használok is
megsütöttük Békával életünk(em) Dobos-tortáit és quiche-eit és sosem nem fogom ezeket überelni. Mondjuk ennyi vajat sem sütöttem el még
családi bácsi 90 éves, kertiparti apámmal és soktucat rokonnal
apu 80 lett, szintén meglepetésbuli
Zene Háza, Katona, Örkény, hokimeccs
új nagy hűtő és teli mélyhűtő, negyedórás airfryer ételekkel
vadiúj kindle, sok-sok könyvvel és fénnyel és főleg olvasással
milliónyi podcast szempihentető elalváshoz
sok-sok-sok kreatív esemény, tanfolyam, kiállítás, múzeumraktárlesés. Csak spontán ne kelljen beszélgetnem
rapid téli Krakkó-Zakopane Bével és csodaszép időjárással
két előszilveszterezés
kigyűjtögettem év közben a kollégás+alkotós dicséreteket egy mappába, rosszkedvemben megnyitom. Hajlamos vagyok csak a negatívra emlékezni
a cégünk a régi, pl. a hőségriadó vészhelyzet cikkben aggódtak, hogy az autósoknál legyen elég folyadék. Miközben a világ végére bkv-ra/máv-ra várók, azon heringező, izzadó kollégák letojva, kösz
céges monstre költözés – összefogtunk páran határozott és lényeglátóbb kollégák, hogy a hibás új folyamatokat javíttassuk, legtöbbel sikerrel jártunk. A lelkem mélyén szakszervezetis lehetek.
2025 a mentális mellett a testi egészségre fókuszálás, köszvényeltüntető schwabrichárd és zöldséghegyek. A klimax miatt hónapok óta nem alszom, ezért fáradt, ezért éhes vagyok, ezért sokat eszem és idegeskedem. És hát a terapeuta sugallja, hogy békésebb munkára kéne váltanom.
Addig is olvasgatok egy alvó cica mellett…
