Írtam egy csomó posztot, csak piszkozatban hagytam. Az élet pörög, a november mindig túlságosan is. Mivel vezetett foglalkozásokon vagyok képes szorongás nélkül kommunikálni, ezért a munka kreatívkodás elégíti ki az ilyen igényeimet, vagy ha csendben lehet figyelni, lásd még kultúra meg konferencia. De ahhoz meg közel egy hónapig köhögtem, ismerve magamat és hogy a klimax miatt a legkevésbé sem tűnik fel, hogy alulöltöztem (oké, tudom, de akkor is gyengíti az immunrendszert, a bkv meg tálcán kínálja a vírusokat), esélyes további betegség…
Szóval alkotok ezerrel. Nyár óta készült kilenc (és fél) táska, tucatnyi ékszer mindenféle technikákkal, dekorok a lakásba, amit átrendezek, kedvességek adventra, félig befejezve sok-sok-sok tervem és ki szeretném próbálni az urban sketchinget, mert festésben és rajzolásban még béna vagyok.
Mindenfélét kipróbálok, beletanulok. Szín-, anyag-, tapintás-, textúraterápiázom.
Cica imádja, hogy home office-ban dolgozom több napot, most is a vállamnál kucorog.
Erőltetem a tömegközlekedést. Ha éjszaka járkálok, taxi még mindig az egyes számú költésem. A cégünket kitették olyan helyre, ahol a bkk rendszerint feladja, gyalogolhatunk a susnyásban, de ne hőbörögjünk a főnököm szerint. Ja, akkor minden gond elszáll.
Kimaxoltam az eü biztosításomat, voltam nőgyógyásznál az elmúlt 15 év legjobb leletét kapva (kekszmentes élet előnye első pont), pm uh-n, vérkép, vizelet, mammográfia, szemészet, új szemüvegek akciósan: egy havi fizumért kettő is. Visszatérő kötőhártyagyulladások miatt a szemműtétet halasztom.
Ennyit teszek az egészségemért. Soha nem mozogtam ilyen keveset, ettem ennyi szénhidrátot és zsírt. Ja, jót tesz ez a pszichének, a köszvényem kicsinál.
Ezer éve nem jártam boltban, most végigmentem, alig tudtam bármit is választani, amit megennék ÉS nem gyullad be az IBS-em. Kb. sajtos stangli maradt. Amitől 3 napig fetrengtem a bélgörcsöktől, mire rájöttem, hogy csak attól lehet, mert ilyenkor kiflivel koplalok és egyre rosszabbodott.
Gyakorlatilag nem marad étel, amit ennék. Facsart narancson meddig lehet élni??
Találok jó és pocsék könyveket, végigolvasom, de elaludni képtelen vagyok. Felébredni is. Az őszi csajos hétvége első napján délig aludtam.
Szociális vagyok idén, emberek között alkotok, de elfáradtam mindenkinek segíteni. Nagyon megjegyeztem, ki az, aki eltűnt a xarvihar idején.
Cimbiket idén két kerti partin és egy hb-n láttam, még egy szülinapi meglepit tervezünk, eltávolodtunk. Ellenben a mindenféle kreatívokkal közelebb kerültem és energiával tölt fel a közös program.
Hogy még többet legyek itthon, belecsapok a lecsóba és átalakítom/festem/dekorálom a hálószobám remek, ám unalmas bútorait. OBI még mindig az egyik otthonom. És fűrészt is kell vennem, jut eszembe.
Apám tizenéve nem járt nálam (felső szint lift nélkül előnye), meghívtam, hogy egyik karácsonyi nap nálam egyenek. Remélem, a macska érzi, ki szokta kővel dobálni a kertjében a fajtatársait és távol marad tőle.
Idén még 14 nap szabim maradt, de mivel hivatalos helyen és szakmai konferencián is az új titulusommal regisztráltak be, hát fel kell kötnöm bent a gatyát. Legalább öt területen fejlesztünk, agyalunk, lektorálunk, zavar, hogy nincs elég kapacitás, szkeptikusak még a vezetőink.
Én nem.
Viszont anyagilag annyira nem becsülnek meg (=egy fityinget sem kapok ezért), hogy rossz napjaimon kivéreztetésnek érzem, jó napomon fogom fel, hogy egyszerűen a dolgozó le van magasról…
Utálom az advent környékét, a héten van Kócos indoklás nélküli lelépésének évfordulója, kezdődik a zuhanás, tolom is a terápiát ezerrel. Elnézést kért a terapeutám, mert azt mondta, hogy ne vessem el végleg a párkapcsolat eshetőségét, amire mindenféle pszichoszomatikus tünetekkel reagáltam legközelebbre (én nem látom a szoros összefüggést, ő állítja). Nem ő a hibás, már nem akarok sem testiséget, sem pokoli érzelmi hullámokat, sem megbízni, sem nem bízni, sem sérülni, sem pofáraesni. Sem együttélni, sem kötődni, sem máshoz alkalmazkodni ritmusban, hobbiban, heppekben. Egyke gyerek vagyok, remekül elvagyok magamban.
Nincsen indokom, ami miatt rosszabb egyedül. Szép végszó.
