Ha még remekül nem is alszom, meg most épp a düh szakaszában a fenébe kívánom Kócost (azaz ahogyan ezt lerendezte, amennyire értéktelenként kezelt és főleg a susmusoló testvére miatt).
De heti kétszer az irodából dolgozom, ott elsodornak a kollégák. Heti két terápián veszek részt a krízis alatt, találkoztunk már élőben is a terapeutával. Online meg látom a macskáját játszani, rém cuki. Folyik a mindfulness oktatás, hát, kicsit unom, főleg a jógás részt, meg a spanyol, azt nem unom.
Bejelentkeztem öt kézműves workshopra, két pszich előadásra, színházjegy, kistanítvány, lesz két céges csapattali cuki kollégákkal, céges tréning, monstre céges buli, jár kéthetente a takarítónő hozzám, csillog minden, lesz új videós kaputelefonunk jövő héten (eddig is az volt, legjobb), lomtalanítunk az irodaházban, kreatív csajokkal négy nap teljes panziófoglalás és semmittevés.
Erőszakolom a programokat, sokszor még nagyon fáraszt, de hiszem, hogy a lendület előre visz.
Néha csak taxival tudok közlekedni, sokszor autóval, a bkv-bkk-ra nem sok lelkierőm van.
Egy éve halasztgatom a kreatív alapanyagok rendbetételét, ez többszáz (ezer?) mindenféle szortírozását, csoportosítását, dobozolását, felcímkézését jelenti, lassan el is készül, az alkotós szekrényembe benyúlva már mindent elsőre megtalálok.
Olvasok regényeket, bár néha lassan megy, elsodor a reddit. De az is olvasás.
Nem gondoltam, hogy ez februárra sikerül, felkerült a top10 kedvenc sorozat listámra a Six Feet Under. Zseniális. És vicces. És filozofikus. House és Shameless legjobb gondolatfolyamai. Nem is tudom, tetszett-e egyáltalán bármelyik sorozat ennyire, talán a Maffiózók. Vagy az Unreal. A Fleabag vagy a Banshee. Good fight. Vis a vis. Meg persze a Shameless, hehe.
De ennyi. Ha már SFU, elkezdtem a Dextert. (De becsszó jobban vagyok!!!!)
Egy dolgot engedtem el, a görcsös munkamegfelelést. Ha így nem vagyok elég jó, mondjuk csak 98%-os, hát ez van. A legkisebb adható béremelést kapom tizensok éve, most a hivatalos infláció harmadát, nem léphetem túl a túlléphető céljaimat, soha nem kapok egyszeri jutalmakat a sok rámzúdított ingyenfeladatért cserébe. Kiégtem, boldogtalan voltam, stresszes és lelkiismeretfurdalásos, belesodródtam pszichoszomatikus és stressztől romló betegségekbe, szorongásba, depresszióba és elvesztettem az imádott kapcsolatomat. Mit adjak még??
Hiszek az Isten/karma/univerzum igazságosságában, ugye valahol visszakapom?
