Tobber életblogja

Azt meséli Laci, a zöldségesem (mert nyíííílván mindenkivel eldumálgatok), hogy az elmúlt 1-2 évben rohamosan zuhan a vásárlói pszichés állapota.

Türelmetlenek, elégedetlenek, rosszkedvűek. Legutóbb egy nő ordibált vele, hogy miért nincsen magyar eper. November közepén.

Laci diplomatikus kereskedő, de ez még őt is felhúzta.

Lacit szeretjük, ha délelőtt megyek a tízórai kis gyümölcsömért és megemlítem, hogy még jövök délután a szokásos szüleimnek bevásárlós körre, akkor nem hagy fizetni, ráérek délután egyben. Ha nem ő van ott, bemondásra elhiszik az összeget. (Számolgatom, mire költök, az egyik legnagyobb költésem a zöldség-gyümölcs. De ezen soha nem akarok spórolni. Ergo fontosabbnak érzem a pszichiáternél :D)

Ja, a 38 alatt megfelelő májértékem 174 és mivel nem vagyok alkoholista, sőt, ezért elég gáz önmagában, nem fogok még antidepresszánssal is ráterhelni. A héten megyek ezzel belgyógyászhoz.

Hiányzott.

A pszichológusom szerint nagyon szarul vagyok. Mindig is nyitva tartotta a lehetőséget, de most konkrétan megkért, hogy egyeztessek egy pszichiáterrel és kezdjünk el gyógyszerezni, mert nem vagyok jól. Szerintem a stressz, a klimax, meg a hozzá csapódott hormonkezelés cseszi el az életemet, az meg remélhetőleg már csak 1-2 év, de meggondolom. Nem hiszek a szőnyeg alá söprésben és mindig is féltem, hogy függő és kiszolgáltatott leszek. Beleegyeztem, hogy ha tb alapon tud valakit, elmegyek hozzá átbeszélni. Na azok az ismerősei persze pooont nem érnek rá, de öt orvost is átküldött, akik „pár alkalom” magánrendelés után felírnak gyógyszert. 50 perc 30-35 000 forintért.

Hát én csóró is vagyok, meg a pofátlanság csúcsa ennyi pénz gyógyszerfelírásért, miközben másnál járok terápiára, úgyhogy megköszöntem a lehetőséget, amire egyébként sem akartam igent mondani.

Ettől még szarabbul vagyok.

És a színházunk is elmarad.

Közben azért van életem.

Meglepően sokat főzök-sütök, mióta air fryerem van.

Kócossal a szokásos, tegnap mondjuk fél nyolckor aludt be, de addig kedves volt (én hajnali egy körül szoktam elaludni, addig kellett csendben maradnom, pedig a csütörtök a takarítónapom).

A macska übercuki és elképesztő dumagép, ez mondjuk hajnali ötkor nem akkora móka. Hangos nagyon. De amúgy vicces, ahogyan ezer hangszínt próbálgat, sikongat, vonyít meg tibeti torokénekel.

Jártunk ismét remek színházban és Hajduk még mindig szexi, jártunk mesterséges intelligencia előadáson, mert nagyon rajta vagyunk, jövő hétem kezdődik az online spanyoltanfolyam, hogy a maradék mozsák frissüljenek a memóriámban, beiratkoztam intim torna online gyakorló órákra, mert az ösztönöz.

Igénybe veszek mindent az egészségbiztosítómnál, ma reggel leégették a fibrómáimat (negyvenet, aú!), lesz csontsűrűségvizsgálatom és belgyógyász-vérkép-ekg-m.

Viszem aput a telekre és a temetőbe és két ismerőséhez is beugrunk holnap, hosszú nap lesz, aggódom, bírni fogja-e (én vezetek, nyilván, de akkor is).

Van még három színházjegyem idénre, egy jövőre, megyünk a csajokkal az idei harmadik vidéki elvonulásunkra, még két workshopra jelentkeztem, egy társas is szerveződik a cimbikkel.

Megtoljuk bent az év végét egy állófogadás szervezésével és egy 100+ fős rendezvénnyel, részt veszek egy fél napos céges fórumon, év végi zárás pánik, ezer feladat, aztán hat hét múlva két hét szabi. Semmi terv nincsen az ünnepekre, beteg nagynénik félnek a cseppfertőzésektől télen, gyerekek elutazgatnak, talán egy évzáró maratoni táncra idén is elmegyek (tavaly egész éjjel mindkét lábam végig görcsölt utána, kafa hajnalban félálomban a nappaliban körözni, hátha kiáll, DE az állóképességem még jó), szilveszter Kócossal, végre kis nyugalom…

TLDR nem érdemes jónak lenni.

Feláll a szőr a hátamon a családomtól.

Az volt a közmegegyezés, hogy a három, 80 körüli lánytestvére retteg a fenyegetőző nagybácsitól, ezért mindenki utasítsa vissza Nagyika hagyatékát, legyen nagybácsié, mert különben magunkra vonjuk az idegbetegségét. Szokott fegyverrel is, meg hogy busz alá lök mindannyiunkat. Remek taktika, ajánlom mindenkinek, beválik.

Nos, visszautasította a három lány, én is nagy morogva, mint Anyu leszármazója, megvolt a hagyatéki tárgyalás, nyilván egy köszönöm nem jött a nagybácsitól, hogy lesz hol élnie, lemondtunk fejenként 15-20 millióról, amennyi pénzt én már soha nem fogok megtakarítani.

Majd a még nem nyilatkozó unokatesóim utólag(!) bejelentették, hogy ők nem írnak alá semmit, harcbaszállnak, kikérik a részüket, ergo közös tulajdon megszüntetése, per, árverezés, hajléktalan lesz nagybácsi és három alkoholista lánya, begorombulnak megint, ilyenkor mindenkit üldözni kezdenek válogatás nélkül.

Baszki, ha szólnak a tárgyalás előtt, én sem mondok le, vagy a nagynénéim sem!!!

Hát, így nem lesz béke, retteghet újra mindenki. Nomeg örökség sem.

---

Nagynéném az elhunyt férje váratlanul előkerült végrendeletéről nem kap infókat sehonnan, totál kivan. És esélyes, hogy az az unokahug az ő egyszeri örökhagyásába is belekavar majd hamis(?) végrendelettel. Elképesztő gerinctelen emberek vannak.

Most olyan, mintha anyagias lennék, pedig a családi örökségünkről írok, és le is mondok róla, ha az békét szülne. De nem, a háború így is folytatódik, én meg oltári nagy balek vagyok.

Az életem.

Hányok a szent család példabeszédektől. És továbbra is áldom az eget, hogy nincsen férjem, testvérem és gyerekem. És majd lentről vagy fentről fogok röhögni az én örökségemen marakodókon.