Hajnali háromig gondolkoztam, hogy mégis befejezem. Elképesztően hiányzik Kócos és nincs célom, nincs örömöm.
Rámsóztak egy hatalmas munkát, amikor totálisan el vagyok maradva másik 10+-szal ÉS offline feladataim vannak a héten, lelkileg nem bírom.
Az éves értékelésemet magamnak 95% körülre lőttem be, a főnököm felhúzta 100%-ra az összes mutatómat. Elmesélte, hogy körbetelefonált és minden vezető ezt javasolta.
Körbeküldtek értékelő kérdőívet rólam, abban a kollégáim minden mutatómat 5/5-re állították és állítólag nagyon szép szöveges értékeléseket kaptam.
Egyikük vezető külön rámírt, hogy nem is volt ez kérdés és szeretné megírni, hogy nagyszerű velem dolgozni. Na, vele én is nagyon szeretek. :)
De közben özönlenek be az igények és sakkozom, melyikkel mennyit merjek elmaradni. Dehogy engedtem én el ezt az egészet.
Volt színház a Papírkutyákkal, amit még próbálok értelmezni, de vagy túl sok a szorongásoldóm és tompít, vagy nagyon nem értem a legközismertebb művünk interpretálását. Pedig a darab mondanivalója épp betalál.
Folyik a krízisterápia, ahol kitaláltuk, hogy a gyerekkori játékosság és szeretetkimutatás hiánya pótlásaként miatt voltam Kócossal, aki egy cuki kölyökkutya. Ezért estem ennyire pofára.
És felmerült, nem éreztem-e a párjaimon, hogy frusztrálta őket (férfiakat), hogy műveltebb és/vagy okosabb vagyok (jó, nem szuperzsenikkel jártam), illetve Ex konkrétan gázlángoló nárcisztikus (ja, az ügyvéd).
Szombaton volt csajokkal workshop, egyik havernő kért, hogy akár éjjel is keressem, ha baj van, a héten egyszerre van végig offline és online munkám, elképzelésem sincsen, hogyan csinálom meg. Meditáció, felrakja a spirált a dokim, aki felhív, mielőtt kiküldi a leletértékelést, hogy metapláziám van, de ne kapjak sokkot. (De. Sosem fogom megérteni, miért nem megoldás a méheltávolítás. Oké. Radikális, de ez a kínszenvedés jobb?)
Lesz haladó céges tréningem, amit én harcoltam ki az alap után, utána csajokkal bejutunk egy múzeum kulisszái mögé, nem csak a hobbim, de egyben néprajz, amit imádok, majd hétvégi tűfestő ws és még lehet, hogy valami családi is lesz. Aztán városnéző séta és felpörög minden júniusig.
Csak vonszolom magamat.
A pszichiáter két hete emelni akarta az antidepresszánsomat, meggyőztem, hogy előbb hagyjuk kiforrni a kisebb adagot. Ráírtam, hogy akkor most itt az idő egy nagyobb mennyiségnek.
