Viszlát Nagyika hagyatéka. Visszautasították a lányok, nem harcolnak az öccsükkel.
Összefoglalom az élet lényegét: ha becsületes idióta vagy, akire támaszkodhat a családod, fizeted az adódat, számládat, támogatsz elesett macskákat, jóban vagy az öregekkel az utcádban és próbálsz a társadalmi elvárások szerint élni, akkor egy örök balek vagy.
Ha nem dolgozol negyven éve, lopsz, többmilliós tartozásokat gyűjtesz össze és még neked áll feljebb perelni, amikor te nem fizeted meg, anyádnál élősködsz évtizedekig és eladod az ékszereit, ruháit, ellopod a számlákra odaadott pénzeket és a kutyád xarában élsz, rokonokat fegyverrel fenyegetsz, akkor kapsz egy hatvanöt milliós lakást a sorstól.
Ja, pozitív naplót kell írnom naponta. Hálanaplónak nevezik, de véleményem szerint annak nincsen fejlődésértéke, ha a tőlem független dolgoknak örülök. Én annak szeretnék örülni, hogy újra képes vagyok mondjuk olvasni, csempét lemosni vagy sétálni menni, szóval amit én képes vagyok újra megtenni. Persze azért örülök a szép ősznek. A pszichológus leokézta az Aktív Listát (biztosan örül, hogy megkérdőjelezem ezt a háladolgot, de rábólintott, nekem a tevőleges jobblét a célom. Messze vagyok.) A vicc, hogy erős telefonfüggésemet mobilappal egészítem ki, a másik opció a füzet-toll, de 38 négyzetméteren hetente fél kukányi szelektálás mellett is elúszom a kupiban, ha egy napig nem figyelek, nem kell több kacat.
Egyébként volt egy jó napom két hete, szombat reggel betaxiztam (a bkv-zás még nem megy) egy workshopra, ahol véletlenül a csajos elvonulásos szobatársam mellé ültettek, végigvihogtuk, meg nyilatkozatot tettünk, hogy legközelebb viselkedünk, majd amíg az ismerős oktató kiment, átírtuk a szöveget. Aztán maradt másfél órám és öt kilométer séta a következő workshopra, szóval az őszi napsütésben átsétáltam a körúton Nagypapám egykori háza előtt, a környéken, ahol éltem, hídon, majd kis utcákban bolyongtam. Vettem ételt, de annyira pis@szag az egész belváros (ezért költöztem el anno), hogy nem bírtam enni. Azt hittem, puccos Újlipótváros kimosakodta már magát a hugyszagból, megdöbbent, hogy erre nincsen igény, vagy legalább az éttermeknek 1-1 slag, hogy fellocsolják (lehet, Anyunak igaza van, hogy bezzegrégen a házmesterek reggeli első dolga, a járda fellocsolása zseniális volt).
A másik tanfolyam egy új technika, aminek az alapjait 40 éve ismerem, szóval amíg a többiek a fele művön kellett dolgozzanak, én meg látványosan unatkozva várogattam, dolgozhattam mindkét oldalon és így is gyors voltam, meg szerintem ügyes. Még van vele úgy 30 óra munka, de addig is jól szórakoztam, amíg a 2 négyzetcenti elkészült négy óra alatt. :D Nem ebből fogok megélni.
Kócos értem jött, szeretek este a városban autókázni, még ha nem is én vezetek. Szóval vannak néha jó napok.
