Szüleimmel, majd exszel éltem egy társasházban, ahol egy cuki tízéves szomszédgyerek rám volt kattanva, állandóan görkorizni kellett járni vele a környékbeli utcákba…
Most ő műti Kollegina anyukáját.
---
Egyik hétvégén ünnepi alkalom, ahol nagyapám évtizedekig szolgálta a közösséget, megemlékezés, ezüst plakett, hatalmas csokrok, mindenki szeretettel beszél róla, nagymamámról is. Egyik iskolaigazgató rendszerint mamámat emlegeti a szakmai felszólalásaiban, úgy tiszteli. Szóval emlékek, gyerekkor óta nem látott kedves ismerősök, öregek, bottal, meghatódva pityeregve.
Leülök a fogadáson keresztanyám mellé Kormányzati Fontos Embert meghallgatni, ülésrend, roskadozó tányérok. Folyt.köv.
Emlékeztek Öcskösre? Régi haver a főiskoláról, felváltva zúgtunk egymásba, sosem egyidőben. Ahogyan az anyja és én apám 60 éve. Elsodort az élet, aztán összehozott 18 éve, romantika, piknikek, majd miután bejelentette, hogy hozzámköltözik, másnap reggel megjelent a munkahelyem előtt, hogy bocs, mégsem. Mivel időre rohantam, esélyem sem volt öt percet beszélni róla. Padlóra vágott pár évre. Apám megtalált, hogy a srác szülei elmondtak mindennek, hogy kikészítettem a fiukat, ami mondjuk meglepő volt, hisz ő dobott sokadszor, én őt sosem, de feszkó sem volt, csak nála más nők. Ergo hazudott otthon. Én meg letojtam, ki mit gondol, sosem látom őket többet.
Hát összefoglalva egy gerinctelen alak volt.
És akkor a fogadáson kit ültetnek velem szembe? A srác anyját.
Kedvesen elbájcsevegtünk, megdicsért, hogy sokat változtam (=felszedtem 25 kilót a 25 év alatt), de még mindig szép vagyok (=nem, csak sminkeltem), aztán sikeresen elvonták mindkettőnk figyelmét mások.
Alig volt kínos.
Egyébként végre Anyu is lejött, apám hálás, hogy a telekre is átvittem kicsit, azóta hallgatom a köszöngetéseit, tényleg örül.
