Közben a 24 naponta 8 nap mensire a protokollt javasolta az orvos, én meg nem akarok belemenni, mert kurvára ijesztő, de a hormonszedésbe pláne nem.
Egyeztetek az endósommal, ő reálisan gondokozó nő.
---
Azt meséltem, hogy két hónapig állt a nappalim közepén a (mű) karácsonyfám? A cicus rákapott, hogy fel-le rohangál a törzsén, vadászik az ágairól, stratégiai megfigyelőpont lett a lakásban, kész játszótér! Szóval csak a farsangi bulim előtt szedtem le. :D
Pont ezért díszek sem voltak rajta, mindegy, úgysem bírom a giccset a lakásban.
---
Találkoztam a feminista újságíróval, udvariasan hallgatta a lelkendezésemet, majd elárultam neki, hogy a cicám az ő havernőjének egyik befogadott kis kóborállata, na akkor elolvadt és tucatnyi képet kellett mutogatnom neki. :D Kérte, hogy rakjam fel a csoportjába a cukikát. Na így segíti elő a feminizmuskommunikációt a macska.
---
Kaptam végül új notebookot. Több, mint fél milliósat. Csodaszép. Csodaokos. Beállítási hiányosságok vannak, majd megoldom.
Aztán magyaráztam valamit a kolléganőmnek a képernyőn mutogatva, mire elkezdett legörögni a szöveg.
Jesszus, ez érintőképernyős!!!! :D
Gyöngyöt a disznók elé...
---
Baromi rossz főnök lennék! A munkacsoportomban van néhány nem túl fejlett IT érzékű ember, én meg hülyét kapok, ha pl. valaki egy csatolmányt úgy ment le, hogy megnyitja a levelet új ablakban, utána a fájt is, majd azt lementi. Miiii? Nem is értem!!! Jobb egér, ment. Nem beszélve a billentyűkombókról, a segítő funkciókról, nem használják a felhőt, nyitva van hatszáz ablak, állandó a homokórázás, váááá!!
