Tobber életblogja

Anyuék szomszédja eladja a társasházi lakását. 70 nm+garázs, kertváros (a közelemben), 41 millió forintért. Elképesztő árak vannak, pedig ez Pest, külváros, az ő környéküknek elég pocsék a közlekedése...

Nem apád okozta a telek közelében a balesetet a sztrádán.

Hat éve egy moldvai táncházban roppantottam meg annyira a térdemet, hogy végül három műtét lett belőle. Meg a félreterhelés-gyógytornák miatt kizáródott a gerincsérvem, bénítva a lábat, naszóval akkor kezdődött több hosszú évnyi fájdalom, orvosvadászat, gyógyszerhegyek.

Már jobb, meg megszoktam, a visszamaradt görcsöket nehezebben viselem.

Hat év, de kihagytam volna az életemből! :/

Hasgörcsölgetve kucorgok a kanapé sarkában hasamon meleg párnával.

Judós3 a konyha felől érkezik lesápadva, kezében egy fehér dobozzal.

- Mi ez az Enterol? Ez a terhes vitamin, ugye? De ugye nem...?

Az az Elevit. Meg épp görcsölök, kicsit sűrűbben is, mint kéne. :D

Tényleg semmi bajom, csak valahogyan nem jó.

PMS tuti, de hogy a múltkori 17 napra 8 nap mensi után mikor jön meg, az meglepi.

Össze-vissza kajáltunk hétvégén, eltunyít és bosszant is. Mentem volna kondizni, de Judós3 kérte, hogy legyek vele este. Aztán nem mesélte, mi a baja, én sem meséltem még a céges dolgokról. Valahogy nem akarjuk rontani a hangulatot. Aztán kibukott belőle, hogy kiszedte a főnökéből: nincsen bejelentve. Mint ott senki sem. Nincsen TB-je. És hogy nem igazán akarnák, mert így is épp csak kitermeli a fizetését. Itt csípőből levezettem egy számítást neki, hogy amiket megfőz, mennyi haszonnal járnak, bőven kitermelik rezsistül, adóstul, fizukkal, bérleti díjjal, magyarul kell a tulaj bmw-jére... Úgyhogy megbeszéltük, itt nem marad. Sportol, bicajozik, másokat edz és ott is sérülhet, már fájt a foga egyik nap, nomeg egyébként sem korrekt, hogy nincs egyáltalán bejelentve a nagy magyar valóságban, ahol küzdenek, hogy alkalmazottat találjanak, mégsem becsülik, fizetik meg, vagy jelentik be. Fasza.

Ráhasaltunk az álláshirdetésekre megint. A t.köm kian.

És elhatároztam, hogy egészségesebbeket eszem, ezért a mai ebédem (még nagyon fáj a hasam főtt kajákhoz) sajt, szőlő, diákcsemege, és még pár hozzáadott mag. Örök hála Békának, tőle csórtam az ötletet, laktat, könnyű, finom, nem túl rostos.

Erre Nagyfőnök beállít két hatalmas, öklömnyi cukorszármazékkal dekorált fánkkal, hogy ezt nekünk hozta. :D

Mindegy, ma együtt kondizunk Judós3-mal, lemozgom. Egy részét. Ejj, de nincs kedvem az ő terméhez!

Ma van a teljesítményértékelésem, meg a kompetenciáimat is átgondoljuk, talán az utolsó a Nagyfőnökkel. Izgulok.

Naszóval. 11 éve egy nagymultinál dolgozom.

Az egyik igazgató asszisztenseként vettek fel, diplomás, angolul jól beszélő, gyakorlattal rendelkező embert kerestek. Én meg akkor jöttem a finnektől hasonló munkából. Már az elején sem csak asszisztensi feladatokat láttam el, nem is asszisztensi fizetésért, aztán az évek során sok-sok felelőségteljes feladat zuhant a nyakamba. Mellette naponta 20-30 perc elég volt a naptár kezeléséhez, néha 1-1 repjegyrendeléshez, ahhoz van is profi programunk, direktben tudom foglalni.

De a pozícióm megnevezése ugyanaz maradt.

A Nagyfőnök 11 éve a közvetlen főnököm. Ő vett fel. Mellette voltak néha párhuzamosan igazgatók a fejem fölött, de ő fixen.

Nos.

Ő elmegy a pozíciójából, átmegy a cégcsoportunk másik vállalatát vezetni november közepétől.

Most már publikus, beszélhetek róla. Tudom, ki lesz az utód. Az nem publikus. Senki nem beszél róla, mi lesz velem.

1. Nagyfőnök visz magával - nem sok esélyét látom, illetve ott van embere az elődjének, csak vidéken. De lehet, hogy ő is oda vidékre fog bejárni?

2. Maradok - látásból ismerem az újat, de nem tudom, Pestre költözik-e. Ha igen, akkor vajon asszisztens leszek, vagy maradhat a mostani feladatkör? Ha nem, akkor én nem kellek itt, hacsak ki nem találnak egy új pozit, ami felénk elég ritka.

3. Rotáción jártam egy igazgatóságon anno, oda átmennék, ott imádnak - ott van Nagyfőnök kedvence, vinné magával az új helyre, az új Nagyfőnök meg átvenné a vidéki egyedül maradtat. - Nekem jó, mert az anyacégnél 2 héttel több szabi van(!), meg egy csomó kedvezmény.

4. Megyek magamtól - ennek nem sok esélye van, max. lásd kettes pont, akkor viszont a kollektív szerint 4 havi bér jár nekem és abból húzhatok Spanyolországba.

Hogy mikor dől el? Én nem akarom sürgetni, a fentiek bármelyike megfelelő alternatíva. Új emberekhez tudok alkalmazkodni, új helyhez is, Judós3 az első, aki egy mediterrán városba velem tartana. Csak a bizonytalanaságot tűröm nehezen.

Pénteken kipihentük az előző estét. A lakás romokban, szép lassan rendet raktunk, mosogattunk.

Szombaton ő dolgozott négy órát, én műkörmöztem, majd bementem érte a belvárosba kocsival. A kerületemben keresgéltünk éttermet, sikertenül, de legalább kocsikáztunk. Rácsörgök Anyura, ajánljon egyet: öt perc múlva kész a csirke, menjünk át, együnk vele! Oké, ebéd pipa.

Utána cukrászdáztunk nyugiban, amíg be nem jött egy kisgyerekes pár, a gyerek végig visította, hogy nem akar cukrászdában lenni, amit sosem hallottam még gyerek szájából, pedig én sem szerettem a cukrászdákat.

Gyerekordításra nagyon nem vágytunk, húzás haza pihenni.

Vasárnap Judós3 kitakarította a lakást, beüzemelte az új robotporszívót. Ráültette a plüssmackómat és utaztatta rajta. :D Levideózta, úgy néz ki, mintha a maci vezetné. :D

Ágyat húzattam vele több hét balhé után, betakargatta az összes plüsst gondosan.

Addig én a jól megérdemelt villásreggelimet fogyasztottam el Bével egy fenszi helyen, amit a neten találtunk és Bé tőszomszédságában van. Kiszámoltam, bkv-val 45 perc a belváros plusz kocsival nem lehet bent parkolni, így viszont Bének sem kell utazgatnia és húsz perc autóútra lakik tőlem a vasárnap reggeli alacsony forgalomban.

Buggyantott tojás, saját készítésű sós muffin, bébispenót, bacon, paradicsom, frissen facsart narancs és specialty kávé. Én még ráhúztam egy amerikai palacsintát fagyival, mert Judós3 családjához készültünk ebédre és őőő nehezen eszem meg azokat az ételeket, amiket nem én választok ki magamnak, fel akartam tankolni. Minden morzsa nagyon finomra sikerült, megyünk máskor is.

Nagyban csacsogunk, épp befejezem a mondatot, hogy végső esetben irány Malaga, amikor elmegy a pincér mellettünk és felkapja a fejét, Malaga jó hely! Majd hogy ő nem akar zavarni (nem zavart), de ott élt évekig és elmesélte, hogyan került oda, hogyan talált munkát, hogyan érezte magát, nyaggattam gyakorlati kérdésekkel, majd kiderült, hogy ő a hely egyik tulaja. :D Tippekkel, infókkal teli jöttünk el. Nnicsenek véletlenek?
Adtunk bőven visszajelzést a kávézóról, bárcsak sok ilyen hely lenne a városban!

Ha Pesten kerestek villásreggeliző helyeket, hadd ajánljam a www.breakslow.hu oldalt, ahol kerületre lebontva kereshettek a sok-sok lehetőség közül!

Beugrottunk a város legjobb cukrászdájába, de vagy 60-70-en voltak, nem volt idegem a tömeghez a finom pogácsájuk ellenére, hármas metró áldozat vagyok...

Hazaértem, felkaptam Judós3-t, mentünk a családi ebédjükre, amire már cukin engem is hívnak, meg elfogadnak, meg a nővére 2 év múlvai esküvője kapcsán engem kérdezett a menüről, bár én ugye finnyás evő vagyok és két év múlva hol leszek már... :D Maradtunk három órát, játszottunk a kutyákkal, cicával, sztoriztunk, majd eldobtam a terembe a fiút, hogy edzést tartson Műegyetemistának, aki csak miatta feljár 70 km-ről vonattal. Mennyire elszánt már!

Aztán Judós3-ért mentem, sütöttem egy kicsit, pihentünk...

A hétvégén sokat kajáltunk ingyen és sokat vezethettem, pipa.

Még mindig azt érzem, hogy nem vagyok fontos ebben a kapcsolatban, pedig semmi konkrétat nem tudok kiemelni, simogatós, bújós, csacsogós fiú sok-sok kedvességgel. És gyönyörű. De valahogy mégsem vagyok teljesen elégedett. És felszedtem mind a tíz leadott kilót és stresszeszem és nem akarok zsír-fehérliszt nélkül élni és kerülöm az edzőmet és az edzéseket, mert így is folyamat görcsöl a jobb lábam, és tegnap a fél nap fejfájás végére a torkom is megfájdult, de mára elmúlt, csoda, hogy a fiú két hét köhögős taknyosságát meg tudtam úszni, mindegy, biztosan csak pms.

Meg a munkahelyi változások.

Lehet, hogy jól sikerült Judós3 névnapi ünneplése. Fáj a fejem.

Kapott hokigálára jegyet. (Azt még nem tudja, hogy Bé és BéZséje is velünk tart. (Második volt már velem és Műegyetemistával hokimeccsen, most az utódjával, egyben edzőjével szurkolhat.))

Kapott egy olasz főzőestes kurzust, imádja a pastákat, ezt is.

Meg elhúzunk a Pilisbe a céges üdülőbe három napra őszi kirándulgatni, pihenni, romantikázni. Akkor hat hónapja élünk már együtt.

Kapott finom vacsorát. Kekszet közben fél szemmel lestem az órát. Összebújva néztük a Survivort. Modern családot.

Idilli gyertyafény. Béke. Bújás.

Aztán bekamuztam, hogy Anyu felugrik a hangversenyről hazafelé, húzzon már fel egy normális nadrágot.

Írtak a haverjai, hogy már a ház előtt, felengedtem őket.

Judós3 ajtót nyitott, percekig nem fogta fel, hogy megszervezett meglepetésbulija van. Annyira aranyos volt! :D

A barátai mind arrébbtettek műszakot, próbát, programot, hogy vele ünnepelhessenek, szerveztem már napok óta.

Előkaptam a rejtegetett pizzákat, aprósütiket, az álcázott kólát a hűtőből, és alkoholt. Sokat.

Hajnali egykor már eléggé kikészültünk a bulizástól, akkor hazamentek a srácok, ma munka mindenkinek.

Hátőőőőő, nem vagyunk túl frissek.

Kettős a kapcsolatunk. A régi, natúr/pácolt fából készült bútorait, és a megfizethető kanapéit/fotelukat szeretem, tőlük származik a konyhabútorom (oké, csak a frontok), lámpák, könyvespolc, nagyjából minden. Rém igénytelen fajta vagyok, legyen kényelmes, otthonos és szolgálja a funkcióját kevés fájdalommal (értsd ne legyenek kiálló szélek és éles peremek, mert hajlamos vagyok mindenbe beleütközni).

Másra nincs is szükségem.

Másrészt naponta kétszer sétálok el az áruház bejárata előtt, mégsem visz rá a lélek, hogy bemenjek, még zárás előtt is visító gyerekek, falkában utat elálló szülősereg slattyog ráérősen, körül sem nézegetve. A gyerekek szenvednek, ordítanak, nyilván este kilenckor nem ott kéne lenniük, kikerülni őket képtelenség, elvannak a saját világukban, más élőlény nem létezik, brrr. Múltkor elmaradt a spanyol, előbb értem volna haza, de nem volt kulcsom, be kellett várnom Judós3-t. Épp az IKEA előtt álltam, bementem.

És nem volt kedvem körbesétálni, ötleteket gyűjteni. Pedig egy kilencezer forintos utalványt is kaptam fél éve, "ingyen" vásárolhattam volna.

És inkább a hallban vártam. Így vagyok én az IKEÁ-val.

Naszóval a héten megerőszakoltuk magunkat, elköltöttünk belőle 7 000 Ft-t, a fokhagymanyomónkat pótoltuk, új lábtörlő a teraszhoz, három váza, tányéralátétek, szalvéta, szilikon jégkrémforma. Más nem tetszett most.

De a delikát bolt kötelező kör, ha már bemegyek. Sült hagyma. Tengeri kütyük. Kókuszgolyó. Judós3-nak gumicukor. Végül nem vettük meg a tésztakosárkákat (üres), de bánom, mert lusta vagyok lisztezni-konyhát koszolni egy jó quiche-ért, viszont összedobnék valami baconös-sós falatkákat. Lehet, hogy ma hazafelé besétálok érte.

Battyogunk az ikonikus kék szatyorral, Judós3 majszolni kezdi a gumicukrát. Oké, akkor én is majszolom a saját desszertemet, kinyitottam a sült hagymát. Látom, hogy csurgó nyállal bámulja. Megkóstolta. És már bánta, hogy ő nem azt vett magának. :D :D
A hasunk? Nagyon fájt reggel. De megérte.

ikea.com - KRUSTADER

Kéne valahogyan továbbmenni a spanyollal, de közben kimerültem és év végi durva cég káosz közeleg, Judós3 is enyhén szólva sok energiát, figyelmet igényel.

De augusztusban is az ő tanulását/tanítását vettem előre és elhanyagoltam a sajátomat, most már én is megérdemelném.

1. Magántanár - rugalmas tempó és időbeosztás, de hajlamos lennék odázgatni

2. CEU - az első és kedvenc tanárommal, de ő olyan ütemet diktál, hogy heti 2x2 órát nem bírnék este héttől munka után. Ergo két hétköznap 22 h körül érnék haza reggel 7:30-as elindulással, két nap között egy este tanulással menne el, plusz még valamikor, ugye. Hónapokig.

3. A régi intézetem - hétfő+szerda, de öttől, ideális lenne, viszont így is elmenne három estém, ha korábban is érek haza, sem kondi, sem kultúra nem fér bele 3 hétköznap

4. A régi intézetem - 4 óra egyben szombaton. Ez talán a legszimpatikusabb, kérdés, akarok-e egyáltalán továbbhaladni. Aznap mehetnék autóval, nem kéne cipekednem a könyveket reggel-este BKV-n és gyalog. Viszont az egyben négy óra elég hard, illetve volt olyan tanfolyam itt, ami szombati volt és végül megismételtem másik tanárral, mert órákon át csak filmeket nézettek velünk (gyűlölök filmeket nézni és azt otthon ingyen is tudnék, nem kemény hatvanezer+-ért!), a nyelvtant meg feladta leckének, nehogy már tudjunk kérdezni, ha megakadnánk, és szintén tudnám otthonról, megvan a tankönyv, amiből kimásolta. Magyarul be kéne várnom a tanárkiosztást, de akkor lekések a korai fizetés kedvezményről, meg a többi tanfolyamról

5. Nyelvvizsgaelőkészítő tanfolyam - november végén lenne egy nyelvvizsga, amit amúgy sem ártana letenni. Valljuk be őszintén, annak becsületesebben nekihasalnék, teszteket írnék, gyakorolnék

Passz.

Bocs, ha unalmas vagyok.

Ej, de baromira megérdemlem! A KFC-nél megszűnt a NEM csípős panír (=kapják be, de komolyan). Judós3 meghívott egy szendvicsre.

Csípős+fűszeres+hagyma=Bélgörcsök

Élmény a cégnél ilyenkor.

Tegnap próbanap (felvették!) végén ideugrott Judós3 köszönni, szétválunk a ház előtt, befeléjövet összefutok ötvenes ezüstróka csini kollégával: Ezeket a bicepszeket látva megértem, hogy miért nem velem foglalkozol...

:D

Judós3-nak levágták a haját. Igaz, azóta 0-24-ben a tükörben igazgatja.

Más vátozásokért pedig tessék szorítani, holnap derül ki. (Nem, nem vagyok terhes.)

Pénteken Judós3-ra lecsapott az anyukája, egykor mentek rokonlátogatni, aztán fogta és hazavitte magukhoz, meg bevásárolni, meg megetetni, úgyhogy én ötkor otthon malmoztam, végre hamar láthatom, ő meg jóval később érkezett haza.

Legalább kitakarítottam, rendetraktam azt hittem, anyukája felugrik terepszemlézni.

Megnéztük a survivoros elmaradásainkat, hát, eléggé meglepődtünk.

A reggeli edzettje lemondta, úgyhogy végre SEMMI dolgunk nem volt, pakoltunk, mostunk, sétáltunk egy hatalmasat az őszi napsütéses kertvárosban, minden kertet hosszan megcsodálva, rendeltünk pizzát, majd jóllakva a zsírral és fehérliszttel elmentünk a konditerme szülinapi bulijára.

Hát, én aztán tényleg bárkivel azonnal megtalálom a hangot. De ez nagyon nem az én közegem, áááá! Azt sem tudtuk, miben kell menni, csiniben, vagy sportedzéseket fognak tartani. Én egy dobozruha-cicanaci-sneakers-nél maradtam, szépen sminkelve, hajvasalva, biztos, ami biztos.

Ott voltunk két órát, nagyon nem éreztem jól magamat, de mosolyogtam, aztán Judós3-mal és R haverjával átmentünk kutyázni. A terv az volt, hogy romantikus sétálunk a kutyával egy órát, addigra odaérünk a fesztiválra, amit kinéztünk és cimbik is ott lesznek. Aztán a romantikát keresztbevágta R, aki velünkjött, majd eleredt az eső, durván. Visszavittük a kutyát és kocsival mentünk át bulizni egy jóízűt. Gé lelkizős kedvében volt, egy lombok védte padon elsuttogta, hogy állnak I-vel...

Vasárnap a fiú 5-kor kelt, mert filmforgatáson statisztált. Szerintem nagyon menő kosztümös filmben szerepelni, szerinte csak zaj volt és méla unalom, 13 óra alatt négy jelenet. Fel is adta volna, ha nem tart tőlem, hogy nem hozza a pénzt haza. :D

Meglátták a fodrászok hajnalban, megkérdezték, nem bánná-e, ha hajat vágnának, ő meg úgyis játszott a gondolattal.

Szép így is, na.

Utána csatlakozott hozzánk, TCsV-ék új lakását néztük meg a cimbikkel, társasoztunk, dumáltunk, összegyűjtöttük a zenéket O esküvőjére, átbeszéltük, mit táncolunk. Izgi lesz...

Reggel egyik ritkán látott kollégám tanúja volt, amint az irodaház előtt ölelkezve búcsúzunk Judós3-mal.

Csörög a vonalasom délután. Hogy ő látott reggel. És egyrészt nagyon örül, hogy nekem most jó, meg minden. De hogy ő titkon mindig remélte, hogy egyszer majd mi jövünk össze.

Hogy miiiiiiiiii?

Ismer négy éve, soha nem mondta, soha nem is volt esetem, egy negyvenes, magas mackó. Szerintem két órát nem bírnék vele beszélgetni.

Azért megköszöntem, aranyos volt! :)