Pénteken kipihentük az előző estét. A lakás romokban, szép lassan rendet raktunk, mosogattunk.
Szombaton ő dolgozott négy órát, én műkörmöztem, majd bementem érte a belvárosba kocsival. A kerületemben keresgéltünk éttermet, sikertenül, de legalább kocsikáztunk. Rácsörgök Anyura, ajánljon egyet: öt perc múlva kész a csirke, menjünk át, együnk vele! Oké, ebéd pipa.
Utána cukrászdáztunk nyugiban, amíg be nem jött egy kisgyerekes pár, a gyerek végig visította, hogy nem akar cukrászdában lenni, amit sosem hallottam még gyerek szájából, pedig én sem szerettem a cukrászdákat.
Gyerekordításra nagyon nem vágytunk, húzás haza pihenni.
Vasárnap Judós3 kitakarította a lakást, beüzemelte az új robotporszívót. Ráültette a plüssmackómat és utaztatta rajta. :D Levideózta, úgy néz ki, mintha a maci vezetné. :D
Ágyat húzattam vele több hét balhé után, betakargatta az összes plüsst gondosan.
Addig én a jól megérdemelt villásreggelimet fogyasztottam el Bével egy fenszi helyen, amit a neten találtunk és Bé tőszomszédságában van. Kiszámoltam, bkv-val 45 perc a belváros plusz kocsival nem lehet bent parkolni, így viszont Bének sem kell utazgatnia és húsz perc autóútra lakik tőlem a vasárnap reggeli alacsony forgalomban.
Buggyantott tojás, saját készítésű sós muffin, bébispenót, bacon, paradicsom, frissen facsart narancs és specialty kávé. Én még ráhúztam egy amerikai palacsintát fagyival, mert Judós3 családjához készültünk ebédre és őőő nehezen eszem meg azokat az ételeket, amiket nem én választok ki magamnak, fel akartam tankolni. Minden morzsa nagyon finomra sikerült, megyünk máskor is.
Nagyban csacsogunk, épp befejezem a mondatot, hogy végső esetben irány Malaga, amikor elmegy a pincér mellettünk és felkapja a fejét, Malaga jó hely! Majd hogy ő nem akar zavarni (nem zavart), de ott élt évekig és elmesélte, hogyan került oda, hogyan talált munkát, hogyan érezte magát, nyaggattam gyakorlati kérdésekkel, majd kiderült, hogy ő a hely egyik tulaja. :D Tippekkel, infókkal teli jöttünk el. Nnicsenek véletlenek?
Adtunk bőven visszajelzést a kávézóról, bárcsak sok ilyen hely lenne a városban!
Ha Pesten kerestek villásreggeliző helyeket, hadd ajánljam a www.breakslow.hu oldalt, ahol kerületre lebontva kereshettek a sok-sok lehetőség közül!
Beugrottunk a város legjobb cukrászdájába, de vagy 60-70-en voltak, nem volt idegem a tömeghez a finom pogácsájuk ellenére, hármas metró áldozat vagyok...
Hazaértem, felkaptam Judós3-t, mentünk a családi ebédjükre, amire már cukin engem is hívnak, meg elfogadnak, meg a nővére 2 év múlvai esküvője kapcsán engem kérdezett a menüről, bár én ugye finnyás evő vagyok és két év múlva hol leszek már... :D Maradtunk három órát, játszottunk a kutyákkal, cicával, sztoriztunk, majd eldobtam a terembe a fiút, hogy edzést tartson Műegyetemistának, aki csak miatta feljár 70 km-ről vonattal. Mennyire elszánt már!
Aztán Judós3-ért mentem, sütöttem egy kicsit, pihentünk...
A hétvégén sokat kajáltunk ingyen és sokat vezethettem, pipa.
Még mindig azt érzem, hogy nem vagyok fontos ebben a kapcsolatban, pedig semmi konkrétat nem tudok kiemelni, simogatós, bújós, csacsogós fiú sok-sok kedvességgel. És gyönyörű. De valahogy mégsem vagyok teljesen elégedett. És felszedtem mind a tíz leadott kilót és stresszeszem és nem akarok zsír-fehérliszt nélkül élni és kerülöm az edzőmet és az edzéseket, mert így is folyamat görcsöl a jobb lábam, és tegnap a fél nap fejfájás végére a torkom is megfájdult, de mára elmúlt, csoda, hogy a fiú két hét köhögős taknyosságát meg tudtam úszni, mindegy, biztosan csak pms.
Meg a munkahelyi változások.
