Tobber életblogja

Anyu felhív drámai hangon: Be kell valljak valamit. Elrontottam a cirkódat, nincsen víz a melegvíz csapokban. De már úton a szerelő.

Próbáltam nem röhögve megnyugtatni.

A tegnapi nem Judós3 napja. Először lemondta a délutáni edzést az egyik srác. Aztán Anyu elüldözte. Aztán épp nekikezdtünk otthon valaminek, amikor kapcsoltunk, hogy Kispesten vár a régi edzője megbeszélni az oktatást. Autóba vágódtunk, 25 perc spuri sötétben, szélviharban, esőben a városszéli sportpályáig. Pontban megérkeztünk az edzés végére. A Nagymester kijön: jaaa, az edző dugóba került, nem jött.

Ott állunk valahol a viharban a viharban (hehe) és semmi értelme nem volt. A Nagymesterrel még beszélgetett egy órát (tényleg xarban a hazai tömegsport!), hazafelé Anyunak beadtam a papírokat, amiket nem vitt el ugye, tankolás, aztán alvás.

A valami nagyon elmaradt. :/

Jaj de röhögök!

Anyu ma felugrott valami papírért hozzám, megkértem, nézze meg a cirkómat, valami nyomásgond lehet, rendszerint leáll. Judós3 a lakásban lesz, visz is neki levest.

Aztán a srác hívott telefonon, hogy Anyu nálam, Judós3 elmegy az anyjáékhoz medencét szerelni.

Dehát este megyünk Kispestre, miért nem akkor?

Hú, jó ötlet, megbeszéli a szülőkkel.

Telefon letesz, dolgozom tovább.

Judós3 újrahív, hallom, az utcán jár.

Te, nehogy megharagudjál, de bemehetek hozzád az irodába?

Őőőő, persze, mi a baj?

Hát, én nagyon szeretem az anyukádat, meg minden, de ott téblábol a lakásban, meg bogarászik a cirkóval és közben folyamat szidja az apukádat, meg panaszkodik, én meg csak állok ott, mint egy faszent! Annyira ciki volt, hogy inkább ráírtam anyukámra, hívjon fel valami gagyi indokkal, hogy elmenekülhessek!

:'DDDDDDDD

Hát ja, Anyu néha sok (de cuki!!), Judós3 anyja meg profin kapcsolt (a srác utána elmagyarázta neki), képzelem, mit gondolhat most Anyuról. :)

Beült a kávézóba, wifi és isteni kávé van. Leugrottam öt percre, kiderült, hogy Anyu el is rontotta a cirkót és egyáltalán nincsen melegvíz a melegvíz csapban, gyorsan kihívott egy szerelőt és megkérte a fiút, hogy nehogy elárulja nekem!

Itt már potyogtak a könnyeim a nevetéstől! :D

Várom Anyum hívását a témában... :D

...és bejelentkezett még egy pasi edzeni hozzá.

Szóval lett hirtelen négy állása a balhém után egy nappal. :D

Anyuval elmentük szemüveget venni, végül a félretett keret maradt, a cégnél elszámolható egy része, a törzsvásárlói kedvezményemmel így nekem végül 15 000 Ft-omba került a Tommy Hilfiger keretű, vékonyított lencsével, karcálló, tükröződéscsökkentett, párataszító blabla két év garanciás új szemüveg.

Nagyon visszafogottat akartam. Bármilyen csillogótól azonnal cigánylány fejem lesz. És nem feketét, fekete a szemöldököm, sötét a fele hajam, a bőröm, a pihéim, a karikák a szemem alatt, van az a kor, amikor világosítani kell. A színesekre azt mondta Judós3, hogy gyereklánnyal nem izél, az ocelotszerű foltosbarnákra, hogy tanítónénis, maradt öt, amiből választottunk.

Töltik ki a papírokat, Anyu átnéz a fejem fölött: azt nézd még meg! Hát csodaszépre mutatott, kezdődött előről a próbálgatás. Három ráérős fiatal eladó is körénkgyűlt megtárgyalni, cukik voltak. :D

Belenéztünk a régi leletekbe, hat éve még -5,75 és -4,75, javul a szemem, öregkor.

A szomszédos Tchiboban egy kávé mellett megvártuk, amíg becsiszolják. Anyu előjött egy témával, mit kéne megtegyek neki, és én nemet mondtam. Aput hoznám cikis helyzetbe, meg eljátszanám a becsületemet, nem is gondolkoztam rajta. Anyu szeret manipulálni embereket, de azonnal menekülőre fogom. Persze apám sem kutya a játszmákban, sikítófrászt kapok ezektől.

Szóval nem és kész.

Judós3 elénkjött, Anyut hazadobtuk, sétáltunk az esőben (végre jól látok!!), a fiú melegszendvicset sütött nekem, cuki volt és mintha mi sem történt volna giccses-romantikáztunk.

Ma a finom kávézóban kezdtünk a kedvenc kávénkkal, hozzá csicseriborsókrémes szendviccsel, nagy kedvenc, ebédre elég is volt egy kis adag rizs önmagában, mert a Survivorban is ettől lapos a lányok hasa mert nem merek fűszereset, nehezet, zsírosat enni, illetve a hús sem esik jól mostanában. Kár, hogy a rizst meg nem szeretem.

Munka után Judós3-mal megvettük a megrendelt ruhát, szereztünk kávét, már Vörös Riasztás volt érvényben, kiválasztottunk öt szemüvegkeretet a kb. száz felpróbáltból (ti tudtátok, hogy neon ellenfényben az összes(!) keret ugyanúgy néz ki formára, színre, majd aztán a rendkívül előnytelen fényben tippelgethetsz, melyik áll a legkevésbé bénán?), ma visszamegyek kontaktlencse nélkül dönteni.

Mert ugye lencse nélkül egyáltalán nem látom magamat, a lencse viszont megváltoztatja a szem formáját, aminek vissza kell állnia, mire az optometrista megméri. Tehát két napos program, plusz az elkészítés.

Legalább Anyuval csavargunk egyet, ma ő jön velem.

Aztán este a sráccal nyugiban, békében, majd ír a nővére, hogy a feltett posztja helytelen nyelvtanilag, írja át és milyen béna. Nem, nem az, felszólító mód E/2 lehet olvasd és olvassad is, akkor visszaírt, hogy oké, akkor nem hangzik jól. Erre már ugrottam, tudta, hogy nem az egyébként diszlexiás kisöccse fogalmaz így, hanem én, és talán elolvastam annyi könyvet, amennyit ő a plázábamenet nem látott a kirakatokban, szóval sajnálom, ha a külvárosi olvasatlan lányka nem hall a környezetében szép beszédet, grrr, de bögyömben van a csaj az állandó kioktatásaival. Aztán körbekérdezett, van, aki szerint fura a hosszabb, ezért átírta végül: totál helytelenné. Grat.

Aztán lehiggadnék, szerkesztem neki tovább a szövegeit, küldök anyagot a messengerére, látom, levelezett valakivel. Csak mellesleg rákérdeztem, ki/miért, erre ugrott: egy állást ajánlottak fel neki, de az úgysem lenne jó, mert ők tuti nem úgy akarják, úgyhogy vissza is utasította azonnal. Miiiii???

Napi tízszer felhív, mióta nem dolgozik (nem, a héten nem kezdett a köhögős taknyossága miatt), de ezt nem beszéli meg? Miért utasítja vissza, amikor alig van bevétele? Nem. Akarom. Én. Eltartani.

És vajon miért nem mesélt róla? Na ezen húztam fel annyira magamat, hogy hajnali kettőig balhéztunk, hogy akkor vagy összekapja magát, vagy költözhet haza, nem fogom eltartani!

Hú, de mérges lettem!

Reggel már a nyomomban járt, bekísért dolgozni, bedobtunk előtte egy finom kávét, elcipelte a nehéz futáros csomagomat, átment az általános iskolájába, mert olvastam, hogy a judó kezd a vérkeringésbe kerülni, hátha érdekli őket, azonnal kaptak rajta, mehet a szülőikre és hirdethet különórát. Leegyeztette a régi edzőjével, hogy ő adja a szakmai részt. Szívhez szóló levelet írtam a kávézónak, ahol ma próbanapja lett volna, hogy lázas/náthás, ez úgy meghatotta a csajt, hogy felhívta, mehet hétfő reggeltől! Közben válaszoltak a filmforgatás statisztás jelentkezésére is, plusz az edzettjei: tele a naptárja pénzt hozó munkákkal.

Na.

Három éve még próbálkoztam, hogy korombéli, okos és érdekes pasival randizzak/járjak/stb. Most dobta fel a f.b. ismeretségünk kezdetét. Már alig jártam fel a randivonalra, annyi barmot ismertem meg onnan. Aztán szembejött ott egy régi néptáncostárs. Aki már régen kinézett magának. És zseni volt és művelt, magas és korombéli, szép tervekkel.

Aztán róla is kiderült, hogy oltári nagy s.ggfej, hazudozik, órákat várat, minden róla kell szóljon, de ha nincs kedve, napokra eltűnik. Annyira kis hülyének éreztem magamat a készülésekkel, beleélésekkel, odatettem magamat igazán D-nek. Utána évben jött még a válófélben lévő Zé, akit pár találkozás után megkértem, majd ha lezárult a csúnyán balhézós/gyereketelzárós/engem addig titkoljunk perük, akkor folytassuk: törölt másnap. Azóta is összefutunk, elnézek felette.

És ezekkel a csalódásokkal szépen lezártam a régi életemet.

Szeretőm volt addig is, bár inkább 30+, majd TCsVexkollegina egy szuper, színház utáni csavargás közben megmutatta a Tindert, ami sokkal kényelmesebbé tette az életemet. Végre nem barátnők kisöccseivel kavarok, meg boltban szednek fel huszonévesek, hanem válogathatok. 2015. júniusa. Előjele lehetett, hogy előtte festtettem át a kiskoromtól unalmas sötétbarna hajamat balayage-ombrés szőkésebbre, nagy váltás előszele...

Aztán jött sok szép kaland, majd februártól Judós3 (22 éves), aki áprilisban hozzám is költözött. Végül csak lett élettársam, bár nem hiányzott, nem is tervezünk hosszú távra. De így most nagyon kellemes.

Bé lány. És nem járok vele. Évente egyszer, egy nyári napon egy csodás kilátású étteremteraszon szoktuk nagyjából mindig ugyanazt enni. Nyugodt szombatokon, napsütötte vasárnapokon.

Pénteken Judós3 elémjött, valahol ebédelni akartunk. Napsütés, kellemes szellő, menjünk oda!

Aztán kiderült, hogy Judós3 nem is akar halat enni. Hogy pénteken délután az az út Budapest ütőere, a rakparton hatalmas a forgalom. Hogy épp ott parkol egy Duna-járó hajó, ami az alattunk hömpölygő folyóba eregeti a szennyvizet (ez azért megérne némi vizsgálatot is, nem?).

Nem volt olyan jó, mint Bével szokott.

Aztán folytattuk a vitát, hogy egy hónapja benne a naptárjában egy program, akkor miért nem késhet el róla. Főleg mert miatta megyünk.

Szombaton elment leedzeni Műegyetemistát, majd értementem, elrohantunk a Lovira. Ott már vártak minket a vezetőink, meg még vagy 25 ember az öreg platánok alatt. A programot még Judós3 kapta együttélésünk 4. hónapfordulójára, a lényege, hogy körbemutatják az istállókat, simogathatunk lovakat (már aki akar!), mehetünk egy kört egy ügetőkocsival, kapunk vezetést, patkószöget, oktatást a fogadási módokról, majd a panorámaétteremből élvezhetjük a meglepően finom ételeket kilátást a versenyekre.

Sétáltunk 2-3 órát a csodás levegőn, mintha minden gondunkat elfújták volna!

A vezetés egy kvízzel zárult. Nahát, Judós3-nak sem kell több, ha versenyhelyzetbe kerül, nekem sem, ha okos lehetek valahol! :D

Úgyhogy meg is nyertük a kvízt, hibátlanul!

De még két másik csapat is, holtverseny.

És akkor jött a tippelős kérdés: intettem a srácnak, hogy várjuk be a többi tippet, ha többnek gondoljuk, elég csak kicsit fölétippelnünk a legmagasabbnak, azzal is nyerhetünk. Így is lett, nyertünk. :D

Elmehettünk a versenyt kísérő autóval egy (két) körre, ott fordultak a lovak előttünk, kb. karnyújtásnyira! Nagy élmény volt. :)

Még megnéztünk pár futamot, röhögtünk a drukkoló öregeken, hazafelé már vettünk náthára gyógyszereket, Judós3 nagyon bekapott valami köhögős-tüsszögős-taknyos betegséget, azzal telt a vasárnap, hogy gyógyuljon.

Legalább volt időm olvasgatni, tanulni.

Azóta már 5. hónapja együttélünk, ma egy olasz főzőtanfolyam-estet kap ajándékba. Annyit emlegeti, hogy olasz tésztákat készítene, hát nem lesz akadálya.

Ma van az utolsó két spanyolóránk a nyári tanfolyamból. Elfogyott az energiánk...

...és hogy azonnal ellentmondjak magamnak, színházba egyáltalán nem vágyom, pedig Bé is, TCsVexkollegina is csábít.

Még tart az elvonóm, annyi értéktelen, unalmas, mondanivaló nélküli darabot láttam minőségi színházakban, főleg A Nagy Katonában, ami ráment a középszerű feldolgozásra, az égető társadalmi problémák számomra cégeskonyhai szinten való feldolgozásaira. De komolyan. Így, ennyire mi is kibeszéljük a cégnél/barátokkal az elvándorlást, a migránsokat, az életközepi válságot, stb. stb. Semmi újat nem nyújt, ami szerintem a színház lényege.

De például Pintér Bélára képtelenség jegyet szerezni. Bár annyira mélydrámaihoz szintén nincsen kedvem még este nyolctól, kényelmetlen székeken, legutóbb az olyan levegőtlen Szkénében, hogy elsötétült a világ és fényes pöttyöket láttam percekig.

Jó, tudom, a boyfriend farmerem bővebb, csak olyan fotót nem találtam hirtelen.

---

Én úgy várom az új dél-budapesti híd terveit! Hídbuzi is vagyok, meg sokat segítene tehermentesíteni kb. a fél várost. Már a Rákóczi-híd is öröm, ezzel még többet nyernénk.

http://hvg.hu/gazdasag/20170907_Megis_megepul_a_Galvanihid#rss

A Megyeri hídnál úszkáltunk pár hete a Dunában éjszaka, annyira csodaszép kivilágítva is! Ja, már mondtam.

---

Asszem végre kezdek önérdekérvényesítősebb lenni a párkapcsolatomban. Tegnap ismét hosszan kifejtettem Judós3-nak, akivel egész este az új szakmai oldalát b.szkuráltuk, hogy pár hónapja elvesztem ebből a kapcsolatból és vagy törődünk velem is, vagy máshol keresek figyelmet.

Alapjaiban, gesztusaiban egy figyelmes, körülugrálós típus, de már baromira unom, hogy esténként vagy neki tanulunk, vagy ő beszél 0-24-ben, vagy dolgozunk a munkakeresésén, karrierindításán (nem egy irány a kettő).
Oké, hogy közben ölel, puszilgat, kávét főz nekem, de az én hobbijaim, szórakozásom, kikapcsolódásom kimaradt a képletből. És nem. A konditermet nem tartom sem kikapcsolódásnak, sem megfelelő szellemi feltöltődésnek, nyilván.

Anyunak vettem a szülinapjára egy kis minisütőt, azt a klasszikus melegszendvicsest, ami mindenkinek volt 1982-ben, bádog, NDK-s levehető ajtajú. Utángyártják, párezer forint.

Merthogy ő a negyven éves ósdi készülékkel készítette minden reggel a pirítósát. Megkérdeztem, örömmel vette az újat. És elkunyeráltam tőle a régit.

Na azóta slágervacsora nálunk a melegszendvics, az a retrós fajta.

Judós3-t nem nehéz boldoggá tenni. :D

---

Anyukámék a Mátrában lógnak, hotel, teljes ellátás, valami kezelés apunak, uszoda Anyunak, délutánok szabadok.

Anyu felmenta netre, kinézte, hogy felbuszoznak a Kékestetőre. Hívom őket, mizu, azt mondja, épp jönnek el Egerből.

???

Hát kidobta a menetrend, hogy Egerbe előbb indul a busz, mint a Kékesre, hát oda kirándultak! :D

70+-os szüleim nem bírnak a fenekükön. Jövő hónapban Drezdába utaznak, apu az ottani egyetemen tanult, meglátogatják a régi helyeket. Javasoltam, hogy kutassá fel a régi évfolyamtársakat is, ha Anyu facebookon van, egy német nyugdíjas is nagy eséllyel, nem?

---

Judós3 szerint szuper jó az öltözködésem, mindig csinos vagyok, de nem feszengős ruhákban, amikben alig lehet járni, vagy leülni. Hát, aznap épp a fehér sneakersemben voltam, felhajtott boyfriend farmerban és oversize fehér felsőben, de ő tudja...

---

Tegnap leültem egy öregedő, kopaszodó pasi mellé a metrón, borzongva néztem, hogy mennyire nem bírnék én már egy 50 körülivel randizgatni, amikor beugrott, hogy ezzel a faszival 7-8 éve, amikor még komoly kapcsolatot kerestem, randiztam!

:O

De megöregedett!!!!

---

Csetelgettem egy tinikori exemmel, mizu a szüleinkkel, stb, megkérdezte: "Neked gyerek? Vagy nincs hozzá igazi alany?"

Férfiaknak végképp eszébe nem jut, hogy egy nő esetleg nem akar gyereket... Amikor a legutóbb erről beszélgettünk a meleg fiúkkal, hogy isten ments, hogy 0-24-ben ott legyen 1-2 gyerek és felejtős a pihenés, magánélet, akkor belépett E, hogy jó hír: jön a harmadik gyerek.

:D

Persze azért másénak nagyon örülünk, meg imádunk velük játszani, na.

A hétvége röviden: málnaszörpös vodka (eltűnt otthon a Tabasco) és a Sportarénában rohangálás egy óriás plüsskutya után.

Bővebben: csütörtökön átmentünk Judós3 szüleivel koccintani a vizsgára, aztán átjött oda a haverja megmutatni az új autót és új nőt. Judós3 előttük is megköszönte a segítségemet, de a szülei is megköszönték nekem a sok segítséget, meg hogy olyan okos voltam, hogy a vizsga helyszínét bejártuk előtte nap.

Este halálosan fáradt voltam, zuhany után a srác még nem engedett ki a fürdőből: hangulatvilágítást kapcsolt, pezsgőt bontott és körbeugrált kicsit. Nagyon rámfért.

Pénteken szabi, ő elment állásinterjúra, ami nem jött be neki, pedig felvennék, nagy nehezen rávettem magamat egy felkelésre, indulnánk wellness/kondizni, de a kocsiban már totál kibuktam, úgyhogy Judós3 felvetette, hogy talán inkább együnk, mielőtt megöljük egymást. A trendi és drága ismert étteremben (ismét) akkora tahó volt a pincér, hogy inkább rákerestünk a közelben lévő többi étteremre, találtunk is új kedvencet, udvariasak voltak velünk, elegáns, finoman főznek…

Nem mentem le vele kondizni, kialudtam magamat, egy óra alatt glancba vágtuk a lakást, majd átjöttek a haverjai éjjelig pókerezni. Engem csak a vodka+málnaszörp éltetett, pedig szeretek kártyázni. (A pókert még tanulom.)

Másnap pakolás, majd indulás előtt mosdó: 17 napra megjött, nagyon durván, azóta is fetrengek a hasfájásról. Remélem, csak a stressz állította le a hormonrendszeremet és az indult újra a vizsga után.

De hullafáradt vagyok. Levezettem másfél órát, kerti partiztunk a cimborákkal, örülünk a legújabb jövevénynek. A fiúk nekiálltak pecázni, mi társasoztunk, megbeszéltük, mit táncoljunk egy közelgő esküvőn (én legszívesebben semmit, azóta vannak jobb állapotban az ízületeim, mióta nem néptáncolok, csak ha olyan kedvem van, a kondi ugye nem erőlteti meg, bár azóta hízom mint a fene :D), szóval ránkfért a zen, csak épp ömlött az eső, ami sokat ront a kertipartik/horgászások élvezetén. Hazafelé töksötétben, ömlő esőben, hullán méginkább élmény volt vezetni, semmit nem láttam. :/

TCsV-nek elígérkeztünk még egy késő esti látogatásra, szerencsére lemondta.

Másnap kimentünk a judo VB-re, hát, amennyi csodaszép embert ott láttunk!! Elképesztő testet alakít ki ez a sport, a sok szép fiatal gyönyörű látvány volt. Oké, nekem is van egy, csak úgy mondom…

A két óra szünetben hazaugrottunk ebédelni gyorsan, aztán kitalálta, hogy ha már megvettük a legnagyobb kabalafigurát, akkor ő akar egy fotót az élő kabalafigurával is.

Na azt élmény volt elkapni. Fentről figyeltük a mozgását, de vagy a tatamikon lófrált, vagy a másik oldalt fotózták. Aztán megláttuk, ahogy a kijárat felé kimegy (mi az Aréna másik végében!), na akkor épp unalmas mérkőzés ment, gyorsan felkaptuk a táskát, spuri!

Fél csarnok folyosóján át rohanás, le egy emeletet: Az óriáskutyának addigra nyoma veszett. Hát megálltunk egy korlátnál, onnan néztük a VB-t, hátha ugyanott jön vissza. Izgalmassá az tette a szórakozásunkat, hogy nagy mennyiségű fekete öltönyös, fülbedugós valtonos biztonságis védte az egész csarnokot, tippünk szerint Viktor is kint lehetett, akár Putyin is titokban(?), mi meg nyilván feltűnőek voltunk, ahogyan rohangáltunk, nézelődtünk. :D

Fotó megvan, aztán az egyik versenyzővel is (akivel még cselgáncsozott valaha, ismerik egymást). Este hazamentünk már sötétben, tanulás, survivor, sms Judós3 anyukájától, hogy mikor lesznek a családi ebédek és azokra várnak szeretettel engem is, beájulás, ma már munka, este lesz spanyol, munkakeresés.

Nagyon, de nagyon fáradt vagyok.