Bé lány. És nem járok vele. Évente egyszer, egy nyári napon egy csodás kilátású étteremteraszon szoktuk nagyjából mindig ugyanazt enni. Nyugodt szombatokon, napsütötte vasárnapokon.
Pénteken Judós3 elémjött, valahol ebédelni akartunk. Napsütés, kellemes szellő, menjünk oda!
Aztán kiderült, hogy Judós3 nem is akar halat enni. Hogy pénteken délután az az út Budapest ütőere, a rakparton hatalmas a forgalom. Hogy épp ott parkol egy Duna-járó hajó, ami az alattunk hömpölygő folyóba eregeti a szennyvizet (ez azért megérne némi vizsgálatot is, nem?).
Nem volt olyan jó, mint Bével szokott.
Aztán folytattuk a vitát, hogy egy hónapja benne a naptárjában egy program, akkor miért nem késhet el róla. Főleg mert miatta megyünk.
Szombaton elment leedzeni Műegyetemistát, majd értementem, elrohantunk a Lovira. Ott már vártak minket a vezetőink, meg még vagy 25 ember az öreg platánok alatt. A programot még Judós3 kapta együttélésünk 4. hónapfordulójára, a lényege, hogy körbemutatják az istállókat, simogathatunk lovakat (már aki akar!), mehetünk egy kört egy ügetőkocsival, kapunk vezetést, patkószöget, oktatást a fogadási módokról, majd a panorámaétteremből élvezhetjük a meglepően finom ételeket kilátást a versenyekre.
Sétáltunk 2-3 órát a csodás levegőn, mintha minden gondunkat elfújták volna!
A vezetés egy kvízzel zárult. Nahát, Judós3-nak sem kell több, ha versenyhelyzetbe kerül, nekem sem, ha okos lehetek valahol! :D
Úgyhogy meg is nyertük a kvízt, hibátlanul!
De még két másik csapat is, holtverseny.
És akkor jött a tippelős kérdés: intettem a srácnak, hogy várjuk be a többi tippet, ha többnek gondoljuk, elég csak kicsit fölétippelnünk a legmagasabbnak, azzal is nyerhetünk. Így is lett, nyertünk. :D
Elmehettünk a versenyt kísérő autóval egy (két) körre, ott fordultak a lovak előttünk, kb. karnyújtásnyira! Nagy élmény volt. :)
Még megnéztünk pár futamot, röhögtünk a drukkoló öregeken, hazafelé már vettünk náthára gyógyszereket, Judós3 nagyon bekapott valami köhögős-tüsszögős-taknyos betegséget, azzal telt a vasárnap, hogy gyógyuljon.
Legalább volt időm olvasgatni, tanulni.
Azóta már 5. hónapja együttélünk, ma egy olasz főzőtanfolyam-estet kap ajándékba. Annyit emlegeti, hogy olasz tésztákat készítene, hát nem lesz akadálya.
Ma van az utolsó két spanyolóránk a nyári tanfolyamból. Elfogyott az energiánk...
