Az évet pszichológussal kezdtem, aki segítségével megtaláltam a mostani terapeutámat (aki egy hónap szabin van, de ez meglátszik, ugye.)
Depresszió és generalizált szorongás. Nem beszéltem róla Kócosnak. Nyilván látta, hogy nem vagyok már hurráhappy, de rákérdezhetett volna. Gondolom, ezt kódolhatta eltávolodásnak is. Tudom, de na.
Meggyőződésem szerint egészen jól funkcionáltam, éltem az életemet, dolgoztam, tartottam magamat egy szürke takonnyal leöntött világlátással, csak bezárkóztam, sokat sírtam, a terapeutám szerint ideje volt a gyógyszernek. Amit nem akartam. Merthogy a klimax az oka, a klimax hormonkezelése, az őrült munkahelyem mind jó indok, csak át kell vészelnem. Lehet megoldást találni majd (egyelőre nincsen) a mindig fájó kekszre, de nincs örömöm az evésben, mert kb. mindentől görcsöl és megy a hasam. Még az IBS gyógyszertől IS. Nincs öröm a mozgásban, mert vagy a testem fáj, vagy összeszedek valami vírust, vagy felfázom ismét. A napozásban, hőhullámokkal. Az összebújásokhoz, hőhullámokkal. A teraszon nem lehetett olvasni a szúnyoginvázió miatt. A nyelvet meg elfelejtettem. Alkoholt nem iszom, a májtumormarkereket jövő héten nézik az elszállt értékek miatt, szóval nem most kezdeném el.
Valójában semmi örömöt nem leltem a hobbimban sem, elkészítettem és fotó/posztolás/mutogatás/használat nélkül vágtam a fiókba.
Az utazásokban is csak alig.
Kócos passzívvá vált vagy talán mindig is az volt, egyébként is én, az öreg dobáltam fel a programokat 5,5 évig, amit 80%-ban megvétózott, nekem meg nem volt kedvem erőszakoskodni (ő sem javasolt mást, pedig nagyon szerettem volna), egy ideje csak netflixezni akart hétvégente, kimerült volt és állandóan bealudt. Megkérdőjelezem az ő pszichés egészségét. 30 évesen, jó egzisztenciával, nem túl agyterhelő munkával, szeretett sporttal és kutyával és barátnővel ok nélkül tűnt fáradtnak.
Visszaolvastam, tavaly nem kívántam Luciánál semmit Kócosról vagy a párkapcsolatról, annyira biztos voltam a szeretetünkben és boldogságunkban. Nekem az ötödik év egy biztosabb, mély szeretetet hozott.
Neki a számomra váratlan szakítást tíz nappal azután, hogy ölelgetett, covidosan sem hagy magamra és ápolni fog. És ő nem a nagy szavak embere volt, valóban ezt akarta. Majd lazítani. Majd folytatni. Majd sírt, hogy nem tudna kiengesztelni. Megkértem, hogy ne inogjon, ne csiki-csukizzon, ne keressen. Nem keres.
Félek, hogy 2024 nem lesz vidám, de 2023 sem volt az.
Meghalt egyik nagybácsim, akivel megbeszéltük karácsonykor telefonon, hogy a betegségek miatt majd húsvétkor találkozzunk.
Kedvenc nagynénim magáratalált, de aztán jött a sokk, a végrendelet igazinak tűnik. Végülis 60+ év házasság után érdemes kicseszni azzal, aki gondoskodott rólunk.
Meghalt egyik kreatívos társunk. Épp nyugdíjba ment, szépen lefogyott, készült az izgalmakra. Meg sem találták a primer tumort, annyira későn diagnosztizálták.
Meghalt három ismerősöm apukája idén.
Egyik ismerős férje.
Egy kedves régi telekszomszéd néni, akihez átlógtam, amikor már nem bírtam a szüleim marakodását.
Nagyika 2022 végén halt meg, az is kiborított, tartottam magamat, de egy éjjel Kócos horkolásától nem bírtam aludni és minden idegesített, akkor bőgtem el magamat talán először az éj közepén neki, hogy meg sem kérdi, hogyan élem át, mit érzek. Szegény, talán rosszabbul érezte magát ettől, mint én. Nem vagyok egy dramatizáló alkat, de ott minden fájdalmamat rázúdítottam. Nagyikának nem ilyen öregkor járt volna.
Farkasréten méregdrága egy dupla sír, ezért nem váltottuk meg újabb tíz évre nagypapa és második felesége sírját, hanem egy szertartással őket is elszórattuk oda, ahová Nagyikát. Igen, most már együtt vannak, akárhogyan is.
Apu lelkiállapota és memóriája kitűnő, hála a gyógyszernek, de a Pakinson Steele-Richardson-Olszewski szindróma fizikai tüneteire nem hat, alig bír bottal is haladni, nem tud lehajolni, kádba lépni, elesett többször, félrenyelt és mentő vitte kórházba a villamosról, a nyelvét sokszor kinyújtva tartja. Sajnos ez nem fog javulni. Ennek tudatában a háziorvosunk meghosszabbította a jogsiját, havonta vezet is a környéken. Úgy, ahogy. Megesett, hogy Anyunak gyanús lett, nem ért haza: zavartan állt a garázsban, hogy merre is menjen és mit is akart csinálni.
A többi csak érintőlegesen:
A kocsival mindenféle gond volt, egy fél vagyont ráköltöttem
Feladtam az esztétikával folytatott, kezdetektől vesztes harcomat és az egész tetőteraszt behálóztattam, azóta végtelen nyugalommal zárom ki a macskát órákra bambulni, kopog(!), amikor be akar jönni
A macska öt éve van nálam. Kócossal is volt ötödik évfordulónk, most hót hülyének érzem magamat, hogy hittem többen. Életemben először voltam biztos abban, hogy egy férfi szeret. Haragszom magamra, hogy én nem mutattam ki felé jobban, szebben
Jártunk zseniális színdarabokon. Tánckarneválon. Néztünk grúzokat a Margitszigetin. Meg ott Cotton Club Singerst is. Egyiket sem Kócossal
A Budapest Parkban Katona szülinapos táncdalfesztiválon. Imádtam. Oké, azt Kócos nem
Tiniként a Gunst csak az utcáról hallgattam, végre jártam koncertjükön. Nagyon vágytam rá, talán a legjobban. Pontosan azt kaptam, amit elképzeltem. Csak rohadt öregnek éreztem magamat. És Axlt
Jártunk céges elvonuláson világvégi csendes környezetben és jó levegőn. Mélynyomókkal és cigifüsttel
Volt Pesten is több, azokat én szerveztem, élveztem, idén minden rendezvényem jól sikerült
Jártunk tizenpáran csajok Olaszországban, a Comói-tónál, a környéken. Ott rányomta a bélyegét a hangulatra az egyik lány pszichés baja, rém ijesztő volt. És pont rám volt kattanva, nem bírtam menekülni, hetekig nyomasztott utána, mert én hülye mindenhez jó arcot vágok. Egyikünk megkérte utána, hogy ne keressen minket
Jártunk Kócossal Prágában. Romantikus, bár sokadszor járok ott, ő meg nem igazán élvezi az utazásokat
Jártunk Kócossal Mykonoson. Végtelen nyugalom, szépség, szuper hotel a tengernél, ott egyik este olyan rettegés fogott el, hogy mi lesz velem, ha Kócos elhagy, hogy éjjel a vitorlásokat nézve sírtam titokban. Nem is értettem, jele nem volt. Utána két hónappal elhagyott.
Jártunk Kócossal olasz főzőesten, megtanultunk mindenféle házi tésztákat és szószokat. Mire megérkezett a tésztakészítőgép, szakítottunk. Ki sem csomagoltam azóta sem, nem bírom. Az air fryer kiegészítőket sem.
A hobbim legjobb arcai elhívtak egy medencés házba a Balcsihoz, imádtam a békét, csendet, nevetéseket. Szinte jól voltam. Ja, csak vízőrültként már nem tudok medencében fürdeni vagy vizes fürdőruhát elviselni a klimaxtünet egyike miatt
Onnan felugrottam Pestre, mert a szülinapi kertipartimat tartották, majd vissza, majd vissza
Jól megbeszéltük, hogy sűrűbben találkozunk, de nekem kezdett sok lenni az emberi kontakt. Nekem...
Társasoztunk. Több körben, van új kedvenc játék, néha elgondolkodom, hogy nem vagyok-e pszichopata, amilyen jól megy nekem (nem)
Jártunk háromszor a vidéki panzióban, amit teljesen elfoglalunk a hobbis nőkkel
Babáztunk cukisággal. Közben Té folyamatosan sértegetett, amit azóta sem értek, de nem jókor talált be. Meg hogy minek jön a nekem kell gyerek dumával. Legyen neki, ha akar, engem boldoggá tesz másokéval játszani
Aput többször levittem a telekre, metszettünk vagy sírt rendeztünk, nem bírta két óránál tovább
Fáradtan leült cigizni és megkérdezte, hogy én ezt a telket valóban nem akarom-e. Nagyon fájt, mert neki szerelem és lassan összeomlik, de nem
Ismerősökkel összefutva olyan volt, mintha búcsúzna
Aztán rendeztek egy jubileumi eseményt, ahol ő volt az egyik díszvendég, mint a falu jelentős és szeretett emberének a fia. Szép istentisztelet, díszebéd, prominens emberek, ezer éve nem látott ismerőseink, imádtam
Nagyika hagyatékija is megtörtént, visszautasítottuk az örökséget a bolond nagybácsi kedvéért, ne kerüljön utcára (az adóssága így is hatalmas). Szerintetek megköszönte?
Kértem, hogy másik oldallal családozzunk karácsonykor, de ne legyen trakta, mindenki hozza a megmaradt sütit és kész. Volt, élveztem, a legjobb napom hetek óta. És a fiú unokatesóm és a keresztfiam is kreatívkodtak nekem ajándékot. Na, én ennél jobban kb. semmit nem tudok értékelni.
Az egészségem pocsék, a stressztől kb. laposra csikorgattam a fogsoromat, mutogatta a mintát a doki. Négy fogamat törtem le idén. De a nőgyógyász eredményeim jók, már csak fél évente kell menni, sosem volt ennyire szép a leletem. Rábeszélt az intim tornára, hát nekem ehhez nincsen minden nap türelmem, néha gyakorlom.
Egy rovarcsípésem úgy elfertőződött, hogy tenyérnyi lila folt és hatalmas duzzanat miatt ab-t kellett szednem rá, ősszel ismét egy két hétig tartó hólyagos csípés termett rajtam.
Először voltam covidos, ami végére ki lettem dobva, pedig el sem mesélhettem, milyen izgalmas egy kolbászos-fokhagymás-paradicsomos tésztát gőzölgő víz illatúnak érezni...
Éreztem viszont a brunchokon az illatokat, azok jók voltak. Újrakezdte a tanítványom és meg tudott nevettetni. Jártunk Mérő László AI előadáson, meg jónéhány napom elment AI szórakozással.
Rákaptam egy régi hobbim workshopjaira, meg ott bandázásokra. Tanultam új hobbit is egy régire alapozva, csodaszép, 4 óra a kiemelkedően gyors tempómban úgy 1,5 négyzetcenti, sosem fejezem be
Gyorsított újrakezdőn online végigpörgetjük a spanyol nyelvtant, jön vissza fokozatosan, bár már nincs annyi tűz bennem a lecke és tanulás iránt
Nem tudom, mit várhatok 2024-től. Apu egészségromlása várható. Anyunak maradjon meg!!! A munkám tönkretett, de annyira, hogy többé nem akarok semmit dolgozni. Lehet, hogy megpróbálkozom az anyacég nyugalmasabb lehetőségeivel, de az iroda is szörnyű helyen lesz, inkább nem is mennék oda. Meg úgy sehová.
Mozogni kéne, de egyelőre a tegnapi öt perc jóga volt a maximum, amikor is alkartámaszos térdelésben a cica boldogan alámfeküldt, a kajaimra szétterítette a négy mancsát és boldog volt, hogy végre játszunk. Ráfeküdtem és hallgattam a levegővételét. Ez maradhat, de ennél asszem több mozgást várok el magamtól.
És már tudom a mércét, ha akarnék még valaha kapcsolatot. Senki nem hordozott így a tenyerén, mint Kócos. Nyilván, egyelőre Kócost akarnám vissza, de ennek sem jele, sem értelme nincsen. Pedig ha hívna, buta fejjel rohannék.
De nem is akarok új kapcsolattal nyűglődni, nem vágyom semmilyen formájára.
Szedem az antidepresszánst, leszedál a két szorongásgátló, nem tudom, hogyan pörgök fel a januári céges káoszra.
Örömforrást kéne találni, de nincs sok ötletem. És rettegek a névnapomtól, még mindig a fejemben a terv. De közben nem tehetem meg a szeretteimmel. De miért kell mindig másokat előtérbe helyeznem??
