Reggel egyik ritkán látott kollégám tanúja volt, amint az irodaház előtt ölelkezve búcsúzunk Judós3-mal.
Csörög a vonalasom délután. Hogy ő látott reggel. És egyrészt nagyon örül, hogy nekem most jó, meg minden. De hogy ő titkon mindig remélte, hogy egyszer majd mi jövünk össze.
Hogy miiiiiiiiii?
Ismer négy éve, soha nem mondta, soha nem is volt esetem, egy negyvenes, magas mackó. Szerintem két órát nem bírnék vele beszélgetni.
Azért megköszöntem, aranyos volt! :)
