Tobber életblogja

Annyira megható, ahogyan egy fiatal pár romantikus lánykérés-videóját végignézem a facebookon.

Mondjuk ugyanez a fiatal fiú régi szeretőm, és ennyire komolyak az érzelmei a lány felé... :D

Már nem is válaszolok, annyi ilyet kapok:

Az elmúlt hetekben Jóbarátokat idézett az 50 éves főnököm, a rokon tinilány, meg az ő hiperzseni apukája. Sosem múlik a szórakoztató faktora.

És a retro a divat, idén van Monicás fekete garbóm, bordó bőrszoknyám, meg Amys Racheles fekete. :)

A legjobb bakik, csak mert vicces:

:D

Még mindig nagyon hullámzik a kedvem (ja, pozitíve is kileng) és a munka és sok ember leszív, sok este csak lezuttyanok és nézek ki a fejemből, meg a Killing Eve-n röhögök.

De azért jobb.

A lakás nagyon szép most.

Cimbikkel találkozunk a héten, jövő héten is.

A suliban végre nem vagyok hülye nem érzem magamat hülyének, mint az argentin pasi totál érthetetlen órái után jöttem ki mindig bőgve...

A macska határozottan felvidít. Annyira magabiztos és önérzetes és mégis szeretnivaló, simán kiharcolja, amit szeretne. Reggel a hálóajtó előtt szól, hogy nyissam végre (szigor van, éjjelre nem lehet a hálóban, mert ugye éjszakai vadász és imádja kurkászni a fiókokat, szekrényeket bent. És soha nem lehet az ágyon. Ja és nem kaphat semmilyen emberi kaját. Szigorú szülő is lennék, mi? :D).

Felemelem, amíg bemelegszik a kávéfőző, ringatom, vakargatom, járkálunk egyet, ő meg boldogan hunyorogva beledagaszt a levegőbe és nagyon elégedetten szuszog. Merthogy ő nem tud dorombolni. Ellenben ha elégedett, akkor beleszuszog az arcunkba, nyakunkba.

Végignézi, ahogy kifolyik a kávé, majd kap reggelit. Majd végignézi a második kávét, megint kap reggelit.

Amíg sminkelek, beáll a mosdókagylóba (domestos törlőkendő rulez) és hozzámsimulgat, aztán kiengedem a hálós teraszra, amíg pakolok, öltözöm. Nézelődik, aztán visszajön, tudja, mikor megyek el, odasimul a cipőmhöz. Kap harmadik reggelit, hogy ki tudjak slisszolni.

Megvan a ritmusunk.

Szombaton Kócos kapta ölbe, amíg sminkeltem, együtt néztek. Rém fura, amikor az embert egy pasi meg egy macska bámulja sminkelés közben. :D

Nem tudom, mit akartam írni, ma még hajat festek, meg tanulok, meg mosok, meg erotikcsetelek Kócossal és remélem, kialszom ezt a nyavalyát magamból!

És örülök, hogy Jordán Tamás a Nemzet Színésze lett. Ha valaki, akkor ő hatványozottan.

Tényleg nem vagyok paranoid, másoknál is van 2 heti tartalék élelmiszer. :) Csak kicsi a lakásom, így fél kg zabliszt, fél zacskó tészta, 1-2 konzerv, 5-6 tojás van otthon. Ja, meg bacon és szotyi. Még lekvárt vagy befőttet sem tartok.

Úgyis van két km-en belül hat Spar, meg non-stop tesco, non-stop zöldséges és pék, kisboltok, én meg kocsi nélkül szoktam vásárolni és gyalog battyogni negyed órát, csak a szükségeseket szoktam otthon tartani*.

Hát most kocsiba ülök, még kell pár zacskó száraztészta, pár paradicsomszósz, hús, magok, gyümölcs és bespájzoltam.

Két metrót veszek igénybe napi kétszer és egy örökké zsizsegő sokezres multinál dolgozom, nincsen sok illúzióm. :D Csak a szüleimet féltem, 74-76 évesek, apu immunrendszere eléggé rottyon.

*Főleg, hogy valami kanadai csoportban feltűnt egy recept, kipróbáltam és lehet, hogy 45 évesen meghalok, de isteni. Kenyér megpirít, megvajaz, majd fahéjjal összekevert kristálycukorral megszór és vissza a sütőbe, míg fél mm-nyi ropogós karamellréteg nem sül rá. Váááá!

A géllakk szépen megtapad a porcelánon, imádom.

A hátam beállt, behalok, úgy fáj, felkelni csak forgolódva...

Kócos péntek éjjel hozzám jött haza valami iszogatásból, übercuki becsípve.

Reggel ő haza, én nyelviskolába.

Beregisztráltam egy beszédgyakorló tanfolyamra pluszban a suli mellett. Rámfér, utólag kapcsolok, mekkora hibákat ejtek néha. Az órán fel kellett dolgoznunk 1-1 nyelvtani szabályt és azt elmagyarázni a többieknek könyv, segítség nélkül. Váááá!

Bevásároltam, próbáltam aludni egyet utána. Nem megy az nekem.

Követek pár túlélős csoportot, bár nem vagyok paranoid, de izgalmas, hogyan gondolkoznak. Lehet, hogy felhalmozok egy pár heti kaját otthon, ha nem lehetne kimenni esetleg a vírus miatt. Na nem vagyok parás, csak kezd szigorítani a cégem a pandémiás szabályainkon. Nem árt, ha van otthon száraztészta, rizs, hús, konzerv, magok, megtöltött fagyasztó, cicakaja...

Este visszajött Kócos, aztán másnap reggelisütés után eldobott a Keresztgyerekkel találkozni, ásványoztunk, jó kis program volt, aztán a kiscsalád csatlakozott egy ebéd erejéig.

Megint képtelen vagyok alkotni, pedig ezer szépséges alapanyag vár rám. Hogy tudja valaki ezt munkaként végezni??

Csicsóka és a moszkítók

Vakáció a halott utcában

Keménykalap és krumpliorr

Mirr-murr

Pom Pom

Süsü

A nagy ho-ho-ho-horgász

Csukás István, nagyon szerettem a műveidet gyerekkoromban.

Azóta is...

Legendásan tehetséges beszerzésünk (két éve várom a kávéfőzőnket, biztos hiánycikk Pesten...) annyira debil hibát követett el megint és ránk akarja sózni, hogy elképedünk. Kb. mint ha nem tüntetném fel külön a megrendelőben, hogy magyar aljzat kompatibilis legyen a töltő dugója, mert nyilván az a logikus, ezért nem azt szerez be. Majd ránksózza a költséget és felelősséget. Hát valami elképesztő, minden nap gátol valami új hülyeség a munkánkban.

A hangnemükről nem is beszélve. Legcizelláltabban fogalmazó kolléganőmet is köszönés nélkül úgy oktatta ki az egyik, hogy azóta pislog.

De van olyan heti telefonkonfunk is, ahol hatan hallgatunk, egy anyázik ránk. (Ez az, aminek utánajárt a főnököm és nem is vonatkozik rám. Hát kösz. Kell némi ideg nagymultinál dolgozni.)

---

Elkezdtem kajtatni cicafelvigyázót, ha esetleg egyszerre nyaralnék Anyuval. Rákérdeztem Kócosra (beígértem neki ingyen wifit, ismerd a célcsoportodat!), azonnal és örömmel elvállalta. Azért Génél is megpörgettem, ő is (én is az övét). Agyalok, hogy egyik cicás szomszédot is megkörnyékezem, vele is egyezkedhetnénk kgst-ben. Egy csak liftből ismert kolléganő is pedzegette, de nem szívesen engedek fel vadidegent. Illetve a macskám megtalálója és gondozója is tuti átvállalná, csak félek, hogy lelépne vele, úgy szereti. :D

---

Gével összefutottam, hát ezek a pasik körülötte! Még szemétnek sem nevezném, ezek bolondok.

---

Két utazás idénre lefixálva, meg még vágyom legalább 2-3-ra idén, nagyon utazhatnékom van, teszem félre a pénzt ezerrel.

---

Nyílik a hóvirág az utcámban, miért is akarok én utazni?

---

TCsV végre többet ránkér, ennek örülök, sokat bandáztunk most nélküle.

---

Megint én vezettem a tegnapi egy óra hosszú ülést: lepörgettem a feladatokat fél óra alatt. Hatékonyság, én így szeretem.

---

Belelendültem a projektfeladatokba, csak kicsit rosálok, hogy mekkora nagy emberekkel dolgozom együtt. Imádom!

---

Belobbant teljesen az állkapcsom (stressz, fogcsikarás, ahogy kell), este már a szottyadtra ázott corn flakest is sírva tudtam elnyammogni. Már nem csak a durex, a mydeton főszponzora is én vagyok... Felmásztam az iroda álmennyezetéhez, és elállítottam a vállamnál lévő lamellákat, ne direktbe fújjon az államra napi 8 órában a 21 fokos levegő. Azt a marhát is, aki kitalálta, hogy az emberekre fújjon a légkondi! Ha meg lekapcsoljuk, nincsen semmi levegő. A modern luxusirodaház bája.

---

Alig várom a hétvégét, lehet, hogy kipróbálom a géllakkot, ami meg is érkezett, este jön Kócos, holnap délelőtt suli, estére megint Kócos, aztán vasárnap eldob egy ásványbörzére, ahol a keresztfiammal költünk el nagyon sok pénzt. Majd a tesójával, szüleivel ebédelünk egy gyorsat, el is megy a hétvége és az egész február. Imádom a februárt, ez különlegesen szép volt idén!

Jön a március, lesz némi tanítás, cimbik, tánc, társas buli, kvízest, vicces színház, doki kontroll, fogorvos, suli március végéig, aztán meglátom, hogy befizetek-e a tavaszi B2.1 tanfolyamra (most úgy tippelem, igen.)

Oh, az áprilisi naptár is telik, négy nap elvonulás vidéken a csajokkal ismét, három színház és egy MüPa. Most már tudom, hol a pénzem... :D

Évek óta zavar, hogy a körömlakk meglátszik a kézimunkákon, fehér anyagokon, alapokon, papíron, ha véletlenül végigkarcolom a körmömmel, ezért sokszor lemosom a szépen felvitt körömlakkot, hogy kreatívkodhassak.

Tizenéve a Crystal Nails porcelánjával építek magamnak, úgyhogy utánakerestem náluk, egész olcsón van kezdőkészlet, kipróbálom.

Mivel a porcelánom túl sima felület, valami felcsiszoláson agyalok, hogy tapadjon rendesen. Remélem, lesz működőképes próbálkozásom és nem sufnituning marad.

És akkor Csehovot néztem Bével este, szórakoztató (Bé is, a darab is), izgalmas, szerzőjéhez képest pörgős rendezés, szerethető.

Oké, az még mindig meglep, hogy hatodrangú szerepben Fekete Ernő lejátszik bárkit a színpadról.

Nagy Ervin végre kapott a Talizmán után egy szerepet, amit remekül hozhatott, imádtam.

-Mísa azt mondta, ezt a könyvet el kell olvasnom.

-Akkor hajrá.

Én vagyok a marha, hogy még nem ültem át az autóba és metrózgatok.

Tegnap reggel arra figyelek fel, hogy szétröppennek az emberek a metrón: felszállt egy ordibáló család és nagyon ijesztően viselkedtek.

Ma reggel egy drogos arc agresszíven kért pénzt tiniktől, egy másik állt az aluljáró közepén és behunyt szemmel dülöngélt.

Este állok a töküres járdán a zebránál zöldre várva. Szépen bal szélen állva, mert az egy szál cigimet szívtam, ne zavarjak odaérőt. Még úgy tíz méter volt jobbra tőlem. Erre teljes lendülettel kikerül alighelyen balról egy ötvenes fickó és a karomhoz vágva a táskáját. Még elkaptam a cigit, ne égessem ki, ő átrohan a piroson és felháborodva visszanéz meg a táskáját nézegeti, hogy kiégett-e. Mondjuk ha nem rohanna bele álló és cigizgető nőbe...

Utolértem az osztott pálya másik zebrájánál, nem mert szólni.

Egyik nap a gerincműtétem helyét ütögette egy nő táskával, menjek gyorsabban. Lassan hömpölygött a tömeg, előzni sem lehetett. Kivettem a táskát a derekamból, nekiállt hőbörögni.

És ma is jött a xarszagú koldus a tömegen át. Nem, nem lakom pocsék környéken, sőt, ismerős a közelben 200 millióért nem adja a 140 nm-es házát, mert ér az többet is.

Undorító, hogy átlag dógozó polgárnak kevesebb joga van, mint néhány futóbolondnak.

(És akkor nem beszéltünk még G totál fax randipartnereiről, meg Kollegina zakkant apjáról, fröcsögő én apámról. Mi van az öregedő férfiakkal????? Bocs a ritka kivételnek.)

Azt meséltem, hogy KDNP-s apámnak megmondta a párt, hogy ami a neten van, az mind hülyeség, csak az igaz, ami a Nemzetben megjelenik? Meghát egyébként is csak nő vagyok és fiatalabb, ezért cikkeket vág ki belőle és küldözgeti Anyuval, hogy én is jóltájékozott legyek.

(Naponta egy órám tuti hírek olvasásával telik, nem baj.)

Pénteken romantikáztunk Kócossal. Szombat reggel nem volt lelkierőm semmihez, így szkippeltem a sulit. Én is mindig küldöm a többieknek, miket vettünk, most nekem küldte át valaki, gyakoroltunk is a fiúval.

Összeturmixoltam mindenféle gyümölcsöt, amit Kócos hozott, isteni smoothie lett belőle.

Beszereztük az új fürdőszobai lámpát, a villanykapcsolókat (nem voltam rá felkészülve, hogy ilyen mocsok drágák!). Hazacipeltettem vele egy 12 kg-os macskaalmot és vettem élősködőirtó cseppeket a paranoid állatpatikusnál.

Kócos elment valami sporteseményre, kicsi a világ: megemlítette, hogy a csatlakozó barátja az X ház előtt teszi le a kocsit, ott dolgozik. Őőőő Nagyonlétra is ott dolgozik. Összeraktuk, Kócos legjobb barátjának a főnöke Nagyonlétra. Most nagyon-nagyon örülök, hogy leráztam az elmúlt időszakban, állandóan jönni akart…

Kócos estére visszatért, istenit vacsoráztunk, amitől hajnali öttől két órát üldögéltem a mosdóban, jipi. Addig legalább kitisztítottam a hajszárító keféjét, átnéztem a vécé melletti fiókokat...

Kócos isteni reggelit sütött, majd összebújva aludtunk délig.

Sütöttem sós sütit, takarítottam, almot cseréltem, mostam, mosogattam, tanultam, beájultam.

Szerencsére abbahagyta, napok óta irogatott I szerelmi önsajnálatában. Próbálok jóbarátként hatni rá, mert totál abszurd az irány, amerre tart. Az 50 körüli pasik néha megragadnak egy önző tinifiú szintjén, de komolyan. :(

Nahát. Megvagyok, 100% fölött teljesítettem (túlléphető 2 cél).

A módosult mutatóra csak legyintett az igazgatóm, nem az én hibám.

Elmondtam, miben szeretnék fejlődni, azt mondta, pont erre gondolt és szerinte értelmes vagyok és alkalmas rá (sosem dicsért még meg semmiért, azt hittem, leájulok a székről, hogy értelmesnek tart!), úgyhogy szeretné, ha az adottságaimból kihoznám ezeket. Tetszik, körbejárom a vezetőknél, hogyan tudnám koordinálni.

Szerinte jól tudom a feladataimat és ügyesen kommunikálok*, mindenki gyorsan reagál a kéréseimre (ami itt nem mindig divat).

Jeleztem, hogy a főnöke beosztottjai szerint jópáran elsinkófálják felénk a feladataikat, ezekért én is szoktam csoportos lebaxást kapni, szóval felsőbb utasításra be kell építenünk a céljaim közé. Erre rámnéz: azok nem rád vonatkoznak. Utánadkérdeztem, nálad minden rendben van.

Hoppsz.

Szerette, amit az exfőnökeim is szerettek bónusz kis extra munkám, exNagyfőnököm dicsekedett is mindig a többi igazgatónak és nagyon irigyellték (nem félreérteni! :D).

És hogy a cégünknél dolgozó többi hasonló valójában meg sem közelít, ezt tudom-e én is. Hát, most erre mit mondjak? :)

*A kommunikációmat szinte minden értékelőm külön kiemelte. Meg a kedvességemet, előzékenységemet és segítőkészségemet. Sokat dolgozom rajtuk, jippi.

Segítsetek, kérlek. Hogyan dolgozzátok fel a stresszt? Ismerem a listát, mik segítenek, de ti hogyan bírjátok nap mint nap?

Hazafelé még felhívott egy kolléganő, hogy ellenőrizzem a fordítását, ez meg jólesett az egómnak, de utána (nem emiatt, nyilván) eltört a mécses, fél este bőgtem megállíthatatlanul.

Ma értékelnek és egy mutatóm nem jó (azaz év közben csökkentettek egy mutatón, és senki nem jelezte, és mivel ilyen tizenéve sosem történt, én a régihez tartottam magamat), és már ezen kiborulok (meg a bullyingon).

...és emberek lökdösődnek a metrón pedig meghúzom magamat és marha gyorsan haladok és ezt egyre nehezebben viselem (meg a xarszagú koldust napi szinten a metrón, meg amikor drogosok hőbörögve ütik az aluburkolatot, meg az aluljáróban bokszolós ugrálgatással üt a gyalogosok felé egy barom) és megjött ma és szédülök a napi kis tornánk után és kaptam egy olyan visszajelzést, hogy csak összefogok egy feladatot, amikor csak összefogó feladatom van egy szakmámba totál nem illő dologban (mert ennyit bíztak rám és nem is kapok több infót, hogy szakmaibb legyek), bár jelenleg a nem rám tartozó résznél is három emlékzetetőt írok egy hónapban, mit hogyan hová, a felük hiányosan vagy xarul tölti, én szó nélkül átalakítom megfelelőre mindnek, szóval a zavar az ő fejében van.

A főnököm már most másfél óra csúszásban, sosem jutok be az értékelésemre?

Vezetők, kollégák töltenek ki rólam párkérdéses véleményvizsgálatot. Nem hozzám fut be, de hallom, hogy eddig minden pontom mindenkinél maximális.

Tudom, hogy érkezik majd kritika. Úgyhogy aludnom kell. :D

---

Elmegy a cégtől (na vajon hova?) a legkitartóbb rajongóm. Hosszan írja, hogy miért fogok hiányozni neki.

Ezerszer leráztam már, de mennyire rossz emberismerő: bírta a titokzatosságomat. Hát, ha valami, az nem vagyok. :D Sőt, a környezetemben sem sokan, nem bírom tulajdonság. :)

Beléptem néhány plasztikás csoportba, hogy akarom-e én a mellműtétet majd 45 évesen, vagy inkább mégsem.

Nincs döntés, csak nézelődöm.

Csodaszép 25 éves lányok torzítják magukat, elképedek rajtuk. :(

A kedvenc posztom, hogy mekkora a súlya az x köbcentis implantátumnak (nehéz kérdés...), merthogy ugye számít, mennyivel fog többet mutatni a mérleg! :O :D

Szegény, meg fog lepődni, hogy nagyobb blúz is kell majd, vagy bikinifelső? :)

---

Arab csoporttárs profin olvassa fel a könyvből a felolvasandót. Viszont ha körbeadunk valami kézírásost, akkor mindig engem kérdez, mi van odaírva. Lassan fogtam fel, hogy valószínűleg csak a nyomtatott latin betűket ismeri, a sok-sokféle kézírást nem tanulhatta. De érdekes! :)