Hullámzik a hangulatom, nem tett jót, hogy ma sem aludtam hat órát sem.
Tudom, hogy ilyenkor fokozottan be kell fognom a számat, mert megbánhatom, érzékenyebb vagyok a bántásokra. A bullying csapat egyre többet száll rám is. Próbálom ignorálni őket, de ügyesek nagyon.
Más hogyan csinálja, hogy az egészhez jó arcot vágjon?
Tényleg milyen frusztrált már, hogy nem bírnak a saját dolgaikkal foglalkozni?
Én hülye meg szervezem nekik is a jófejségeket...
Pénteken a szokásos tanulás-epilálás. Szombat reggel olyan csodás napsütéses tavaszra ébredtünk ébresztett az óra, hogy majdnem szkipeltem az iskolát, inkább egy pokrócban kiültem volna olvasni a madárcsicsergéses teraszra.
Erőt vettem magamon, jól tettem, végigkacagtunk négy órát. Nagyon jó tanárunk van, kedves csapat jött össze, kihozzuk a legjobbat a napból. Becsülettel gyakoroltuk a nyelvtant, de szándékosan abszurd válaszokat adtunk, és ez minket elszórakoztatott. A tanárral együtt, szerencsére.
A szünetben a napsütötte Andrássyra sétáltunk ki kávéért, utána a Hősök terén csodáltam egy naptól csillogó helikoptert. Aztán gyakorlatilag nem volt hely a Fressnapfnál, szóval a macska nem kap új almot holnapig.
Aztán jött Kócos és cuki volt.
Reggel átvitt Békáékhoz Papírkutyussal játszani, aki irtó cuki és okos nagyfiú már! Meg együtt ebédeltünk egy finomat a PKK-kal. Aztán IKEA gyorsan, mert a mosogatógépem tejüveggé változtatta a vizespoharaimat, DM, majd felkaptam a kocsit és elvittem Anyut táncolni. Ő havernőzött, én négy órát táncoltam, azaz a bal térdemmel már csak imitáltam a felugrást, nagyon fájt. Régi ismerősök, zenészek, táncosok, mínusz kilók ránkfért.
Így szeretem a hétvégét.
Hajnali egy előtt aludtam el, 6:30-kor keltem, szóval elég hisztis vagyok, munka után végül I-hez megyek fel, iszunk egyet, még nem láttam a felújított kecót. Illetve talán próbálok beszélni vele, hogy mi kell és főleg mi NEM egy nőnek, mert feminista szemmel már túlzás, amit csinál (nem velem) (és igen, a lány is így látja). Szeretjük és nem jó irányba tart...
Este kvíz a fiúkkal (el ne felejtsek kérdéseket fotózni, mert legutóbb is fejből irogattam később körbe), aztán taxival haza, másnap 6:30-as kelés.
Kedden irtó sok tanulnivaló és lecke van munka után, meg vennem kell almot, meg lámpát a fürdőbe, villanykapcsolókat, mert Bé apukája megszereli nálam. Cserébe kinyomozom, mi a kedvenc sütije. :)
Szerda tánc, csütörtökön megint tanulás, epilálás, takarítás, pénteken Valentin-nap, tehát Kócos, aztán szombaton suli, aztán visszajön Kócos (felajánlottam, hogy kap egy kulcsot a lakáshoz, mert csak valami sporteseményre ugrana el, amíg az iskolában vagyok, de aztán zavarbajöttem és gyorsan hozzátettem, hogy majd délután visszaadja :D), vasárnap meg remélem, tudok végre kreatívkodni, mert millió rajzból nem manifesztálódik semmi.
Na most kimegyek a pékhez pogácsáért, mert éjjelig éhenhalok.
Exkolléganőm egy asztalnál dolgozik régi főnököm nagyfiával, akivel kavartunk pár éve... :D
(Mondjuk számításba véve, hogy hány exkollégám és hány liezonom létezik a városban, nem is annyira meglepő.)
Szeretek jótékonykodni, vagy legalább utalni arra rászorulóknak, mert Jóisten, karma, lelkiismeretem, mittoménmiért.
Erre meghal a kisfiú, akinek pár hete utaltam végső, kétségbeesett próbálkozásukra.
Megsirattam egy ismeretlen kisfiút. :( :(
Hétvégén is lesz egy adománygyűjtés, most egy beteg felnőttnek.
Analóg hetvenes évek gyerekének annyira fura, hogy közel hoz a közösségi média. Mondjuk pont ezért szeretem is, épp elég a távoli rokonok követésére, évi 1-2 mondatváltásra.
---
A héten búcsúztattunk, kvízeztünk, exkollégáztunk, ami fergetegesre sikerült, ma munka után tanulok, holnap suli, Kócos, aztán vasárnap eldob Békáékhoz babázni, aztán Papírkutyás ebéd, majd rohanok a kocsiért, Anyuért, mert megígértem, hogy elviszem egy rendezvényre, aztán ott kettészéledünk a saját cimborák felé. Jövő héten újra kvíz, aztán leállok kicsit, mert irtó fáradt vagyok, főleg a munkától.
Ellenben majdnem utolértem magamat, ami nagymultinál kb. lehetetlenség kategória.
---
Tegnap hárman találtak meg az épület másik csücskéből, hogy mi volt az örömujjongás és sikoltozás felőlünk: két kolléganőnk is babát vár. Nehezen jöttek össze. Nyakukba ugrottunk, szorítunk nekik nagyon! :) Ősszel született kettő a folyosón dolgozó apukáknak, jön egy ugyetudjuk. Babyboom van, csak engem kerüljön el! Bár endósom szerint énkoromban szokták a nők meggondolni magukat, hiába győzködtem, hogy én nem akarok gyereket. Elhiszem neki, hogy ezekkel találkozik, de nem ismer. :)
---
Korunk legszimpatikusabb színészházaspárja Rudolf Péter és Nagy-Kálózy? :DDD Tényleg nem követem a bulvár legmélyét mostanában, de még így is hallom, amit mindenki beszél. :D Az minden, csak nem szimpatikus.
---
Van 3 fölös órám a belvárosban, amiért nincs kedvem külvárosba hazabkv-zni, majd szinte azonnal vissza. Senki ismerős nem ér rá, túlórázni ilyen hangnemben, még csak meg sem köszönt ezer szívességem után, hát nem szívesen...
Ha valakinek van ötlete érdekes látnivalóra (hétfőn nincs múzeum), vagy hangulatos helyre olvasgatáshoz, írjon rám különben Rogán Cili véééégre publikus instáját fogom nézegetni!
Az milyen, amikor a csini harmincas kolléganő idejön és puhatolózva megemlíti, hogy a nevem benne van a nem nálunk dolgozó pasija mobilszámai közt, tudok-e róla? :D
Hopsz. Tudom, ki a pasija, mert le kell jelenteniük az iparágban dolgozó közeli hozzátartozókat, de nem ismertem a nevét. Remélem, csak valamelyik főnököm adott meg kontaktnak.
Asszem…
Na, ez már jobb így egy kicsit. :)
Pénteken elintéztem pár nyomasztó és megoldhatatlannak tűnő feladatot a munkában, rendbevágtam magamat, a lakást, szótározgattam, aztán szombat reggel bementem az iskolába négy órát a szerelemről beszélgetni (legközelebb majd finn vagy nemtommilyen nyelvet tanulok, a latinok túlontúl romantikusak nekem. Bocs a finnektől az előítéletemért).
Aztán arab csoporttársunk tüsszentett, amire én bunkócska, rutinból egy Jesus-szal válaszoltam. :D
Én elsüllyedtem, ő nem reagálta le. :DDDD
Aztán beálltam a közel egy órás sorba az s.k-s(!) autómosóban, mert a környék madarai vécének nézik a kocsimat és irtó undorító volt. A végén majdnem elémtolakodott egy incel, de kijátszottam. Fúj, de utálom a tolakodást, legutóbb pénteken a Sparban állt szimplán elém két hajléktalan a sorban. Nyilván a bűzüktől undorodva átálltam máshová…
(Megjegyzés: konyhai kisegítőnek napi 8 órával nettó 230 000-t fizetnek Budapesten. Egy szoba 80 000-ből kijön, a szappan 140 Ft. Nekem senki ne mondja, hogy nem tehetnek a sorsukról. Oké. Ha betegek.)
Tankoltam, leértékelésem vettem négy F&F felsőt, ezer éve nem jártam náluk, majd jött Kócos és übercuki volt.
Letöltött nekem egy évadot a Jóbarátokból spanyolul, hát nem édes?
Tegnap délután újrafűztem más színben, ami nem tetszett. Pont annak készítettem, aki magának is ezt készítette el a milliónyi netes minta közül, szóval megvariáltam kicsit.
Reggelre négy virágot is hozott a névnapi ajándék amariliszem az irodaasztalomon. Csodás. :)
Berohantam a menzára, kértem a rántottámat, szóltam, hogy majd visszarohanok a skype-om után érte. Meghallotta egyik projektvezetőnk és felhozta utánam. Hát nem kedves? :)
(Pletyós cimboráimtól tudok néhány részletet a magánéletéről, gondolom, ő is az enyémről, de úgy csinálunk, mint akik nem…)
Egyre több projektes ember utasítgat sok-sok feladattal, úgyhogy ráállítottam a projektvezetőmet, hogy tisztázza le, hogy én négyük beosztottja lettem, nem a soktucat emberes projekté a fix munkám mellett! (Ingyen. Egy nem túl korrekt új szerződéssel. Amit nem írtam alá még.)
Megyünk kvízre és a csapatnevünk alapján valszeg 70+-osnak hisz minket a mester, mert kedvesen, hosszan és szájbarágósan írta meg, hogy mit a teendőnk előtte. :D Lehet, hogy meg fog lepődni a korunkon.
A héten nagyon sok program van így is, hogy kettőre nemet mondtam, meg feladatok, határidő, elleszek.
