Na, ez már jobb így egy kicsit. :)
Pénteken elintéztem pár nyomasztó és megoldhatatlannak tűnő feladatot a munkában, rendbevágtam magamat, a lakást, szótározgattam, aztán szombat reggel bementem az iskolába négy órát a szerelemről beszélgetni (legközelebb majd finn vagy nemtommilyen nyelvet tanulok, a latinok túlontúl romantikusak nekem. Bocs a finnektől az előítéletemért).
Aztán arab csoporttársunk tüsszentett, amire én bunkócska, rutinból egy Jesus-szal válaszoltam. :D
Én elsüllyedtem, ő nem reagálta le. :DDDD
Aztán beálltam a közel egy órás sorba az s.k-s(!) autómosóban, mert a környék madarai vécének nézik a kocsimat és irtó undorító volt. A végén majdnem elémtolakodott egy incel, de kijátszottam. Fúj, de utálom a tolakodást, legutóbb pénteken a Sparban állt szimplán elém két hajléktalan a sorban. Nyilván a bűzüktől undorodva átálltam máshová…
(Megjegyzés: konyhai kisegítőnek napi 8 órával nettó 230 000-t fizetnek Budapesten. Egy szoba 80 000-ből kijön, a szappan 140 Ft. Nekem senki ne mondja, hogy nem tehetnek a sorsukról. Oké. Ha betegek.)
Tankoltam, leértékelésem vettem négy F&F felsőt, ezer éve nem jártam náluk, majd jött Kócos és übercuki volt.
Letöltött nekem egy évadot a Jóbarátokból spanyolul, hát nem édes?
Tegnap délután újrafűztem más színben, ami nem tetszett. Pont annak készítettem, aki magának is ezt készítette el a milliónyi netes minta közül, szóval megvariáltam kicsit.
Reggelre négy virágot is hozott a névnapi ajándék amariliszem az irodaasztalomon. Csodás. :)
Berohantam a menzára, kértem a rántottámat, szóltam, hogy majd visszarohanok a skype-om után érte. Meghallotta egyik projektvezetőnk és felhozta utánam. Hát nem kedves? :)
(Pletyós cimboráimtól tudok néhány részletet a magánéletéről, gondolom, ő is az enyémről, de úgy csinálunk, mint akik nem…)
Egyre több projektes ember utasítgat sok-sok feladattal, úgyhogy ráállítottam a projektvezetőmet, hogy tisztázza le, hogy én négyük beosztottja lettem, nem a soktucat emberes projekté a fix munkám mellett! (Ingyen. Egy nem túl korrekt új szerződéssel. Amit nem írtam alá még.)
Megyünk kvízre és a csapatnevünk alapján valszeg 70+-osnak hisz minket a mester, mert kedvesen, hosszan és szájbarágósan írta meg, hogy mit a teendőnk előtte. :D Lehet, hogy meg fog lepődni a korunkon.
A héten nagyon sok program van így is, hogy kettőre nemet mondtam, meg feladatok, határidő, elleszek.
