A géllakk szépen megtapad a porcelánon, imádom.
A hátam beállt, behalok, úgy fáj, felkelni csak forgolódva...
Kócos péntek éjjel hozzám jött haza valami iszogatásból, übercuki becsípve.
Reggel ő haza, én nyelviskolába.
Beregisztráltam egy beszédgyakorló tanfolyamra pluszban a suli mellett. Rámfér, utólag kapcsolok, mekkora hibákat ejtek néha. Az órán fel kellett dolgoznunk 1-1 nyelvtani szabályt és azt elmagyarázni a többieknek könyv, segítség nélkül. Váááá!
Bevásároltam, próbáltam aludni egyet utána. Nem megy az nekem.
Követek pár túlélős csoportot, bár nem vagyok paranoid, de izgalmas, hogyan gondolkoznak. Lehet, hogy felhalmozok egy pár heti kaját otthon, ha nem lehetne kimenni esetleg a vírus miatt. Na nem vagyok parás, csak kezd szigorítani a cégem a pandémiás szabályainkon. Nem árt, ha van otthon száraztészta, rizs, hús, konzerv, magok, megtöltött fagyasztó, cicakaja...
Este visszajött Kócos, aztán másnap reggelisütés után eldobott a Keresztgyerekkel találkozni, ásványoztunk, jó kis program volt, aztán a kiscsalád csatlakozott egy ebéd erejéig.
Megint képtelen vagyok alkotni, pedig ezer szépséges alapanyag vár rám. Hogy tudja valaki ezt munkaként végezni??
