Még mindig nagyon hullámzik a kedvem (ja, pozitíve is kileng) és a munka és sok ember leszív, sok este csak lezuttyanok és nézek ki a fejemből, meg a Killing Eve-n röhögök.
De azért jobb.
A lakás nagyon szép most.
Cimbikkel találkozunk a héten, jövő héten is.
A suliban végre nem vagyok hülye nem érzem magamat hülyének, mint az argentin pasi totál érthetetlen órái után jöttem ki mindig bőgve...
A macska határozottan felvidít. Annyira magabiztos és önérzetes és mégis szeretnivaló, simán kiharcolja, amit szeretne. Reggel a hálóajtó előtt szól, hogy nyissam végre (szigor van, éjjelre nem lehet a hálóban, mert ugye éjszakai vadász és imádja kurkászni a fiókokat, szekrényeket bent. És soha nem lehet az ágyon. Ja és nem kaphat semmilyen emberi kaját. Szigorú szülő is lennék, mi? :D).
Felemelem, amíg bemelegszik a kávéfőző, ringatom, vakargatom, járkálunk egyet, ő meg boldogan hunyorogva beledagaszt a levegőbe és nagyon elégedetten szuszog. Merthogy ő nem tud dorombolni. Ellenben ha elégedett, akkor beleszuszog az arcunkba, nyakunkba.
Végignézi, ahogy kifolyik a kávé, majd kap reggelit. Majd végignézi a második kávét, megint kap reggelit.
Amíg sminkelek, beáll a mosdókagylóba (domestos törlőkendő rulez) és hozzámsimulgat, aztán kiengedem a hálós teraszra, amíg pakolok, öltözöm. Nézelődik, aztán visszajön, tudja, mikor megyek el, odasimul a cipőmhöz. Kap harmadik reggelit, hogy ki tudjak slisszolni.
Megvan a ritmusunk.
Szombaton Kócos kapta ölbe, amíg sminkeltem, együtt néztek. Rém fura, amikor az embert egy pasi meg egy macska bámulja sminkelés közben. :D
Nem tudom, mit akartam írni, ma még hajat festek, meg tanulok, meg mosok, meg erotikcsetelek Kócossal és remélem, kialszom ezt a nyavalyát magamból!
És örülök, hogy Jordán Tamás a Nemzet Színésze lett. Ha valaki, akkor ő hatványozottan.
