Tobber életblogja

 Na, majdnem összejött, söröztem, chipseztem, csak épp 17 fokban hokimeccsen.

Ott jobb.

És nincs is találóbb hely azon elmélkedni, hogy bár nem vagyok világszépe, plasztikából max. a melligazításra van szükségem. Jé, elfogadtam magamat?

Kicsi a világ szomszéd szektorban exem Dris bambult, míg felfogta, hogy rá vigyorgok, utána rámírt kedves kreatívos lány, hogy engem látott-e a lelátón.

Meg kitaláltuk Bével, hogy menőbb úgy mesélni az esténkről, hogy A kései ütközést láttuk XY-tól (hokisnév szabadon behelyettesíthető), szinte irodalmi. Aztán Bézséje is odanézett, min vihogunk, de hiába, ő is tök süket meccsen...

Szeretnék napon ülve sörözni és chipset enni. Csilingelő karperecekkel.

Rávenni magamat a napi 8 óra alvásra. Rém idegesítő vagyok így.

Meg a napi mozgásra, mármint a csinicipőben végigrohanok a metróig napi fél órán túl.

Megtaláltam a nagy rámolásban (sosem lesz vége?) a régi fogyásom táblázatát, az ominózus tíz évvel ezelőttit (ami fotókra mind rákérdeztek, hogy ez tényleg én vagyok-e).

3,5 hónap alatt 12 kg-ot dobtam le, az ideális súlyomig. Mert régen ez ilyen egyszerűen ment.

Bexarok.

Jön Kócos. Elhanyagolom, úgy érzem.

Nem érzem jól magamat.

Ez a stresszelés felőröl.

Meg a bizonytalankodás.

Hangsúlyozom: két hete szabin vagyok.

A terheléses prolaktinom elszállt megint.

A vasam viszont elérte a minimumot, csoda. (Sorbifer durules.)

Az ikeában egy óra alatt sem lett szekrényem, a végére kiderült, nincs raktáron.

(Az előtérben van narancsfacsaró automata, csak mondom! Függő vagyok.)

Ha meg házhozrendelem, nincs összeszerelés. Ez marad.

Még egy hét három bútornyi ruhát, konyhacuccot kerülgetve a mini nappaliban. :D

Ma jön Kócos, holnap meccs és ráér Bé is, én meg már idegesítem magamat a munkán, pedig még 2,5 nap, teljesen gyomoridegem van.

Áh, ez már nem egészséges.

Aztán délben átjött Kócos és játszottunk, este filmet néztünk és kb. tíz percet voltunk emberek között, de kicsi a világ, örömködve a nyakamba borult apám cimborájának legutóbbi felesége, majd egy kollégába futottunk bele.

Aztán reggel bedobott a metróhoz, irány az ultrahang, ahol (az ajtóban a nyakambaugrott egy régi táncostársam, kicsi a világ) a hiányzó fél pajzsmirigylebeny helyén találtak valami nem kicsit és más szövetszerkezetűt. A kurvaéletbe.

Ismét biopszia, aggódhatok.

Aztán Kolleginának nem kellenek mégsem a bútorok, én meg addig nem tudok újakat venni és elpakolni, mire Anyu megkérdi, hogy berendezhetnék-e velük a kiadandó lakásukat. Hát persze. Mikor? Legyen holnap reggel, szóval ma este héttől tízig kipakoltam két nagy szekrényt, egy hatfiókos komódot, viszik még a tükröt is.

A lakásban hegyekben állnak a ruhák és a konyhafelszerelések, én meg iszonyatosan kimerültnek érzem magamat, nem aludtam.

Holnap hajnalban terheléses prolaktin, meg ezer hormonlabor, aztán aludnék egész nap.

A cégtől annyira megdöbbentő és drasztikus hírek jönnek sorban, hogy a hajam égnekáll.

És meleg van.

Így, hogy nem is keresek munkát egyelőre (ma, szabin is dolgoztam keveset, na mindegy), este szembejött velem egy poszt, még Judós3 miatt követtem az oldalt:

Egy zebrányira tőlem, gyalog kb. 5 percre keresnek irodai droidot kettőhúsz nettóért. Alapból nem mennék el ennyiért 8 órát dolgozni, de jó tudni, hogy van esély nem órányit tömegközlekedve (f.szom kivan a heti 8-10 óra bkv+sétából!), ha rezsire kéne.

Aztán Bé talált egy szinte rálátok épületben olyan lenti típusú szabályozási álláshirdetést.

Szóval egyelőre maradok, ha rajtam múlik, de élvezem a tudatot, hogy akad(nak) B(C)(D) terv(ek).

Kicsiny közvéleménykutatás:

Mondjátok, hogy nem csak apám és én vagyunk olyan szerencsések, hogy a dinnyétől és a szilvától székrekedésünk lesz!

Házhozrendeléskor beikszeltem egy dinnyét is, imádom, végre valaki felcipeli.

Sztem évente pár napot nincs hasmenésem, hát ez kicsinált.

:D

De szép szó!

16-án eljöttem szabira. Takarítottam, mostam, szelektáltam. Soha nincs vége?

Elutaztunk Bével három napra wellnessezni egy csodás helyre, áá, fantasztikus volt! Világvége, erdő, park, kastély, várak, kevés ember, kanyargós erdei utakon vezetés.

Egy napig Béé volt a benti medence-szaunák-gőz-jacuzzi, enyém a kert és a kinti jacuzzi, más alig kószált arra.

Séta, napozás, evés, bowling, harangjáték, nyugalom.

Bé segített átrágni magamat a dilemmámon.

Asszem, utolsó cseppek egyike a pohárban, hogy nemfőnököm kiskakas kitalálta, hogy munkaidőn kívül is elérhető kell legyek, mert akár hétvégén is felmerülhet kérdés, feladat. Vagy este.

Nem. Nem kapnék érte készenléti díjat, hogy a privát időmben zavarnak, finoman célzott, örüljek, hogy megtartottak a baromi nagy leépítésekkor.

Nem titok, rühellek telefonálni. Nem is szoktam. Pláne, ha a magánéletembe csöröghet bele bárki, akár olvasok, kondizom, pasizom, táncolok, színházba megyek, tanulok, beszélgetek valakivel, cicázom, kvízezünk, sütök, dokinál vagyok, aludnék, berúgtam, masztizom, stbstb.

Bárki hívhat napközben, millió feladatot megoldok úgy is.

És állítólag húzom a számat. Hát, 13 év alatt ezernyi igazságtalanságot tűrtem, ingyen túlóráztam, nem dolgom feladatok vannak rajtam, csicskáztathat mindenki, beszélhetnek velem bicskanyitogatóan, csak mosolyogtam. Ezt szokták meg.

De ez az érzékeny pontom. A kicsiny szabadidőm hadd legyen már teljesen az enyém. :(((

Szóval megvárom, hogyan alakul, de ha ez marad, nem akarom sokáig. :( Szeretek itt dolgozni, szeretik a munkámat, miért kell túlfeszíteni a húrt? :(

Körbenéztem állásügyben, de még nem mozdulok. Nem is tudom, mit akarnék. Másik nagymultinál ugyanezt? Költözni Spanyolországba? Bécsben szobalánykodni? Ecsetbolti eladóskodni?

Nem tudom. Szerettem ezt, a lelkemet beleadtam tizenévig, úgy érzem, nem becsülnek. Fontos ez az állás nekem. A mutatóim szuperek, a visszajelzések is wow. Megtartottak ilyen spórolós időben is, rámbíznak feladatokat, hát csak kellek! Szeretném megoldani ezt valahogyan, nem vagyok a menekülés híve.

De hogy becsípve, pár óra tánc után fáradtan, éjjel(?) még hivogassam vissza az embereket, mit akartak, ahelyett, hogy lenyújtok, hajat mosok, cicázom egyet és beájulok? Ne. :(

És akkor Kollegináról nem is beszélve. Ő is elkezdett lázadni. Nem lepasszolni, csak morogni. Ő. Akkor már gond van...

Bé szerint ha ennyire megviselnek a bentiek, mozdulni kell. A cég is elengedi szívfájdalom nélkül a 25 éve hűséges dolgozóit...

---

Aztán Kócos kitalálta, hogy ő ezentúl szeretne heti két éjszakát velem lenni. Cuki!

Szóval átjött tüzijátékot nézni meztelenül a sötét teraszomon (nem látni oda). Meg hétvégén is körbeugrált, holnap délben megint jön. :)

Kreatívkodom, majdnem kész két ékszer, beszereztem festékeket, mert a festés a gyengém, gyakorolni akarom, próbálom elsózni a szekrényeimet, hogy vehessek végre újat, készül a szemüvegem, de két hétre vállalták, mert szódásüveg nincs raktáron.

Spanyolozom, mozgok, a kondim javul, a tüdőkapacitásom (vasam, allergiám) borzalom.

Van időpontom terheléses prolaktinra, az tavaly tízszerese lett a maxnak, pajzsmirigy uh-ra, műtét után ideje, megyünk meccsre (amire Judós3 exem is becsekkolt, jaj!), a maradék időben meg nem akarok semmit. Igaza van Bének, a cica emlékeztető oltása meg a fogorvoskontroll pont ráér munka után is.

Stresszes munkaév volt, kérdés a hogyan tovább. Fáj a szívem, legszívesebben maradnék, dehát én szakítani sem bírok, ugye. :D

Agyalok.

Bementem a Media Marktba, húszezernél kezdődnek a vezeték nélküli Philipstől epilátorok.

A pult előtt állva rágugliztam, pont ugyanaz egy webshopból 13 500 Ft. Na menjenek...

Átmentem az Euronicsba. Forintra ugyanannyi, mint az MM-ben. Na menjenek...

Elolvastam a véleményeket: 3-3,5 csillag, legtöbben a régi kedvelt, ám vezetékes, 4,5/5 csillagos Philips Satinelle-t cserélték erre és rosszabb. Nekem is ez volt a terv...

Szóval rákerestem a legolcsóbb vezetékes Satinelle-re, pont ami imádottam most is van, 7 090 Ft a neten, a szomszéd plázában azonnal átvehető, meg is vettem gyorsan.

Hármat elhasználhatok a tervezett összegből, remélem, bírják pár évig.

Harmadszor jön velem szembe a facebookon ez az ezoírás.

Nem hiszek bennük és rém leegyszerűseítőek, általában valami hibás következtetést vonnak le a végén, csak hogy eladják a szolgáltatásaikat vele, de ez (mármint a jelenség, nem az okozat) szépen betalált:

A rossz önbecsülésű emberek a munkahelyükön is veszélyben vannak. Ezek a legjobb munkaerők...
Az energikus, szolgalelkű, megfelelni vágyó kis katona, aki nem viseli el, hogy "ne szeressék". Ezért mindent megtesz, csak hogy elfogadják és elismerjék. Ő az, aki akár 10 évet is vár egy beígért előléptetésre és nem panaszkodik, ha nem kap fizetésemelést. Megköszöni, ha elküldik csoportépítő hétvégére (bakker, tényleg megköszöntem, mert sosem vagyok csapat része!), hálás, ha kap egy golyóstollat a 10 éves ottléte alkalmából (azt nem, bögrét sem, egy oklevelet igen, meg egy ebédígéretet, amit sosem váltottak be), maximálisan lojális a céghez, nem nézi az óráját, nem számolja a túlórákat, hétvégén vagy este még befejezi azt a jelentést és 24 órában elérhető telefonon és e-mailben.
Ha lehetne, ezt a típust klónoznák. A multik világában, ha nem is klónozzák őket, az agyukat azért rendszeresen mossák, hogy ez az állapot egészen addig fenntartható legyen, amíg az illető - miután kipréselték, mint egy citromot - össze nem roskad.
Ilyenkor sok esetben szemrebbenés nélkül kirúgják.
Ekkor emberünk ott áll és nem érti, mi történt vele, hiszen ő jó volt és betartotta a szabályokat. Igazságtalannak tartja és sokszor annyira rágja magát ezen..., hogy belebetegszik."
(Fert Mónika: A tükör mögött c. könyvéből)

Annyi szép kapcsolatot látok a facebookon:

Egyik kolléga cuki kisgyerekes apuka. Közben jön az info, lelépett a beosztottjával, akit kinevezett, elvált, majd a nő a elhagyta szinte azonnal.

Gyerekkel nyaralgató kolléga házaspár. Már a feleségét is egy kolléganőről cserélte. Kiderült, közben egy másikkal kavart, aki elvált érte, majd ő mégis a nejét választotta. Elment a cégtől, a két nő meg itt kerülgeti egymást.

Szép gyerekes pár medencés családi házzal. Hirtelen mindkettő egyedülálló.

Betegre fogyott kolléganő: a férj idegösszeomlott, lelépett a gyerekektől.

Másik dettó: idegosztályon ápolják a pasiját, egyedül tolja a gyerekkel.

Exem Judós3-tól eltűnt az utódom fiatal hasonmásom összes fotója, nem is ismerősök már.

Az ő nővérének az eljegyzésén még ott voltam, idén lett volna esküvő: ő már egyedülálló, a vőlegény egy gyönyörű másik lánnyal van kapcsolatban. (Kicsit meg is sajnáltam a tesót.)

Illúziókban hiszünk, illúziókat hirdetünk a neten magunkról...

...és most te is ezt olvasod... :D

---

Hajnalban összerezzenve ébredek, reggel öklendezem, kikészít a munkám.

Nem tudom, jó-e, hogy ennyi időre elmegyek most szabira, de persze kiböjtöltem, nekem is jár. Félek, mi fog összegyűlni, mire visszajövök. :(

De a hétvége jó volt, Kócos irtó szexin jár be dolgozni és utána jött értem a metróhoz: hááát nyami a fiú.

Hazavitt (áááá, de irigylem a kocsiját, én is akarok egy újabbat lassan), aztán irtó cuki volt, szerintem én nem teszek bele ennyi energiát. És filmet töltött le, és körbeugrált, és jégkrémet evett rólam, és megmasszírozott, és nagyon finom volt, és reggel a teraszra hozta a giccsesen szépséges reggelit, aztán jól lebeszéltük egymást a strandról a hőség miatt és visszabújtunk a légkondis lakásban az ágyba huncutkodni.

Este meg kipróbáltam egy új kreatív technikát, szép, de pütyörgős, nem haladós.

Magyarul az én műfajom.

Már totál tönkrement az epilátor zsinórom, használt kábelt nincs gusztusom venni, úgyhogy ma veszek egy akksisat, akkor nem törik meg. Rém bosszantó, hogy egy jó gépet ezért kell kukázom. De nem volt lelkierőm elmenni a hőségben a plázáig, így új szemüvegem sincsen továbbra sem.

Nem sok értelme van, de imádom, hogy senki nem szól hozzám.

Pár órán át bogarásztam a jegyzeteimet, felvázoltam a folyamatokat, kidolgoztam pár javaslatot, összeraktam egy anyagot, megköröztetem, előre úgysincs tisztában a helyzettel senki, a saját dolgomat meg lényegesen megkönnyíti, már ezért megérte.

Ezt szívesen dolgoznám nyolc órában, hogyan hívják az ilyet? Szabályozó? Folyamatelemző?

Hazafelé a metrónál fog várni Kócos, irány a légkondis lakás, holnap meg a strand a hőség előtt.

Hétfőtől három nap erőltetett tempó, csütörtöktől kikapcsolom hónap végéig az ébresztést, és az összes dolgom ennyi:

autómosás, lakásszanálás, bútor el, új bútorok vásárlása, ultrahang, laborok, aztán irány a Mátra három napra, én csak a jó levegőn akarom élvezni a semmit, bepótolni a Forbes cikkeket, aztán Pesten Papírkutyák, éééés utána semmi teendőm. Gellért-fürdő talán? Keresztgyerekek meglátogatása a tóparton? Cicának emlékeztető oltások? (F.sok az autóban szállítástól, volt, hogy kinyitotta a hordozóját, pirosnál vettem észre, visszanyomtam a fejét, bevágtam a vészvillogót és nagyon leizzadtam, ő meg szimplán mindig összepisili magát a rettegéstől, illetve indulástól érkezésig artikulátlanul és megállíthatatlanul végig üvölt szegény. Szóval úri huncutság, de lehet, hogy kihívom a dokit inkább.) Múzeumok, fincsi éttermek, nyári koncertek, táncolás, szemüvegkészítés, és sok-sok kondi...

Áááá, de vároooom!!!!!!

Ha rámzúdul túl sok és megoldhatatlannak látszó kihívás, akkor az utolsó percig megoldhatatlannak látom, pedig dolgozom rajta. :D

Az egészség is alakul végre, csak az átok fejviszketés nem. Mint kiderült, hossz hajú kolléganőim nagyrésze szenved vele, semmi nem használ. Már reggel a metrón beizzad a fejem, hazafelé szintén, nem is használok fixálót sem egy ideje. Mivel a bőröm szereti az Uriage olajos tusfürdőjét, most kipróbálom az ő samponjukat.

A stressz meg változatlan, hajnali háromkor ébredtem izzadva/szorongva, nem tudtam elaludni, reggel émelyegtem, na a benti dolgokkal kell valamit kezdenem.

Holnap munka, hurrá.

Persze, hogy túlóráztam, aztán úgy lemerült az agyam, hogy nem bírtam hazaindulni.

Aztán Budapestet belepte a xarszag, de annyira megdöbbentően, hogy végigondoltam, mikor mostam ki a ruhámat (reggelre száradt meg) és hogy eléggé adok-e a személyi higiéniámra (adok). :D

A cégnél is éreztem, tíz km-rel arrébb is a külvárosban (a metrón meg általában, mert egy kakiszagú koldusbácsi mindig ott járkál), aztán kiderült, mindenki érzi, csak néhányan a szegény macskára fogták.

Nemzetközi macskanap volt, úgyhogy extrán kényeztettem, az összes hívására kimentem a cicának. Mert azzal szórakozik minden este, hogy ha a hálóban olvasnék, fejhangon követeli, hogy menjek ki, paskolgatja a combomat és drámai fejeket vág (nem lehet nem röhögni). Kimegyek, leül a szoba közepén és onnan néz elégedetten.

Visszamegyek, kezdi előről.

Anyukáját, veszek egy kinyitható kanapét a nappaliba! :DDD

Reggel az endokrinológusnál kezdtem: alulműködik a fél pajzsmirigyen, túl- az agyalapi, és borul a cukrom, ami egyébként rém alacsony az inzulin miatt, ezektől jött fel nyolc kiló fél év alatt (mondjuk előtte meg le, de na), szóval újabb laborok és új diagnózis. Egyébként minden rendben, csak elcsúsztak az arányok, DE még nem a klimax.

Jippi.

Szeretem ezt a nőt, irtó alapos, figyelmes és profi.

Épp lesz időm a szabim alatt megcsináltatni, ejj, tavaly is ez volt!

Csak páran maradtunk estére, de nagyon becsíptünk de kétszázan lájkoltak de soha ilyen jót nem csacsogtunk.

Este nem bírt rá a lélek, hogy átmenjek táncolni, majd ma kondizok (nem, nem ugyanolyan).

A munkámban jegyzeteltem 20 db A4-es oldalt, nyúztam mindenkit, aki eddig érintett volt, ezernyi infomorzsából kéne képet alkotnom, nem csodálom, hogy káoszba fulladt eddig.

Na majd én központosítom.

Ma idejött egyik kedvelt kolléganőm, és kifejtette, hogy mennyire szeret, mert van bennem élet, vannak érzéseim, bátran nevetek, sírok, dühöngök, nem fojtom el. :D Nem akartam letörni, hogy ez annyira azért nem szórakoztató (és egészen jól elfojtom a főnökök felé, csak nekik merem kimutatni), de felfogtam, hogy se hús, se hal kollégákkal állít szembe, akik tényleg rém unalmasak! :D

Folytatom a szelektálást, hogyan gyűlt fel ennyi xar otthon, amikor egy éve csinálnam kísértetiesen hasonlót? :O