Szeretnék napon ülve sörözni és chipset enni. Csilingelő karperecekkel.
Rávenni magamat a napi 8 óra alvásra. Rém idegesítő vagyok így.
Meg a napi mozgásra, mármint a csinicipőben végigrohanok a metróig napi fél órán túl.
Megtaláltam a nagy rámolásban (sosem lesz vége?) a régi fogyásom táblázatát, az ominózus tíz évvel ezelőttit (ami fotókra mind rákérdeztek, hogy ez tényleg én vagyok-e).
3,5 hónap alatt 12 kg-ot dobtam le, az ideális súlyomig. Mert régen ez ilyen egyszerűen ment.
Bexarok.
Jön Kócos. Elhanyagolom, úgy érzem.
