Aztán délben átjött Kócos és játszottunk, este filmet néztünk és kb. tíz percet voltunk emberek között, de kicsi a világ, örömködve a nyakamba borult apám cimborájának legutóbbi felesége, majd egy kollégába futottunk bele.
Aztán reggel bedobott a metróhoz, irány az ultrahang, ahol (az ajtóban a nyakambaugrott egy régi táncostársam, kicsi a világ) a hiányzó fél pajzsmirigylebeny helyén találtak valami nem kicsit és más szövetszerkezetűt. A kurvaéletbe.
Ismét biopszia, aggódhatok.
Aztán Kolleginának nem kellenek mégsem a bútorok, én meg addig nem tudok újakat venni és elpakolni, mire Anyu megkérdi, hogy berendezhetnék-e velük a kiadandó lakásukat. Hát persze. Mikor? Legyen holnap reggel, szóval ma este héttől tízig kipakoltam két nagy szekrényt, egy hatfiókos komódot, viszik még a tükröt is.
A lakásban hegyekben állnak a ruhák és a konyhafelszerelések, én meg iszonyatosan kimerültnek érzem magamat, nem aludtam.
Holnap hajnalban terheléses prolaktin, meg ezer hormonlabor, aztán aludnék egész nap.
A cégtől annyira megdöbbentő és drasztikus hírek jönnek sorban, hogy a hajam égnekáll.
És meleg van.
