Harmadszor jön velem szembe a facebookon ez az ezoírás.
Nem hiszek bennük és rém leegyszerűseítőek, általában valami hibás következtetést vonnak le a végén, csak hogy eladják a szolgáltatásaikat vele, de ez (mármint a jelenség, nem az okozat) szépen betalált:
A rossz önbecsülésű emberek a munkahelyükön is veszélyben vannak. Ezek a legjobb munkaerők...
Az energikus, szolgalelkű, megfelelni vágyó kis katona, aki nem viseli el, hogy "ne szeressék". Ezért mindent megtesz, csak hogy elfogadják és elismerjék. Ő az, aki akár 10 évet is vár egy beígért előléptetésre és nem panaszkodik, ha nem kap fizetésemelést. Megköszöni, ha elküldik csoportépítő hétvégére (bakker, tényleg megköszöntem, mert sosem vagyok csapat része!), hálás, ha kap egy golyóstollat a 10 éves ottléte alkalmából (azt nem, bögrét sem, egy oklevelet igen, meg egy ebédígéretet, amit sosem váltottak be), maximálisan lojális a céghez, nem nézi az óráját, nem számolja a túlórákat, hétvégén vagy este még befejezi azt a jelentést és 24 órában elérhető telefonon és e-mailben.
Ha lehetne, ezt a típust klónoznák. A multik világában, ha nem is klónozzák őket, az agyukat azért rendszeresen mossák, hogy ez az állapot egészen addig fenntartható legyen, amíg az illető - miután kipréselték, mint egy citromot - össze nem roskad.
Ilyenkor sok esetben szemrebbenés nélkül kirúgják.
Ekkor emberünk ott áll és nem érti, mi történt vele, hiszen ő jó volt és betartotta a szabályokat. Igazságtalannak tartja és sokszor annyira rágja magát ezen..., hogy belebetegszik."
(Fert Mónika: A tükör mögött c. könyvéből)
