Persze, hogy túlóráztam, aztán úgy lemerült az agyam, hogy nem bírtam hazaindulni.
Aztán Budapestet belepte a xarszag, de annyira megdöbbentően, hogy végigondoltam, mikor mostam ki a ruhámat (reggelre száradt meg) és hogy eléggé adok-e a személyi higiéniámra (adok). :D
A cégnél is éreztem, tíz km-rel arrébb is a külvárosban (a metrón meg általában, mert egy kakiszagú koldusbácsi mindig ott járkál), aztán kiderült, mindenki érzi, csak néhányan a szegény macskára fogták.
Nemzetközi macskanap volt, úgyhogy extrán kényeztettem, az összes hívására kimentem a cicának. Mert azzal szórakozik minden este, hogy ha a hálóban olvasnék, fejhangon követeli, hogy menjek ki, paskolgatja a combomat és drámai fejeket vág (nem lehet nem röhögni). Kimegyek, leül a szoba közepén és onnan néz elégedetten.
Visszamegyek, kezdi előről.
Anyukáját, veszek egy kinyitható kanapét a nappaliba! :DDD
Reggel az endokrinológusnál kezdtem: alulműködik a fél pajzsmirigyen, túl- az agyalapi, és borul a cukrom, ami egyébként rém alacsony az inzulin miatt, ezektől jött fel nyolc kiló fél év alatt (mondjuk előtte meg le, de na), szóval újabb laborok és új diagnózis. Egyébként minden rendben, csak elcsúsztak az arányok, DE még nem a klimax.
Jippi.
Szeretem ezt a nőt, irtó alapos, figyelmes és profi.
Épp lesz időm a szabim alatt megcsináltatni, ejj, tavaly is ez volt!
