Tobber életblogja

Tegnap éjjel hazavitt egyik kolléganőm a bisztróban iszogatás után. Ültünk ott huszan, akik valaha egy célért dolgoztunk, ebből hárman maradtunk meg a régi cégnél. :(

Jó volt velük, már lebeszéltük a következőt.

Megkörnyékezett két vezető, hogy javasolnám-e Kolleginát egy pozira, határozottan igen, de hogy elvállalja-e ő, aki utálja a változást… Hááát.

Mától sok-sok egyedüllétes énidő. Este bevásárolok, epilálok, aztán csak kreatívkodás-olvasás-alvás. Végre.

Szombaton elugrunk TCsV-vel egy éttermet kipróbálni, délután játszunk egyet a cimbikkel, aztán vissza a kis nyugalom szigete lakásomba. El vagyok maradva a tervekkel.

Hétfőn csak mozgás, kedden elvisszük a cicám anyukáját dokihoz a megmentős lánnyal, neki nincs autója, a macsek meg köhög. Szerdán Kócos, aki sajna ma elutazik, alig látjuk egymást. Csütörtökön irány a világ vége, csak miénk a ház, flow, nevetés meg minden.

Neked mi a biztonsági ételed? :)

Tuti mindenkinek van olyan, amit gyorsan megfőz/megrendel, és sosem fáj tőle a gyomra, laktatja, de nem nehezedik el, stbstb.

Nekem ez a nettó 3 perc ráfordításos étel a Barilla üveges paradicsomszósza (tartósítószermentes, mindenmentes, 60 kcal egy deci, van kétdecis kiszerelésben, és nem pancsolom össze a konyhát, mint ha magam dobnám össze), fokhagyma, akár kicsi kolbász alá, durumtészta, max. 1-2 szelet lapkasajt (utánom a szagos sajtokat).

Nem egy ótküzin, de mindig tökéletes a maga egyszerűségében.

Vennem is kell, akármennyit hazacipelek, megeszem.

Annyi énidőt szánok a hobbikra és kultúrára, hogy a befordulós énidőm elmarad. :D

Elhatároztam, hogy a workshopunk után pár hétig nyugi. A város úgyis őrület lesz, a környékem három fő bevásárlóközponttal két hónapon keresztül alkalmatlan közlekedésre. Én meg kialvatlan vagyok, sosem készülök a karácsonyra, dekorálni meg a macska miatt nem fogok, és le vagyok maradva vagy tíz könyvvel és két hónap Forbes-szal.

És három új kreatív hobbit is kitaláltam, nézegetem a metrón az oktatóvideókat, tudok mindent, csak lenne rájuk időm.

És akkor szembejön egy új tanfolyam, amire be KELLETT jelentkezzek még novemberre, szóval ez nem jött össze!

:D

Felment talán, hogy az egyik új hobbihoz kapcsolódik.

Na mindegy, ma iszunk, búcsúzunk, aztán a tervezett éjjeli tánc helyett szépen bedőlök az ágyba, a holnapot meg kihúzom valahogyan. Megpróbálok maximum 5-6 feladatot meghagyni jövő hétre, mindent be kellene fejeznem ezerrel. Olyan tempóban ömlenek be az új feladatok, nem fogom másképp bírni.

Pénteken színház előtt maradt időm beugrani a Biohairbe. Kissé jobban megvágta, mint akartam, de szemüveg nélkül semmit nem látok. Mindegy, jól néz ki, csak ebben a párában 24 órán belül 3x húztam ki és kanyarog össze-vissza.

Viszont nem volt időm otthon hajatmosni előtte. És nekem nagyon fáj a fejbőröm, ha mossák a hajamat. Mindig. Annyira utálom, nem tudok vele mit kezdeni, nem használok fixálót, ha lehet, semmi nem ér hozzá, mégis.

A Uriage érzékeny samponnal mosok, egyelőre a pénztárcám sem értékeli.

Kiderült, hogy a fodrászcsaj kiválasztott és külön engem kért, mert egész nap férfi hajakat kellett vágjon, láthatóan élvezte bodorítani az enyémet.

És mivel olyan fejem van, hogy mindenki azonnal megoszt mindenfélét velem, hát elmesélte, ahogyan a gyerekek rátaláltak a kedves nagynéni gésagolyóira.

---

Egy kolléganőmtől kaptam a hajolajából, félek használni...

---

De én is vonzom az ilyen sztorikat, tegnap későn odaszédelegtem a non-stop pékhez, éhenhalok. A jóképű harmincas mondja az árat, nyújtok egy marék aprót, hogy "kivenné nekem, ha megkérhetem?". Hát, somolygott, míg távoztam.

---

A pénteki színház szuper volt Csoma Judittal, nagyon szeretem azt a nőt, kár, hogy alig játszik.

Utaztam már vele a földalattin, de nem mertem hozzászólni.

Celebspotting: ma reggel Gálffi László jött szembe, őt sem merném megszólítani.

(Kicsi a világ: Anyu ma a saját nővérével futott össze a Deák káoszában.)

---

Szombaton hajnalban felkeltem, majd rájöttem, ha így folytatom, kidőlök, visszaaludtam délig.

Takarítás, stb., jött is Kócos. Annyira édes pasika! Hozott finomságokat, sütött reggelit, kényeztette a macskát.

Ejj, de igaza volt Müzlinek, hogy naponta legalább 2x15-20 percet rá kell szánni (a cicára, nem Kócosra), mert meghálálja. Nagyon sokat fejlődött, a kis suta, tenyeres-talpas kóbor felnőttből egy szelíd, simulékony, nagydumás cukiság lett.

---

Vasárnap társasoztunk a cimbikkel, bárcsak több napból állna a hétvége, mert így pihenni nem marad idő.

Tegnap már helyettesítettem, sok munkám volt. Főnököm meg is köszönte a szépséges anyagot, amit összeraktam, így gondolta.

Kaphatnék több hasonlót (feladatot és visszaigazolást is), nagyon szerettem.

Most is összerakok épp egy anyagot, az is izgi.

Hazarohantam, majd vissza az esőben, kvízeztünk a fiúkkal egy hatalmasat, imádtam (=jó voltam. Az marhára frusztrál, ha nem tudok valamit. Főleg, ha spanyol vonatkozású).

Ma végre pihennem kell, azaz hajat festeni, epilálni, bevásárolni, holnap iszogatunk egyet a kollégákkal, aztán a következő napokban szeretnék az alkotós workshopizére készíteni pár érdekességet.

Kedden elbúcsúztattunk egy kollégát, meg a jófej IT-st, aztán elrohantam a csütörtöki búcsúzónak ajándékot szerválni, majd hazarohantam és jött is Kócos.

Közben ex-Nagyfőnököm, jelenleg überfontos gazdasági szakember rámirogatott, hogy hol jártak városi sétán, lecseteltük, hová érdemes még menniük.

Aztán visszaaludtunk szerdán Kócossal. Mire elkészült a reggelivel, megérkezett a lány, aki megmentette a macskámat. Tíz perccel korábban a megbeszéltnél. Úgyhogy mindenki zavarban volt, Kócost megkértem, hogy egyen magában, a lányt, hogy cicázzon, én meg főzök pár kávét, hogy feléledjünk. :D

A lány végtelenül olvasott és érdekes emberekkel barátkozik és teljesen ellentétem az elvarázsoltságával.

Aztán kaptam Anyutól pogácsát, majd Bével Dovsztojevszijt néztünk. Takátsy nagyon jó.

Az este azzal telt, hogy előhívjuk az emlékeinket, Bé állítja, hogy látta Az idiótát Fekete Ernővel, én meg azt, hogy nem, gugliztunk, fotókból próbáltam rájönni. Valószínűleg nem velem látta, Bé szokott kevésbé emlékezni a megtekintett darabokra, megesett, hogy másodszor néztünk meg egy előadást, mire a kezdőszínből kapcsolt, tényleg… :) Oké, a Parasztoperát ezerszer is meg lehetne nézni.

(Láttam szinitanodásokkal is, Judós3 haverja játszott benne, hátőőőő.)

Tegnap gyors búcsúztató után (lesz még egy neki) fél nyolcig bent gyűjtöttem az adatokat az elemzésemhez. Végre kaptam két olyan feladatot kedden, ami igénybeveszi az agyamat, tudásomat, meg bizonyíthatok.

Csak épp a határidők: ma, amikor egyébként is van néhány.

Szóval túlóráztam. (Nem, nem mehetek cserébe máskor korábban haza. :( És szervezem a jövő heti búcsút is, gyűjtöm a pénzt az eheti kettőre, elvettek IT jogosultságot hasraütésre néhány embertől, ezért én végzem el helyettük, plusz az elemzés és az anyagok pofába rázása, plusz az utalandók, HR zárások, áh!)

Ma munka után talán fodrász, talán enni is tudok valahol, aztán megint Katona, aztán elugrom táncolni a közelbe, ha kiáll a teljes napja tartó fejfájásom végre, amitől kissé villódzva látok.

Szombaton reggel adománybolt, még mindig van mit szanálnom. Aztán a Papírkutyákat és Papírkutyust terveztük, de később randizunk csak.

Aztán éjjelre Kócos, akit ki kéne engesztelni, bár nem sértődős típus, de a héten is leráztam, hétvégén is csak kipattantam a kocsiból. Másnap Gééknél társasozunk, végre jönnek O-ék, hozzák a babát. Meg Gé öccse is velünk tart. Furi.

Hétfő este kvíz a fiúkkal, keddtől kéne készülni az alkotó workshopra pár művel utána hétre. Sehogyan nem állok velük és nem akarok üres kézzel beállítani.

A lakás szalad.

Jaj.

Pénteken munka után elrohantam Gé öccsével fancy kávézni, nosztalgiázni a New York Palace-ba. Vagy 5-6 éve kavartunk, ő megint szeretne.

Csini, cuki, lelkes, bájosakat irogat. Nem ígértem semmit, megint a pihenésre nem maradna időm…

A kávéház elképesztően csodaszép, a kávé a helyhez igazodva szintén csúcsminőség.

Aztán hazarohantam, a hajmosás közepén már csöngetett is Kócos. Nem akart lemaradni rólam a hétvégén.

Reggel eldobott a Keletibe, indulás Bécsbe Bével.

Másfél nap nyugodt csavargás, csacsogás, piacon kószálás millió gyümölcs és magvak és régiségek között, boltokban őszi ruha beszerzése.

Két fantasztikus bécsi szelet, Tafelspitz. Albertinában Dürer és Monet-tól Picassoig kiállítás, Schönbrunnban kastélypark és kávé croissant-nal.

Operába menő bécsi polgárok megkukkolása, Práterben hatalmas óriáskerék, tetejéről gyönyörű kilátással, majd Manner nápolyizva hazavonatozás.

Bécs, szívünk egyik csücske.

Ma végre rendbehozom magamat, a lakást és a cicát is, holnaptól ismét pörgés.

Elmentünk másfél napos elvonulásra Somogyba. Egyik szívem csücske hely, csodaszép így ősszel (is).

Természet, jó levegő, soktucat ember, finom ételek, hajnalig beszélgetés, játékok, közös főzés, állatok, nyugalom.

Fél órára ellógtunk csúszdázni. A térdem-derekam miatt simába nem szívesen megyek, de ilyen kamionbelsős-fánkosba örömmel. Sajna indulni kellett, még csúsztam volna ezret is.

Már négyfős a klikk, akik bomlasztanak, beszólogatnak, sértően végignéznek, kritizálnak embereket. Én nem ez vagyok, messzire kerültem őket, valakit mindig találtam, akivel jókat nevetgélhetek, vicces volt.

Ott is elhangzott, hogy milyen pozitív vagyok mindig, meg ma egy napi beszállítónktól is, miközben meg a klikk közelében olyan búvalbaszott leszek… Nagyon hat rám mások kedve. (<-- Fejlesztendő területem.)

(Hazafelé elhangzott tőlük, hogy milyen gáz a klikkesedés. Én ezt nem értem. Akkor nem kell. Mindegy, velem nincs sok gondjuk, meg kedvelnek és külön-külön elvagyunk, csak épp nehéz ennyi morgást meg lenézést hallgatni egész nap. Figyelek, hogy ne adagoljam túl őket.)

Az országos választási eredményeknek örülök*, kíváncsi vagyok, változni fog-e bármi. És hogy kitart-e a lendület 2,5 évig.

Karácsony végre elhagyta a kerületet, csak kisebbik rosszként szavazott rá az ember. Kimondottan pocsék polgármester volt, hatalmas lakóparkokat engedélyezett egy kertvárosi infrastruktúrára, már most nem bírja a csatorna, a bevezető utak a terhelést, eltűntek nagy, parkos területek.

Hagyta a hajléktalanokat az utcán élni, ami a romantikus, pilisi, sokgyerekes gazdag unatkozó feleségek szerint irtó humánus dolog, emberi szarszagban létezni, közlekedni, hallgatni az állandó balhéikat és rongálásaikat kevésbé. Hajléktalankonyhát nyitni a játszóterek, iskolák mellett, a kapualjakba behúzódnak a rémisztő arcok, oda végezve a dolgukat. Nem, ők nem szegény lecsúszott lelkek nagyrészben, hanem lusta, lumpen drogosok és alkoholisták. A Hős utca rémei is ott kószálnak belőve, ijesztőek. Sokszázméteres patkánytanyákat húznak fel a polgárok háza elé és ugye legálisan.

Miért kellett odavonzani őket? Ki a fontosabb, az a hülye család, aki fizetgeti az adóját, vagy ezek az alakok, akik nem is terveznek integrálódni (fun fact: vannak hajléktalanszállók és munka is a városban).

Sittlerakóhelyek, hónaljig érő gaz a patakparton, amiben patkányok élnek, szörnyű járdák, utcák, évtizedek óta megoldatlan hatalmas Bosnyák téri gettó mindig valami szép látványterv ígérettel.

Az Örs gáz, a zuglói parkolási helyzet botrányos, nincsenek rendes sportpályák.

Mindezt a valaha legszebb pesti kerületben...

A zuglóiak csalódtak benne, reméljük, Budapesttel szebben fog bánni.

Úgyhogy bár Tarlóst nem tartom kb. semmire, mégis hezitáltam, hogy rá szavazzak.

Sajnálom, hogy csak ez a két jelölt jöhetett szóba.

*Jó kis hét volt, ha nem láttam voltam g.ciivó politikust, meg vibrátort Alföldiéknek nyújtogató barmot Borkain felül. Anyu megkapta a kis örökségét. Összeszedte magát az ellenzék. És a trashrealitymben nyertek a kis roma fiúék, ahol a srác csinálta kb. az egész műsort, szórakoztató, jólelkű gyerek. Addig elkészítettem az őszi dekorációmat. Csendben olvasgattam a kanapén, néha kinéztem a naplementében leszálló gépekre, a lábamat a vicces macska melegítette, nyugi volt. Kócos meg ingben-csiniben jött át, hát, jól nézett ki, na.

Aztán a finom reggelije után a napsütötte őszi kertek alatt átsétáltam választani, nyugisan szivogatva a napi egy szál cigimet, amikor kiderült, hogy a célbavett iskola melletti óvódában szavazatszámláló apám. Gyorsan elnyomtam, rágó be, bementem hozzá köszönni. Hát egy órát csacsogtunk végül a parkban a padon, lelkesen köszöngetve az elhaladó szomszédainknak.

Kifejtette, hogy Anyu hogyan veri át szerinte és hogy kooperálok vele, itt megkértem, hogy mindketten hagyjanak ki a dolgaikból és hogy ugye megbízik bennem. Maximálisan. Na, akkor velem nincs vita.

Aztán ikszeltem és sérelemezem, hogy senki nem köszönt vissza se be, se ki, pedig szép hangos hangom van és cukin tudok mosolyogni, na mindegy.

Aztán elugrottam a közeli boltba, ami remek üzleti érzékkel aznap zárt be két órával előbb leltár miatt. Gratulálok. Én még bevásároltam a full zsúfolt boltban, majd rámszóltak, hogy drága, három perce zárva vagyunk, menjek a pénztárhoz. Mondjuk ha bemondták volna, vagy a neten jelzik, ahol direkt rákerestem a nyitvatartásra, na az jólesett volna. Meg ha nem drágáz le egy ötvenes férfi.

Kimenet megnéztem, az ajtón 14-es betűmérettel kiírták az ezer papír közé. Köszi.

Ott álltak az emberek és hőzöngtek a zárt ajtókon, amikor összefutottam egyik kedves exkolleginámmal és családjával, szóval még ott cekkerekkel dumcsiztunk a napon negyed órát, de jó volt látni!

Orbán és Tarlós is meglepően korrekt beszédet mondott.

Új startégia, vagy altatás?

Apám meg számolja a szavazatokat és lehülyéz mindenkit.

Talán el kéne kezdeni figyelni másokat, másokra, nem lepődne meg. :)

Élvezem a választási elemzéseket, úgyis valami dübörgő bulitól (választási?) zajos a város.

Vagy megint Rammsteint nyomnak a Puskás hangosítástesztelésén... :D

Vááá, eljött az idő cégünknél, hogy orrba-szájba Lölö-s poénokat lődözhetünk, legutóbb egy száz fős skype-ban. :D

További kavarás az utazásnál, szóltam, hogy nekem mindegy, kivel, mikor, hogyan, majd jelezzék, hogyan akarják, hozom a jogsimat meg a fogkefémet.

I (pasi) felhívott egy órára, hogy miért nem sikerül Gével (nő) a kapcsolata. Spoiler: nem egymást keresik. Dehát ezt ugye nem illik kimondani, megértően alákérdezgettem. A ventilálások remek befogadója vagyok. Egy időben azt hittem, ez a barátság. => Sokat estem pofára.

(Hozzáteszem, I a barátjának szokott aposztrofálni. :D)

Munka után hazaesve jöttek is a cimbik, hogy társasozzunk egyet, két óra csacsogás, főzögetés után realizáltuk, hogy neki sem kezdtünk. Mindegy, ránkfért némi nevetés, éjjel mentek haza.

Mondjuk a macskát felzaklatta annyira, hogy hajnali öttől a hálóajtó előtt vonyított és az ajtót kaparászta.

Vagy csak a fogyókúrája miatt éhes.

A kollégáknak is hoztam egy hatalmas adag szőlőt, na AZT nem szabadna ennem, este kuktáskodtam TCsV-nek, aki szimplán egy zseni, ott is bekajáltunk, hulla vagyok és nagyon tele. Ma takarítás, műkörmözés, bealvás.

Elbúcsúzott az egyetlen IT-sunk. Akit az esetek tizedében legalább lehetett nyúzni és szívességet kérni, nagyjából ennyi is volt megoldva a gondjainkból. És azt mondta, hogy nagyon szeretett hozzánk járni, mert mindig mosolyogunk. Szerintem is a legvidámabb barakk vagyunk a cégnél, ami nem nagy érdem, amennyi karót nyelt alak dolgozik itt. :)

(Most olvasom, ötödik a régi gimim az országos ranglistán. És ez nem vidám, régen minden jobb volt.)

Két exkolléga megtalált, három átpályázott írt rám, kapkodom a fejemet, mit akarhatnak.

Meg Anyu lánykori exe(!), hogy letiltotta, de ugye jól van.

Meg egy exem tizenévvel ezelőttről. Hogy szép emlékek, jönne újra, blablabla.

És szép kapcsolatban él, de.

Hát fszom.

A nős pasikkal alig lehet időpontot egyeztetni, akkor is csak kevés időre érnek rá, maximálisan alkalmazkodni kell hozzájuk, váratlanul lemondják, vagy szimplán nem jönnek, de érzelmi töltetet várnak, kompenzálandó az otthoni sérüléseket, amiből csak én jöhetek ki rosszul, nomeg zűrös az egész.

Röviden: nem. Háromszor írtam le, most nem válaszolok. Mekkora hernyók vannak, a nem nemet jelent, nem szórakoztató játszmázást. Azt folytassa asszonnyal.

 ---

Anyuéknak végre lezárult az örökösödés, így több, mint negyed évszázad után eladhatták a mini részüket kb. féláron.

Leráztam, mert akart ebből a kevés pénzbőla pénzből utalni, én meg nem fogok egy (két) nyugdíjastól pénzt elfogadni, amikor az almán spórolnak, alig működik a cirkójuk.

Van saját keresetem, megtakarításom.

Elintézzük a banknál, hogy hozzányúlhatunk egymás számlájához baj esetén, de ezt apám is elintézte velem anno. Sosem nyúltam az értékpapírjaihoz (sem).

Fene megbízható gyerek vagyok.

 ---

Jövő heti világvégi elvonulásra megegyeztünk egy hajnali indulásban, erre most kitalálták, hogy mehetek másokkal, ahogyan akarok, Kollegináék lemennek előző este. Ő, akinek a család szent, sosem hagyná őket ott egy estére, életében először meggyőzhető volt. Nyilván nem én, hanem egy kullancs fonódós csaj. Elképesztő, hogyan vezeti. Egyébként sincs kedvem menni, főleg nem másik autósokhoz bekönyörögni magamat ötödiknek, de tegnap 60 km utazás után volt olyan ordas hányingerem, hogy ültem a metróállomáson egy padon és negyed órát csak arra koncentráltam, maradjon bent a hányás.

Az elvonulás vidám volt, elképesztően alázatos, okos és bátor emberekkel dolgozunk együtt. Nyilván, aki maradt, válogatott csapat.

Takarítás, Kócos, főztem carbonarat (a kanyarban nem volt a rómaihoz képest), majd öncélú kreatívkodás.

Nem alkottam semmi izgalmasat, új technikákat akartam kipróbálni.

Ja, meg netes nyomozgatás Borkai nőcskéi után... Épp jókor, reggelre töröltek mindent. Nem is a tény zavar, hanem, hogy álszentek a fidesz politikusai. Úgy szeretnék egy olyan világban élni, ahol őszintén fel lehet vállalni a gyengeségeinket!

Ma Műegyetemista, holnap vidéki elvonulás, szerdán Anyuval intézek hivatalos dolgokat munka után, csütörtökön nálam lesznek a cimbik este, pénteken gyors epilálás-műköröm-takarítás-stb., szombat reggel vendégségbe jön a cicám kis megmentője, aztán Kócos, majd vasárnap választás után bemegyek a városba fancy kávézni délután.

Azon héten kvíz, messzi vidéki elvonulás, aztán irány Bécs, aztán héten két színház. Jaj, ez sok lesz.

Én: Megjött a fizum, a hónapban spórolni kéne, volt némi kiadás, Mátra, Róma, Bécs, új bútorok, új klíma...

Én öt perc múlva extázisban: Melyik kva drága színházjegyeket vegyük?

Fáraszt a hangnem, ami a munkahelyemen van nap, mint nap. Kivárok, kivárok, de gyomorideggel. És közben elvárják, hogy mosolyogjunk. Meghasad a személyiség.

Közben persze ér egy csomó pozitív inger, és kedvesség, és figyelem és összetartás ezerrel, gondolom, ez a kis ember szintjén, az egyének erőfeszítéseiből alakul.

Csak jobb lesz, bár egyelőre két év kemény harcnak néz elébe a cég, lásd pluszban mai hírek, nekem viszont visszavettek a szakmai feladatokból és agyhalott dolgokkal bombáznak.

Mozdonyvezető akarok lenni, sok monotonitással, kevés ingerrel.

Hallgatom a vezetők felháborodását, hogy az emberek rosszul reagálnak a kritikára. Szerintem ha nem kap az ember pozitív visszajelzést és sok az igazságtalanság, akkor az önértékelés is leépül szépen, önbizalomhiányos embernek a kritika meg évekig fáj. Ha anélkül sem tartja magát sokra…

Apám beszélt velem így gyerekkoromban, mintha hülye lennék, evidenciákat magyarázott, majd másoknak terjesztette, hogy még ezeket sem tudtam (de). Most a cégnél bukkant elő a jelenség. Nem tehetek róla, ha buta is vagyok, de bakker.

Rég voltam ilyen mélyen önértékelésileg én is, pedig próbálok elvonatkoztatni mások véleményétől, csak az értékes emberektől kapott hasznosakat építem be.

Rámfér egy jó kardio meg némi keksz, mi? :D