Elmentünk másfél napos elvonulásra Somogyba. Egyik szívem csücske hely, csodaszép így ősszel (is).
Természet, jó levegő, soktucat ember, finom ételek, hajnalig beszélgetés, játékok, közös főzés, állatok, nyugalom.
Fél órára ellógtunk csúszdázni. A térdem-derekam miatt simába nem szívesen megyek, de ilyen kamionbelsős-fánkosba örömmel. Sajna indulni kellett, még csúsztam volna ezret is.
Már négyfős a klikk, akik bomlasztanak, beszólogatnak, sértően végignéznek, kritizálnak embereket. Én nem ez vagyok, messzire kerültem őket, valakit mindig találtam, akivel jókat nevetgélhetek, vicces volt.
Ott is elhangzott, hogy milyen pozitív vagyok mindig, meg ma egy napi beszállítónktól is, miközben meg a klikk közelében olyan búvalbaszott leszek… Nagyon hat rám mások kedve. (<-- Fejlesztendő területem.)
(Hazafelé elhangzott tőlük, hogy milyen gáz a klikkesedés. Én ezt nem értem. Akkor nem kell. Mindegy, velem nincs sok gondjuk, meg kedvelnek és külön-külön elvagyunk, csak épp nehéz ennyi morgást meg lenézést hallgatni egész nap. Figyelek, hogy ne adagoljam túl őket.)
