Két exkolléga megtalált, három átpályázott írt rám, kapkodom a fejemet, mit akarhatnak.
Meg Anyu lánykori exe(!), hogy letiltotta, de ugye jól van.
Meg egy exem tizenévvel ezelőttről. Hogy szép emlékek, jönne újra, blablabla.
És szép kapcsolatban él, de.
Hát fszom.
A nős pasikkal alig lehet időpontot egyeztetni, akkor is csak kevés időre érnek rá, maximálisan alkalmazkodni kell hozzájuk, váratlanul lemondják, vagy szimplán nem jönnek, de érzelmi töltetet várnak, kompenzálandó az otthoni sérüléseket, amiből csak én jöhetek ki rosszul, nomeg zűrös az egész.
Röviden: nem. Háromszor írtam le, most nem válaszolok. Mekkora hernyók vannak, a nem nemet jelent, nem szórakoztató játszmázást. Azt folytassa asszonnyal.
---
Anyuéknak végre lezárult az örökösödés, így több, mint negyed évszázad után eladhatták a mini részüket kb. féláron.
Leráztam, mert akart ebből a kevés pénzbőla pénzből utalni, én meg nem fogok egy (két) nyugdíjastól pénzt elfogadni, amikor az almán spórolnak, alig működik a cirkójuk.
Van saját keresetem, megtakarításom.
Elintézzük a banknál, hogy hozzányúlhatunk egymás számlájához baj esetén, de ezt apám is elintézte velem anno. Sosem nyúltam az értékpapírjaihoz (sem).
Fene megbízható gyerek vagyok.
---
Jövő heti világvégi elvonulásra megegyeztünk egy hajnali indulásban, erre most kitalálták, hogy mehetek másokkal, ahogyan akarok, Kollegináék lemennek előző este. Ő, akinek a család szent, sosem hagyná őket ott egy estére, életében először meggyőzhető volt. Nyilván nem én, hanem egy kullancs fonódós csaj. Elképesztő, hogyan vezeti. Egyébként sincs kedvem menni, főleg nem másik autósokhoz bekönyörögni magamat ötödiknek, de tegnap 60 km utazás után volt olyan ordas hányingerem, hogy ültem a metróállomáson egy padon és negyed órát csak arra koncentráltam, maradjon bent a hányás.
Az elvonulás vidám volt, elképesztően alázatos, okos és bátor emberekkel dolgozunk együtt. Nyilván, aki maradt, válogatott csapat.
