Vááá, eljött az idő cégünknél, hogy orrba-szájba Lölö-s poénokat lődözhetünk, legutóbb egy száz fős skype-ban. :D
További kavarás az utazásnál, szóltam, hogy nekem mindegy, kivel, mikor, hogyan, majd jelezzék, hogyan akarják, hozom a jogsimat meg a fogkefémet.
I (pasi) felhívott egy órára, hogy miért nem sikerül Gével (nő) a kapcsolata. Spoiler: nem egymást keresik. Dehát ezt ugye nem illik kimondani, megértően alákérdezgettem. A ventilálások remek befogadója vagyok. Egy időben azt hittem, ez a barátság. => Sokat estem pofára.
(Hozzáteszem, I a barátjának szokott aposztrofálni. :D)
Munka után hazaesve jöttek is a cimbik, hogy társasozzunk egyet, két óra csacsogás, főzögetés után realizáltuk, hogy neki sem kezdtünk. Mindegy, ránkfért némi nevetés, éjjel mentek haza.
Mondjuk a macskát felzaklatta annyira, hogy hajnali öttől a hálóajtó előtt vonyított és az ajtót kaparászta.
Vagy csak a fogyókúrája miatt éhes.
A kollégáknak is hoztam egy hatalmas adag szőlőt, na AZT nem szabadna ennem, este kuktáskodtam TCsV-nek, aki szimplán egy zseni, ott is bekajáltunk, hulla vagyok és nagyon tele. Ma takarítás, műkörmözés, bealvás.
Elbúcsúzott az egyetlen IT-sunk. Akit az esetek tizedében legalább lehetett nyúzni és szívességet kérni, nagyjából ennyi is volt megoldva a gondjainkból. És azt mondta, hogy nagyon szeretett hozzánk járni, mert mindig mosolyogunk. Szerintem is a legvidámabb barakk vagyunk a cégnél, ami nem nagy érdem, amennyi karót nyelt alak dolgozik itt. :)
(Most olvasom, ötödik a régi gimim az országos ranglistán. És ez nem vidám, régen minden jobb volt.)
