Az országos választási eredményeknek örülök*, kíváncsi vagyok, változni fog-e bármi. És hogy kitart-e a lendület 2,5 évig.
Karácsony végre elhagyta a kerületet, csak kisebbik rosszként szavazott rá az ember. Kimondottan pocsék polgármester volt, hatalmas lakóparkokat engedélyezett egy kertvárosi infrastruktúrára, már most nem bírja a csatorna, a bevezető utak a terhelést, eltűntek nagy, parkos területek.
Hagyta a hajléktalanokat az utcán élni, ami a romantikus, pilisi, sokgyerekes gazdag unatkozó feleségek szerint irtó humánus dolog, emberi szarszagban létezni, közlekedni, hallgatni az állandó balhéikat és rongálásaikat kevésbé. Hajléktalankonyhát nyitni a játszóterek, iskolák mellett, a kapualjakba behúzódnak a rémisztő arcok, oda végezve a dolgukat. Nem, ők nem szegény lecsúszott lelkek nagyrészben, hanem lusta, lumpen drogosok és alkoholisták. A Hős utca rémei is ott kószálnak belőve, ijesztőek. Sokszázméteres patkánytanyákat húznak fel a polgárok háza elé és ugye legálisan.
Miért kellett odavonzani őket? Ki a fontosabb, az a hülye család, aki fizetgeti az adóját, vagy ezek az alakok, akik nem is terveznek integrálódni (fun fact: vannak hajléktalanszállók és munka is a városban).
Sittlerakóhelyek, hónaljig érő gaz a patakparton, amiben patkányok élnek, szörnyű járdák, utcák, évtizedek óta megoldatlan hatalmas Bosnyák téri gettó mindig valami szép látványterv ígérettel.
Az Örs gáz, a zuglói parkolási helyzet botrányos, nincsenek rendes sportpályák.
Mindezt a valaha legszebb pesti kerületben...
A zuglóiak csalódtak benne, reméljük, Budapesttel szebben fog bánni.
Úgyhogy bár Tarlóst nem tartom kb. semmire, mégis hezitáltam, hogy rá szavazzak.
Sajnálom, hogy csak ez a két jelölt jöhetett szóba.
*Jó kis hét volt, ha nem láttam voltam g.ciivó politikust, meg vibrátort Alföldiéknek nyújtogató barmot Borkain felül. Anyu megkapta a kis örökségét. Összeszedte magát az ellenzék. És a trashrealitymben nyertek a kis roma fiúék, ahol a srác csinálta kb. az egész műsort, szórakoztató, jólelkű gyerek. Addig elkészítettem az őszi dekorációmat. Csendben olvasgattam a kanapén, néha kinéztem a naplementében leszálló gépekre, a lábamat a vicces macska melegítette, nyugi volt. Kócos meg ingben-csiniben jött át, hát, jól nézett ki, na.
Aztán a finom reggelije után a napsütötte őszi kertek alatt átsétáltam választani, nyugisan szivogatva a napi egy szál cigimet, amikor kiderült, hogy a célbavett iskola melletti óvódában szavazatszámláló apám. Gyorsan elnyomtam, rágó be, bementem hozzá köszönni. Hát egy órát csacsogtunk végül a parkban a padon, lelkesen köszöngetve az elhaladó szomszédainknak.
Kifejtette, hogy Anyu hogyan veri át szerinte és hogy kooperálok vele, itt megkértem, hogy mindketten hagyjanak ki a dolgaikból és hogy ugye megbízik bennem. Maximálisan. Na, akkor velem nincs vita.
Aztán ikszeltem és sérelemezem, hogy senki nem köszönt vissza se be, se ki, pedig szép hangos hangom van és cukin tudok mosolyogni, na mindegy.
Aztán elugrottam a közeli boltba, ami remek üzleti érzékkel aznap zárt be két órával előbb leltár miatt. Gratulálok. Én még bevásároltam a full zsúfolt boltban, majd rámszóltak, hogy drága, három perce zárva vagyunk, menjek a pénztárhoz. Mondjuk ha bemondták volna, vagy a neten jelzik, ahol direkt rákerestem a nyitvatartásra, na az jólesett volna. Meg ha nem drágáz le egy ötvenes férfi.
Kimenet megnéztem, az ajtón 14-es betűmérettel kiírták az ezer papír közé. Köszi.
Ott álltak az emberek és hőzöngtek a zárt ajtókon, amikor összefutottam egyik kedves exkolleginámmal és családjával, szóval még ott cekkerekkel dumcsiztunk a napon negyed órát, de jó volt látni!
