HTML

Tobber életblogja

Friss topikok

Címkék

Most

2024.03.07. 17:56 :: Tobber

Dupla antidepresszánssal, retard szorongásoldóval egyelőre egészen elviselhető. Az egyedüli programokra nem mentem el, jó a tudat, hogy lenne mit csinálni, ha lenne erőm. De a nyelv megy, a meditációt hivatalosan megtanultuk, heti két krízisterápia pipa, most döbbenek rá, hányszázezer ment el olyan terápiákra, ahol buksisimiztek és semmit nem tártak fel, pláne oldottunk meg.

 

Abbahagyhattam a hormonokat és kaptam spirált az „átmeneti” időszakra, bár ez eufemizmus az évekig elhúzódó klimaxos vérzésre. Remélem, a hormon okozta a mélypontokat és kitisztul pár hónap alatt!!

 

Mivel nem szültem, ezért erőltetni kellett a spirált, meg tágítottak és tökörésztek egy darabig, hát az fájt. A kezelőben majdnem elájultam (tiniként voltam ájulós), a patikában ültem egy fél órát, hogy ne csak fehér pöttyöket lássak, egy napig minden oké volt, majd azóta vérezget és fáj, megyek kontrollra.

 

Anyukám kezd belefáradni a korába, apám és nagynéném ápolásába és hirtelen beütött, ha most nem csinálok programot vele, hát mikor. Elvittem a környéki városismereti sétára, a felét belém kapaszkodva sétálta végig. Ő. A hiperaktív. :(

 

Nagybátyám hagyatékija lezárult, nyert a hagyatékvadász benyalizós unokahug, bár támadható, de így is marad elég nagynéninek és inkább hagyja 83 évesen, nem perelget. 62 év házasság után a férj suttyomban megír egy végrendeletet az őt ápoló, a xarból kimosó hűséges felesége hátrányára, hát, tudjátok, hányok a mellveregető nagymagyar, nőlenéző nagybácsitól, ne nyugodjék békében. Nagynéném az idegösszeomlás szélén.

 

De.

 

Jártunk varázslatos gyűjteménynézőben egy múzeumraktárban a csajokkal, esti sétával összekötve.

 

Cimbikkel átmentünk TCsV-hez társasozni, amiből 5-6 óra csacsogás lett, még az sem derült ki, mit játszottunk volna.

 

Jött a vidéki céges csapatom, pesztráltam őket, ettünk isteni rozmaringos báránycsülköt, játszottunk, ketten mindent bevállalva. Na, az komfortzónámon kívül esett, imádtam.

 

Hétvégén mindkét nap kreatív workshop lesz, egyik a havernőkkel, aztán jövő héten a nagycsapat elfoglalja négy napra a panziót és én semmit nem fogok csinálni, csak szívom be a jó levegőt és a kreatív energiákat.

 

Sokszor nehéz még elindulni, meg épp a munkalendületem is alábbhagyott (most dolgozom annyit, amennyi az alap munkám lenne). Bealszom random, megy hajnalig valami podcast sorozat.

 

Kócos nagyon hiányzik, mármint az, ami régen volt, de egyértelműen elengedtem. Csak fáj még.

 

Jöttek ki újabb évadok a még közösen nézett sorozatainkból, nem bírok belenézni!

 

Ja, a Dexter unalmas a Six Feet Under után, kaszáltam. De újrakezdtem az Utódlást, amit anno azért kaszálhattam, mert véletlenül nem az első résztől láthattam és úgy követhetetlen volt, most meg izgalmas.

 

komment

Legalább a nap süt

2024.02.20. 16:26 :: Tobber

Hajnali háromig gondolkoztam, hogy mégis befejezem. Elképesztően hiányzik Kócos és nincs célom, nincs örömöm.

Rámsóztak egy hatalmas munkát, amikor totálisan el vagyok maradva másik 10+-szal ÉS offline feladataim vannak a héten, lelkileg nem bírom.

Az éves értékelésemet magamnak 95% körülre lőttem be, a főnököm felhúzta 100%-ra az összes mutatómat. Elmesélte, hogy körbetelefonált és minden vezető ezt javasolta.

Körbeküldtek értékelő kérdőívet rólam, abban a kollégáim minden mutatómat 5/5-re állították és állítólag nagyon szép szöveges értékeléseket kaptam.

Egyikük vezető külön rámírt, hogy nem is volt ez kérdés és szeretné megírni, hogy nagyszerű velem dolgozni. Na, vele én is nagyon szeretek. :)

De közben özönlenek be az igények és sakkozom, melyikkel mennyit merjek elmaradni. Dehogy engedtem én el ezt az egészet.

Volt színház a Papírkutyákkal, amit még próbálok értelmezni, de vagy túl sok a szorongásoldóm és tompít, vagy nagyon nem értem a legközismertebb művünk interpretálását. Pedig a darab mondanivalója épp betalál.

Folyik a krízisterápia, ahol kitaláltuk, hogy a gyerekkori játékosság és szeretetkimutatás hiánya pótlásaként miatt voltam Kócossal, aki egy cuki kölyökkutya. Ezért estem ennyire pofára.

És felmerült, nem éreztem-e a párjaimon, hogy frusztrálta őket (férfiakat), hogy műveltebb és/vagy okosabb vagyok (jó, nem szuperzsenikkel jártam), illetve Ex konkrétan gázlángoló nárcisztikus (ja, az ügyvéd).

Szombaton volt csajokkal workshop, egyik havernő kért, hogy akár éjjel is keressem, ha baj van, a héten egyszerre van végig offline és online munkám, elképzelésem sincsen, hogyan csinálom meg. Meditáció, felrakja a spirált a dokim, aki felhív, mielőtt kiküldi a leletértékelést, hogy metapláziám van, de ne kapjak sokkot. (De. Sosem fogom megérteni, miért nem megoldás a méheltávolítás. Oké. Radikális, de ez a kínszenvedés jobb?)

Lesz haladó céges tréningem, amit én harcoltam ki az alap után, utána csajokkal bejutunk egy múzeum kulisszái mögé, nem csak a hobbim, de egyben néprajz, amit imádok, majd hétvégi tűfestő ws és még lehet, hogy valami családi is lesz. Aztán városnéző séta és felpörög minden júniusig.

Csak vonszolom magamat.

A pszichiáter két hete emelni akarta az antidepresszánsomat, meggyőztem, hogy előbb hagyjuk kiforrni a kisebb adagot. Ráírtam, hogy akkor most itt az idő egy nagyobb mennyiségnek.

komment

Szitu

2024.02.14. 17:14 :: Tobber

Ja, hullámzik, most épp pocsék.

Próbálok frontin nélkül meglenni, nehogy hozzászokjak, az antidepresszánst, meg a retard frontinszerűséget persze szedem. Megint nem tudok aludni, nem mentem el a hétfői előadásra meg a tegnapi meditációra, olyan igazságtalanul beszélt velem a főnököm, inkább bőgtem.

 

Halasztgatom a munkát, azaz annyi van, hogy nem túlórázom napi 1-2 óránál többet ingyen, nem csinálok egyszerre öt dolgot. Vagy de. Lóxarra sem elég a fizuemelésünk, és ELVÁRJÁK, hogy jó arcot vágjunk hozzá, a kritikus hozzászólásokat törlik és lecseszik az íróját.

 

Höhö, vicces lenne sztrájkolnunk, csak korlátosak a lehetőségeink.

 

A tavaszi külföldi tizensokas út szervezéséről lemondtam év elején, illetve a másik mindenki helyett szervező, foglaló is, igaz, felkérve sem voltunk, csak senki nem csinált semmit. Hirtelen nincsen semminek gazdája. Nem izgat, én elvagyok enélkül.

Cserébe ismét megyünk nyáron a Balcsira medencés házba, megérkezett a meghívás.

 

A nőgyogyi felteszi a spirált, hátha azzal áthidalható a niagarás vérzéses menopauza, de a lényeg, hogy nem kell hormonokat szednem tovább, ami esélyesen földhözcsapott. A pszichológusom még mindig kríziskezel heti kétszer, hétvégén csak aludni akarok, enni és random öklendezni, mindenki hagyjon békén. Nagyon húzós lesz az ütemterv júniusig.

 

Anyu kitalálta, hogy költöztessük a betegeskedő nagynénit a közelbe, hogy könnyen ugorjunk, ha kell. Ha viszont a parkinson plus apunál elharapózik, akkor nem (illetve már most sem) hagyható egyedül. Ergo én vagyok a terveiben, hogy gondozzam nagynénit. Megjegyzem, van még három unokahuga meg két unokaöccse, akik fel sem hívják.

 

Épp leszoktam Kócos instájának nézegetéséről, egyetlen új fotón látszik, ahogy épp a tesójával egy napra külföldön járt, egy hónapos lehet a borzalmas szakálla ÉS oldalzsebes a nadrágja, vááá.

 

Erre Anyu szól, hogy látja, hogy növekszik a követői száma, biztosan ismerkedik. Hát, biztosan, de ez pofán vágott. Én mindig a szeretőimhez menekültem szakítások után, de most el sem tudnám képzelni. Hát, neki könnyebben megy a felejtés. Ha egyáltalán erről van szó, de Anyu is lehetne kíméletesebb néha.

 

Azt mondja a terapeuta, hogy durván lelki bántalmazó volt a gyerekkorom és a kapcsolataim, de a főnökeim jórésze is. Az eddigi pszichológusoknak miért fizettem egy vagyont, hogy ezt sosem állapították meg? (Nyilván gyanítottam, meg utáltam gyereknek lenni, bár szerintem az mindenkinek xar. Vagy nem. Nem tudom.)

 

komment

Képekben

2024.02.12. 10:19 :: Tobber

A depresszió képekben.

Januárban ennyit gyalogoltam. Ha mentem is valahová, munkába vagy terápiára, csak autóval bírtam, de leginkább a hálószobában kucorogtam.

screenshot_20240209_081803_gmail.jpg

Ez meg a tegnapom. Egyetlen nap. Le kell jönnöm a mobilról, sorozatokról, mondjuk tegnap a politikai posztokat bújtam, izgalmas helyzet. 20+ csoportcsetben vagyok, gyakorlatilag éjjel-nappal pittyeg a telefonom, idegbajt kapok tőle, kapkodom a telót kindle-ezés közben, nem bírok koncentrálni. Megyek ADHD digitális detox cikkeket guglizni. A mobilomon.

 

screenshot_20240211_222729_digital_wellbeing.jpg

komment

Haladás

2024.02.02. 16:32 :: Tobber

Ha még remekül nem is alszom, meg most épp a düh szakaszában a fenébe kívánom Kócost (azaz ahogyan ezt lerendezte, amennyire értéktelenként kezelt és főleg a susmusoló testvére miatt).

 

De heti kétszer az irodából dolgozom, ott elsodornak a kollégák. Heti két terápián veszek részt a krízis alatt, találkoztunk már élőben is a terapeutával. Online meg látom a macskáját játszani, rém cuki. Folyik a mindfulness oktatás, hát, kicsit unom, főleg a jógás részt, meg a spanyol, azt nem unom.

 

Bejelentkeztem öt kézműves workshopra, két pszich előadásra, színházjegy, kistanítvány, lesz két céges csapattali cuki kollégákkal, céges tréning, monstre céges buli, jár kéthetente a takarítónő hozzám, csillog minden, lesz új videós kaputelefonunk jövő héten (eddig is az volt, legjobb), lomtalanítunk az irodaházban, kreatív csajokkal négy nap teljes panziófoglalás és semmittevés.

 

Erőszakolom a programokat, sokszor még nagyon fáraszt, de hiszem, hogy a lendület előre visz.

 

Néha csak taxival tudok közlekedni, sokszor autóval, a bkv-bkk-ra nem sok lelkierőm van.

 

Egy éve halasztgatom a kreatív alapanyagok rendbetételét, ez többszáz (ezer?) mindenféle szortírozását, csoportosítását, dobozolását, felcímkézését jelenti, lassan el is készül, az alkotós szekrényembe benyúlva már mindent elsőre megtalálok.

 

Olvasok regényeket, bár néha lassan megy, elsodor a reddit. De az is olvasás.

 

Nem gondoltam, hogy ez februárra sikerül, felkerült a top10 kedvenc sorozat listámra a Six Feet Under. Zseniális. És vicces. És filozofikus. House és Shameless legjobb gondolatfolyamai. Nem is tudom, tetszett-e egyáltalán bármelyik sorozat ennyire, talán a Maffiózók. Vagy az Unreal. A Fleabag vagy a Banshee. Good fight. Vis a vis. Meg persze a Shameless, hehe.

 

De ennyi. Ha már SFU, elkezdtem a Dextert. (De becsszó jobban vagyok!!!!)

 

Egy dolgot engedtem el, a görcsös munkamegfelelést. Ha így nem vagyok elég jó, mondjuk csak 98%-os, hát ez van. A legkisebb adható béremelést kapom tizensok éve, most a hivatalos infláció harmadát, nem léphetem túl a túlléphető céljaimat, soha nem kapok egyszeri jutalmakat a sok rámzúdított ingyenfeladatért cserébe. Kiégtem, boldogtalan voltam, stresszes és lelkiismeretfurdalásos, belesodródtam pszichoszomatikus és stressztől romló betegségekbe, szorongásba, depresszióba és elvesztettem az imádott kapcsolatomat. Mit adjak még??

 

Hiszek az Isten/karma/univerzum igazságosságában, ugye valahol visszakapom?

 

 

komment

Six feet under

2024.01.21. 16:17 :: Tobber

Ott vihogtam fel a Sírhant műveken (becsszó vicces sorozat), ahol Claire kiakad Russellre:

-I have been through this before.

I'm not some nurse who's here to take care of the misfits.

...

 

komment

Hír

2024.01.21. 09:21 :: Tobber

Gondolom, lesz, akinek jó hír, soknapnyi bőgés és szenvedés után döntöttem, hogy ma nem teszem meg.
Gyakorlatilag azzal megölném a szüleimet is. Lelkileg, de talán fizikailag is. 79 éves apu és tropa, Anyu 77 és fárad nagyon és még nem is lépett durva szakaszba apu betegsége(i, merthogy van néhány, ami miatt így is orvosi csoda).
Az egyetlen támaszuk vagyok a világon, másra nem számíthatnak.
Lehet gyávának nevezni, vagy tulajdonképpen nem izgat, ki gondol annak, de ha csak miattuk is, egy ideig még nem csinálhatom meg.
(A macskát elrendeztem volna, mielőtt ez még kérdésként merülne fel, imádja a megmentője, őt terveztem is támogatni egy nagyobb pénzmaggal. (Pár hónapja még Kócos volt a terv erre, minusz a pénz.) Oh, szépen elrendeztem a leveleket.)
Most elviszem Anyut a kertészetbe és egymás névnapjára veszünk növényeket, mert annak mindketten örülünk, apám meg a kedvenc halételemet süti és előkészít belőle egy adagot nyersen is, hogy süssem ki egyik munkanap, ha nem lenne másra időm.
Marnak az érzelmek, fáj a létezés. Jó lenne túlesni akárhogyan is.
A legutóbbi depresszióból éppen Kócos húzott ki tudta nélkül, akkor öt-hat hónapig kapálóztam, ez hosszabbnak látszik.
Ez van.

komment

Emailjeitek

2024.01.20. 23:10 :: Tobber

Te jó ég, most találtam meg egy hónappal korábbi emailjeiteket a spamben! Nem tudom, miért tett hirtelen szinte mindenkit oda, éjjel válaszolok. És köszönöm ismét.

komment

Mérleg ömlesztve

2024.01.19. 21:48 :: Tobber

PRO

 

a szeretetnyelve. gondoskodott, aggódott, ölelt, figyelt, sosem bántott, gyümölcsöt kockázott, tenyerén hordozott. kifejezni nem jól tudta, de a tetteiből lejött, mennyire imád

 

elfogadott ilyen külsővel, belsővel, szép sem vagyok, túl csajszis sem

 

finom reggeliket készített

 

imádta a macskát és fordítva, meg minden állatot. ő biztatott az adoptálására

 

covid lezárás alatt becsavarodtam volna, ha 2-3 hetente nem jön át meg kontaktálunk esténként

 

kompromisszumkész volt (én is), sosem éreztem, hogy áldozatot hozna, nem veszekedtünk

 

szép alakja van

 

elfogadta a tempómat

 

elfogadta, hogy okosabb vagyok. és jóval öregebb

 

szóvá sem tette, hogy évek óta vérzészavarral küzdök

 

nagyon-nagyon szerettem

 

 

 

KONTRA

 

a keksz, és az nagyon. 0/10-ről feltornásztuk 3/10-re, nekem kevés volt, amit nyújtott. ez frusztrált hétről hétre, alkalomról alkalomra. szerintem őt is, hogy nem tudja megadni. heppem volt a magas erotikus kultúra és nem volt érzéke hozzá. fel is adtam pár év után, hogy tanítsam

 

szájszag. sorry, biztos én hibám is, hogy csak küldözgettem a fogorvoshoz, ahová nem ment el soha és nem mondtam ki

 

éretlen személyiség, saját döntések nélkül. még a kocsiját sem ő intézte, a tehetségtelen fodrászhoz is az anyja jelentette be, amikor már nagyon nyúztam, hogy szörnyen néz ki. a nem volt tiszta alsóm mondat így elhangzott. akkor azért megjegyeztem, hogy 30 évesen talán megtalálhatná a mosógépet a házban, menjen az anyja után

 

eszébe nem jutott beleadni a hűtőben, lakásban talált dolgokra, vagy néha ő fizesse a rezsit, streamingeket, tojást vagy vécépapírt, heti 2-3 napot nálam töltött 5,5 évig

 

nem egzisztenciális okú mamahotel és a családja iszonyat befolyása. az anyja állította, hogy ők együtt fognak megöregedni, a testvére rángatta és zsarolta a kutyával

 

nincsenek haverjai. ami nekem rém fura, nem jár el, max. sportolni, vagy családdal moziba. kivel beszéli meg most a dolgait?

 

nincs igénye csinosabbra a sportcipő-koptatott farmernál, emiatt én sem akartam túlöltözni, pedig tele vagyok szép ruhákkal. már nem is sminkeltem

 

semmi igénye nem volt kimozdulni, dobáltam a programokat, ötleteket, belföldi kiruccanásokat (amire a szüleivel ugye ment), de rendszerint hesszöltünk itthon. ahol a covid home office és a depresszió miatt az állandó dolgaim eltűntével hétközben is hesszöltem

 

ezek szerint ő nem nagyon szeretett. a szívem szakad meg, hogy azt hittem, igen. már sokszor hittem, hogy fontos vagyok embereknek és mégsem, ezért érint mélyen

 

úgy dobott ki, vagy talán nem is akart kidobni, hogy az éves zárásom péntek délutánján kvázi munkaidőben beállít, hogy akkor ő most itt van és feljön. majd sírt, hogy mégse hagyjuk. majd hív másnap, hogy hagyjuk inkább

 

remélem, azért bántja a lelkiismerete.

 

most 10%-on állok.

 

komment

Örkény

2024.01.19. 15:38 :: Tobber

INFORMÁCIÓ

Tizennégy éve ül a kapubejáratban, egy kis tolóablak előtt. Mindössze kétfélét kérdeznek tőle.

- Merre vannak a Montex irodái?

Erre így válaszol:

- Az első emeleten, balra.

A második kérdés így szól:

- Hol található a Ruggyanta Hulladék Feldolgozó?

Amire ő így felel:

- Második emelet, jobbra a második ajtó.

Tizennégy év óta még sohasem tévedett, mindenki megkapta a kellő útbaigazítást. Egyszer történt csak, hogy ablakához odaállt egy hölgy, és föltette a szokásos kérdések egyikét:

- Kérem szépen, merre van a Montex?

Erre ő kivételesen elnézett a messzeségbe, aztán így szólt:

- Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.

A hölgy panaszt tett. A panaszt kivizsgálták, megvitatták, aztán elejtették.

Tényleg, nem olyan nagy eset.

 

komment

Napi

2024.01.18. 15:37 :: Tobber

Elkezdett hatni az antidepresszáns. Mármint eddig is hatott, a mélypontok az első hetek szedése miatt mélyültek. Általában két hónap alatt áll be, ötödik hétnél tartok.

 

Nem állítanám, hogy jól vagyok, de robotpilótaként tolom a munkát (lassít a szorongásoldó, de lexarom).

 

Elkezdtem egy mindfulness tanfolyamot online, embertől nem áll ez távolabb, filozófiában még csak-csak, de megállítani a hömpölygő gondolatokat az egész napos ingeráramlatban (még) nem tudom. Illetve csak arra tudok koncentrálni, mennyire fáj az ágyékom környéke. És a hormonok mellett is barnázom év eleje óta, már meg is jött azóta, fáj.

 

Jövő héten nőgyógyász.

 

Elmentem cimbikkel dartsozni. Igaz, a progresszív szemüvegem úgy torzítja a teret, hogy semennyire nem ment, de legalább beszélgettem. Mutogatták a fiúk, milyen helyes pasi nézeget, de pont nem érdekel már. Lezártam a pasizós életemet, nem is hiányzik, a keksz meg fáj, sőt, odalent minden.

 

Huszonsokan együtt ettünk, búcsúztattunk idős kollégát. Másnap heten a lenti kávézóban meetingeltünk, pont nem érdekel, hogy improduktív a leütésfigyelőm. Mondom, dolgoztunk.

 

Lezártam a terápiát az önmagát a szitumhoz kevésnek tartó pszichológussal és nem tudtam mit felelni a kérdésére, mit kaptam tőle a terápia alatt (azóta lettem rosszabbul, hagyott el a párom 5,5 év után és durvult be az állapotom, tulképp remekül eldumáltunk, mert okos nő). Jövő héten kapom az újabb gyógyszereket és kezdek az új, klinikai szakpszichológusnál, ha eljutok odáig.

 

Próbálok heti kétszer bentről dolgozni, de bent képtelenség haladni és újabb feladatkört dobtak rám a megkérdezésem nélkül. Egy köremailből derült ki.

 

Visszautasítottam a beajánlást egy jobb poziba, mert kígyók a kolleginák, illetve felmerült a csoport vezetése, amire alkalmatlan lennék nem betegen is.

 

Jártunk koncert/előadáson, ami tökéletes volt.

 

Egyébként sikeresen elkaptam a húsz perc alatt átsétálok a belvároson meg a parkon ónos eső jegesedését, de nagyon durván, úgyhogy megduplázta az időt és egy kedves kutyás is jelezte, merre kerüljek, ha nem akarok elvágódni. Néha közel jártam hozzá.

 

Takarítónő nagytakarított némi közreműködésemmel. Végre, szelektáltam, elpakoltam, levittünk a pincébe sokadik macskapárnát és fölös dolgokat. Illatos és rendezett a lakás.

 

Ma spanyol, holnap lakógyűlés, szombaton a hobbitanfolyamom, talán utána múzeum, vasárnap névnapozás és egyelőre ott tartok, hogy 5%, hogy abbahagyom az egészet.

Nem hiányoznék a világnak. Az sem nekem. De már nem bőgök naphosszat és tegnap ettem is (és nem h.nytam ki).

 

 

komment

Nulla

2024.01.11. 15:21 :: Tobber

Reggel felkeltem, felöltöztem, összepakoltam, kihúztam a hajamat, majd rájöttem, hogy nincsen idegrendszerem a pesti dugóhoz és parkoláshoz és h.o.-ban maradtam.

 

A pszichológusom rám akarta hívni a mentőket. Szerinte olyan állapotban vagyok, hogy be kell feküdnöm kórházba.

 

Meggyőztem, hogy az eheti terápiáig úgysem ölöm meg magamat, majd csak a névnapomon, így kaptam haladékot.

 

Nem terhelhetem Anyut, hogy rohangáljon a macskához, csak mert gyógyszereznek. Most is gyógyszereznek.

 

A pszichológusomnak elfogytak az eszközei, ezért javasolta, hogy keressek szakpszichológust vagy pszichoterapeutát. Amit viszont nem találok. (Edit: találtunk)

 

Ő viszont hetekre ismét eltűnik, szóval ha akarnék sem kapok segítséget, elengedi a kezemet és nem tudok egyedül helyrejönni.

 

 

komment

2023 évösszefoglalója

2023.12.30. 18:21 :: Tobber

Az évet pszichológussal kezdtem, aki segítségével megtaláltam a mostani terapeutámat (aki egy hónap szabin van, de ez meglátszik, ugye.)

Depresszió és generalizált szorongás. Nem beszéltem róla Kócosnak. Nyilván látta, hogy nem vagyok már hurráhappy, de rákérdezhetett volna. Gondolom, ezt kódolhatta eltávolodásnak is. Tudom, de na.

Meggyőződésem szerint egészen jól funkcionáltam, éltem az életemet, dolgoztam, tartottam magamat egy szürke takonnyal leöntött világlátással, csak bezárkóztam, sokat sírtam, a terapeutám szerint ideje volt a gyógyszernek. Amit nem akartam. Merthogy a klimax az oka, a klimax hormonkezelése, az őrült munkahelyem mind jó indok, csak át kell vészelnem. Lehet megoldást találni majd (egyelőre nincsen) a mindig fájó kekszre, de nincs örömöm az evésben, mert kb. mindentől görcsöl és megy a hasam. Még az IBS gyógyszertől IS. Nincs öröm a mozgásban, mert vagy a testem fáj, vagy összeszedek valami vírust, vagy felfázom ismét. A napozásban, hőhullámokkal. Az összebújásokhoz, hőhullámokkal. A teraszon nem lehetett olvasni a szúnyoginvázió miatt. A nyelvet meg elfelejtettem. Alkoholt nem iszom, a májtumormarkereket jövő héten nézik az elszállt értékek miatt, szóval nem most kezdeném el.

Valójában semmi örömöt nem leltem a hobbimban sem, elkészítettem és fotó/posztolás/mutogatás/használat nélkül vágtam a fiókba.

Az utazásokban is csak alig.

Kócos passzívvá vált vagy talán mindig is az volt, egyébként is én, az öreg dobáltam fel a programokat 5,5 évig, amit 80%-ban megvétózott, nekem meg nem volt kedvem erőszakoskodni (ő sem javasolt mást, pedig nagyon szerettem volna), egy ideje csak netflixezni akart hétvégente, kimerült volt és állandóan bealudt. Megkérdőjelezem az ő pszichés egészségét. 30 évesen, jó egzisztenciával, nem túl agyterhelő munkával, szeretett sporttal és kutyával és barátnővel ok nélkül tűnt fáradtnak.

Visszaolvastam, tavaly nem kívántam Luciánál semmit Kócosról vagy a párkapcsolatról, annyira biztos voltam a szeretetünkben és boldogságunkban. Nekem az ötödik év egy biztosabb, mély szeretetet hozott.

Neki a számomra váratlan szakítást tíz nappal azután, hogy ölelgetett, covidosan sem hagy magamra és ápolni fog. És ő nem a nagy szavak embere volt, valóban ezt akarta. Majd lazítani. Majd folytatni. Majd sírt, hogy nem tudna kiengesztelni. Megkértem, hogy ne inogjon, ne csiki-csukizzon, ne keressen. Nem keres.

Félek, hogy 2024 nem lesz vidám, de 2023 sem volt az.

Meghalt egyik nagybácsim, akivel megbeszéltük karácsonykor telefonon, hogy a betegségek miatt majd húsvétkor találkozzunk.

Kedvenc nagynénim magáratalált, de aztán jött a sokk, a végrendelet igazinak tűnik. Végülis 60+ év házasság után érdemes kicseszni azzal, aki gondoskodott rólunk.

Meghalt egyik kreatívos társunk. Épp nyugdíjba ment, szépen lefogyott, készült az izgalmakra. Meg sem találták a primer tumort, annyira későn diagnosztizálták.

Meghalt három ismerősöm apukája idén.

Egyik ismerős férje.

Egy kedves régi telekszomszéd néni, akihez átlógtam, amikor már nem bírtam a szüleim marakodását.

Nagyika 2022 végén halt meg, az is kiborított, tartottam magamat, de egy éjjel Kócos horkolásától nem bírtam aludni és minden idegesített, akkor bőgtem el magamat talán először az éj közepén neki, hogy meg sem kérdi, hogyan élem át, mit érzek. Szegény, talán rosszabbul érezte magát ettől, mint én. Nem vagyok egy dramatizáló alkat, de ott minden fájdalmamat rázúdítottam. Nagyikának nem ilyen öregkor járt volna.

Farkasréten méregdrága egy dupla sír, ezért nem váltottuk meg újabb tíz évre nagypapa és második felesége sírját, hanem egy szertartással őket is elszórattuk oda, ahová Nagyikát. Igen, most már együtt vannak, akárhogyan is.

Apu lelkiállapota és memóriája kitűnő, hála a gyógyszernek, de a Pakinson Steele-Richardson-Olszewski szindróma fizikai tüneteire nem hat, alig bír bottal is haladni, nem tud lehajolni, kádba lépni, elesett többször, félrenyelt és mentő vitte kórházba a villamosról, a nyelvét sokszor kinyújtva tartja. Sajnos ez nem fog javulni. Ennek tudatában a háziorvosunk meghosszabbította a jogsiját, havonta vezet is a környéken. Úgy, ahogy. Megesett, hogy Anyunak gyanús lett, nem ért haza: zavartan állt a garázsban, hogy merre is menjen és mit is akart csinálni.

A többi csak érintőlegesen:

A kocsival mindenféle gond volt, egy fél vagyont ráköltöttem

Feladtam az esztétikával folytatott, kezdetektől vesztes harcomat és az egész tetőteraszt behálóztattam, azóta végtelen nyugalommal zárom ki a macskát órákra bambulni, kopog(!), amikor be akar jönni

A macska öt éve van nálam. Kócossal is volt ötödik évfordulónk, most hót hülyének érzem magamat, hogy hittem többen. Életemben először voltam biztos abban, hogy egy férfi szeret. Haragszom magamra, hogy én nem mutattam ki felé jobban, szebben

Jártunk zseniális színdarabokon. Tánckarneválon. Néztünk grúzokat a Margitszigetin. Meg ott Cotton Club Singerst is. Egyiket sem Kócossal

A Budapest Parkban Katona szülinapos táncdalfesztiválon. Imádtam. Oké, azt Kócos nem

Tiniként a Gunst csak az utcáról hallgattam, végre jártam koncertjükön. Nagyon vágytam rá, talán a legjobban. Pontosan azt kaptam, amit elképzeltem. Csak rohadt öregnek éreztem magamat. És Axlt

Jártunk céges elvonuláson világvégi csendes környezetben és jó levegőn. Mélynyomókkal és cigifüsttel

Volt Pesten is több, azokat én szerveztem, élveztem, idén minden rendezvényem jól sikerült

Jártunk tizenpáran csajok Olaszországban, a Comói-tónál, a környéken. Ott rányomta a bélyegét a hangulatra az egyik lány pszichés baja, rém ijesztő volt. És pont rám volt kattanva, nem bírtam menekülni, hetekig nyomasztott utána, mert én hülye mindenhez jó arcot vágok. Egyikünk megkérte utána, hogy ne keressen minket

Jártunk Kócossal Prágában. Romantikus, bár sokadszor járok ott, ő meg nem igazán élvezi az utazásokat

Jártunk Kócossal Mykonoson. Végtelen nyugalom, szépség, szuper hotel a tengernél, ott egyik este olyan rettegés fogott el, hogy mi lesz velem, ha Kócos elhagy, hogy éjjel a vitorlásokat nézve sírtam titokban. Nem is értettem, jele nem volt. Utána két hónappal elhagyott.

Jártunk Kócossal olasz főzőesten, megtanultunk mindenféle házi tésztákat és szószokat. Mire megérkezett a tésztakészítőgép, szakítottunk. Ki sem csomagoltam azóta sem, nem bírom. Az air fryer kiegészítőket sem.

A hobbim legjobb arcai elhívtak egy medencés házba a Balcsihoz, imádtam a békét, csendet, nevetéseket. Szinte jól voltam. Ja, csak vízőrültként már nem tudok medencében fürdeni vagy vizes fürdőruhát elviselni a klimaxtünet egyike miatt

Onnan felugrottam Pestre, mert a szülinapi kertipartimat tartották, majd vissza, majd vissza

Jól megbeszéltük, hogy sűrűbben találkozunk, de nekem kezdett sok lenni az emberi kontakt. Nekem...

Társasoztunk. Több körben, van új kedvenc játék, néha elgondolkodom, hogy nem vagyok-e pszichopata, amilyen jól megy nekem (nem)

Jártunk háromszor a vidéki panzióban, amit teljesen elfoglalunk a hobbis nőkkel

Babáztunk cukisággal. Közben Té folyamatosan sértegetett, amit azóta sem értek, de nem jókor talált be. Meg hogy minek jön a nekem kell gyerek dumával. Legyen neki, ha akar, engem boldoggá tesz másokéval játszani

Aput többször levittem a telekre, metszettünk vagy sírt rendeztünk, nem bírta két óránál tovább

Fáradtan leült cigizni és megkérdezte, hogy én ezt a telket valóban nem akarom-e. Nagyon fájt, mert neki szerelem és lassan összeomlik, de nem

Ismerősökkel összefutva olyan volt, mintha búcsúzna

Aztán rendeztek egy jubileumi eseményt, ahol ő volt az egyik díszvendég, mint a falu jelentős és szeretett emberének a fia. Szép istentisztelet, díszebéd, prominens emberek, ezer éve nem látott ismerőseink, imádtam

Nagyika hagyatékija is megtörtént, visszautasítottuk az örökséget a bolond nagybácsi kedvéért, ne kerüljön utcára (az adóssága így is hatalmas). Szerintetek megköszönte?

Kértem, hogy másik oldallal családozzunk karácsonykor, de ne legyen trakta, mindenki hozza a megmaradt sütit és kész. Volt, élveztem, a legjobb napom hetek óta. És a fiú unokatesóm és a keresztfiam is kreatívkodtak nekem ajándékot. Na, én ennél jobban kb. semmit nem tudok értékelni.

Az egészségem pocsék, a stressztől kb. laposra csikorgattam a fogsoromat, mutogatta a mintát a doki. Négy fogamat törtem le idén.  De a nőgyógyász eredményeim jók, már csak fél évente kell menni, sosem volt ennyire szép a leletem. Rábeszélt az intim tornára, hát nekem ehhez nincsen minden nap türelmem, néha gyakorlom.

Egy rovarcsípésem úgy elfertőződött, hogy tenyérnyi lila folt és hatalmas duzzanat miatt ab-t kellett szednem rá, ősszel ismét egy két hétig tartó hólyagos csípés termett rajtam.

Először voltam covidos, ami végére ki lettem dobva, pedig el sem mesélhettem, milyen izgalmas egy kolbászos-fokhagymás-paradicsomos tésztát gőzölgő víz illatúnak érezni...

Éreztem viszont a brunchokon az illatokat, azok jók voltak. Újrakezdte a tanítványom és meg tudott nevettetni. Jártunk Mérő László AI előadáson, meg jónéhány napom elment AI szórakozással.

Rákaptam egy régi hobbim workshopjaira, meg ott bandázásokra. Tanultam új hobbit is egy régire alapozva, csodaszép, 4 óra a kiemelkedően gyors tempómban úgy 1,5 négyzetcenti, sosem fejezem be

Gyorsított újrakezdőn online végigpörgetjük a spanyol nyelvtant, jön vissza fokozatosan, bár már nincs annyi tűz bennem a lecke és tanulás iránt

Nem tudom, mit várhatok 2024-től. Apu egészségromlása várható. Anyunak maradjon meg!!! A munkám tönkretett, de annyira, hogy többé nem akarok semmit dolgozni. Lehet, hogy megpróbálkozom az anyacég nyugalmasabb lehetőségeivel, de az iroda is szörnyű helyen lesz, inkább nem is mennék oda. Meg úgy sehová.

Mozogni kéne, de egyelőre a tegnapi öt perc jóga volt a maximum, amikor is alkartámaszos térdelésben a cica boldogan alámfeküldt, a kajaimra szétterítette a négy mancsát és boldog volt, hogy végre játszunk. Ráfeküdtem és hallgattam a levegővételét. Ez maradhat, de ennél asszem több mozgást várok el magamtól.

És már tudom a mércét, ha akarnék még valaha kapcsolatot. Senki nem hordozott így a tenyerén, mint Kócos. Nyilván, egyelőre Kócost akarnám vissza, de ennek sem jele, sem értelme nincsen. Pedig ha hívna, buta fejjel rohannék.

De nem is akarok új kapcsolattal nyűglődni, nem vágyom semmilyen formájára.

Szedem az antidepresszánst, leszedál a két szorongásgátló, nem tudom, hogyan pörgök fel a januári céges káoszra.

Örömforrást kéne találni, de nincs sok ötletem. És rettegek a névnapomtól, még mindig a fejemben a terv. De közben nem tehetem meg a szeretteimmel. De miért kell mindig másokat előtérbe helyeznem??

komment

Életjel

2023.12.23. 14:17 :: Tobber

Végtelenül hálás vagyok a leveleitekért, a biztató szavakért.

Ugye mindenkinek válaszoltam??

Kócost megkértem, hogy ne jelentkezzen, nem jelentkezett. Lehet, hogy egyébként sem. TCsV közbe akar kavarni, hogy ráír, milyen makacsak vagyunk, de nem látom értelmét. Ha már nem úgy szeret, ha már nem tudná szerinte helyrehozni, ha más oka van, mindegy is.

Haragszom rá. Váratlanul hozott helyzetbe, sosem jelezte, hogy gondja lenne. Sőt. Utolsó percig hittem, hogy imád. Bármit meg tudtunk volna beszélni.

Felugrott egy fb hirdetés, hogy a 25 éve edzője tengerparti tábort szervez pár hét múlva. Azonnal beugrott, ezt nem merte volna elmondani?? Áh, ez nyilván nevetséges.

Szedem a gyógyszereket, amiket a random neten talált pszichiáter egy gyors felvázolás után felírt, de nem hat. Leszedál, fekszem és halasztgatok.

Nem akarok élni.

A legnagyobb bunkóság a szeretteimmel, ha karácsonykor ölöm meg magamat, egy csendes januári napra tervezem, a névnapomra.

Akárhogy is agyalok, nem látok kiutat. Tervem már nincs az életben, öröm sem hosszabb ideje. A klimax, meg a felborító hormonpótlás évek óta nem változik, igazából ebben a helyzetben örülök is, hogy fáj a keksz, legalább nem hiányzik.

Két hete szinte nem eszem, egy FÉL kiló ment le. Azért udvariasan pofáncsapnám azt, aki nagyképűen papol a kalóriadeficit=fogyásról. Tartalékoljon a szervezete úgy, hogy fel nem tudja szabadítani az energiát, csak szorgalmasan elraktározni.

Té dobálja a programokat, de ő alapból le szokott húzni mostanában. Elmentem táncolni, olyan hányingerem volt, hogy mindenki megölelgetése után hazamentem. Tegnap nem mentem el egy még Kócossal tervezett színházba. Az évzáró kedvenc táncra sem bírtam elindulni.

Az online spanyolt élvezem, három tanítvány lenne, de egy sosem ér rá, így ketten pörgetjük a 90 perces párbeszédeket, életem egyetlen szellemi kihívása. Szégyen, mennyit felejtettem, de a tanár rugalmasan alkalmazkodik a szintünkhöz.

Meg a brunchot a Papírkutyákkal, az jó, főleg ha ugyanazon a helyen vagyunk!

Szabim alatt bementem a kollégákkal egy ünnepi ebédre, ottragadtam beszélgetni 4 órát (munkaidőben nem tudunk beszélgetni, mert rögzíti a figyelőszoftverünk az improduktivitást).

Ünnepek, család, gyerekek, örülök, hogy láthatom őket, én vagyok ugye a vicces-jófej rokon, megpróbálom megjátszani. Egy előszilveszteri házibuli elmarad covid miatt, egy táncos valamire hívnak, de ott alapból is unni szoktam magamat, átjön egy régi tanítványom fejlődni, szilveszterkor meg vele és TCsV-ékkel leszek. Köszi Bé és Gé, hogy nem akartatok aznap egyedül hagyni! És köszi mindenkinek, aki ajánlotta, hogy átjön, vagy hívhatom bármikor!

Nem tudom, mit tegyek magamért.

Felfogadtam egy takarítónőt, mert a maximális kevés energiámat beletéve sincsen erőm a rendszeres súrolgatáshoz. Kéthetente átjön majd, megcsinálja, amit kérek, havonta egy karton cigi áráért. (Ott tartok, hogy 20 000 a karton cigi, ugye?) És itt megállt az önsegítés. A munkámhoz két éve hozzácsaptak egy havi 4-5 ügyes feladatot, ami hónapok óta 12-15 és most szóltak, hogy egy hiba miatt akár 600(!!!) megkeresés is jöhet, amit vizsgálnom kell. Hatszáz. Miközben két poziban dolgozom. A főnököm főnökének asszisztense 20 év után adta most fel és átpályázott. Én az új gettókörnyék irodaházába sem szeretnék menni, úgyhogy munkakeresés is kilátásban. Nagyon hiányzott. Semmi nem jó.

komment

K

2023.12.14. 21:45 :: Tobber

Köszönöm a leveleiteket. Nagyon. Nem is tudjátok, mennyit jelentenek. Engedjétek meg, hogy 1-2 nap múlva válaszoljak, nincs erőm

komment

süti beállítások módosítása