Tobber életblogja

Rosszul érzem magamat, hogy kint halálos vírus kaszál, én meg merem néha jólérezni magamat.

Oké, előtör a szorongás és negyedik napja fáj a fejem, mint kb. minden áprilisban, még jó, hogy kb. 200 adag kávé van tartalékban.

---

Háborúhoz hasonlítják az emberek a szitut, nem normálisak! Csak otthon kell maradni. Van mit enni, inni, áram, fűtés, nem lőnek, nem hullik nukleáris eső az égből, tiszta víz jön a csapból és az állam is úgy-ahogy működik. Nem kell menekülni, rejtőzködni, nettó otthon kell maradni, aki csak tud, és bízni a tudományban, hogy lesz gyógyszer és vakcina.

Egyik havernőnk vezet egy kutatócéget, izgalmasakat mesél. Van előrelépés.

---

Kiborítottam úgy fél zacskó lisztet, hogy akkor fele kenyér, fele lángos, oszt valahogy kizárólag lángos lett belőle.

Marha sok.

Én szeretem négy napos ropogósan is, sósan, édesen, kávé mellé, elnyammogom.

---

Ma van a leadási határidőm, mindenki készültségben, és még este rámírt a főnök, hogy mi sztahanovisták vagyunk, úgyhogy az opcionális anyagomat IS leadjuk, még szerencse, hogy napokig fényesítgettem.

---

Idegesít, hogy mikor hívnak valami váratlannal, megoldhatatlannal, de egyelőre semmi extra.

---

Érdekesség, hogy olyan a benti vonalas telefonom, hogy nem csak az asztalon csörög, hanem a gépemen is kicseng skype-ra. Hasznos most.

---

Asszem, én vagyok a cégnél A Parás.

Hat hete nem voltam boltban. Háromszor mentem el itthonról, egy iroda, kétszer szülők, távolról, maszkban-kesztyűben.

A házhozszállítás eszement profi Pesten, épp Marks & Spencer pástétomot tervezek a lángosra kenni. :D

Étteremből nem merek semmit, de boltokban mára is van időpont, kb. bármi kapható (oké, az én bevásárlókosaram alapja a tojás-bacon-zöldség-gyümölcs, nem extrák). Bespájzolva Domestosból, szappanból, tamponból és cicakajából. A tepsim, felsőim, bikinim is megjött, a muskátlimat, belátástakaró nádat és a melltartóimat várom.

Itthon nem vagyok hajlandó azokat a páncél szivacs-drót szörnyeket hordani, aztán ajánlotta valaki a Bellinda easy bra-ját, hogy az meglepően jól tart ekkora méreteket is.

Kipróbáltam. Igaz. Rendeltem még.

(Azért lesem a plasztikai csoportokat és ISZONYÚAN irigykedem, hogy nemcsak szépek, de melltartó nélkül is stabilak az implantosak. Irigy.)

---

Végre nem a tetőm mögött érkezett az Antonov-124-es, szerintem a fél kerület kint leste, gyönyörűség!

---

Délig lehet a teraszon üldögélni, utána annyira erős a nap és a meleg, hogy redőny le. Gyerekkoromban, nagyszülőknél engedték le mindig délutánra, ők le is dőltek "csendespihenőre", mi unokatesók ilyenkor csendben olvastunk, puzzléztunk. Akkor is szerettem a csendet, meg ezt a fénycsíkozta félhomályt.

---

Méghogy hosszú életűek az energiatakarékos izzók! Nincs két éve, hogy áthelyeztettem és új lámpákat intéztem a lakásba, új izzókkal. A fürdőben mostanra kiment a plafonon mindhárom égő, (a másik, régi lámpa tönkrement, semmit nem láttam, majd járvány után megcsináltatom). A nappaliban kettő új izzó kiégve mostanra. Ez akárhogyan is nagy szám!

Ma felmásztam a fürdőben leszedni a búrát és szedett-vedett itthon lelteket behelyezni. A nappaliban van elég fény, este sem világítok ezerrel.

---

Minden kollégám elhűl, hogy nincs tévém, rádióm. Zenét sem hallgatok. Tegnap kivételt tettem, Schubert darabokat játszott Érdi Tamás a Zeneakadémia oldalán.

Schubert a kedvenc zeneszerzőm, hatással van a lelkemre, Érdi Tamást is szeretjük. A cica odakucorodott és boldog fejjel szunyókált mellettem.

Amikor Bével egy Vásáry Tamás vezényelte (végigdumálta) hangversenyen voltunk, elmesélte az öreg, hogy Kocsis Zoltán egyetlen emberrel szeretne a mennyben találkozni, az Schubert.

Mert a kedvence volt.

Sosem tudtam.

Remélem, találkoztak.

Vasárnaponként pár órát skype-olunk a cimbikkel.

Hétfőnként kvíz skype-on.

Kedden spanyoltanfolyam zoom-on.

Szerdán honfoglaló.

Szombaton/vasárnap online randi Kócossal.

Szervezzük az egyik cimbi nyári nagy születésnapját, optimistán.

A munkámban sok a határidő, aztán egy nagy cunami után ijesztően nagy nyugalom várható jövő hónapban.

Szorongok, megtartanak-e. Számolom a végkielégítést 13 évre, csak azzal ellennék kb. évvégéig, ha nem találnék mást és nem nyúlnék a megtakarításokhoz. De nem szívesen aggódnék ezen járványhelyzetben.

Mindenki tippelgeti, mikor lehet visszamenni. Addig hogyan alakul át a 30-40 főnyi menedzsment. És hogy megnövekedett létszámmal melyik irodaházban férünk el a városban. Én szeretem a változást, szívesen költöznék, ha lehet, közelebbi irodába, több home office-szal. Nézegetem a Budapest-térképet, mi jönne be nekem. Valahol metróközelben, de nem a sűrűjében a 2 000 Ft-os menüs menzákkal.

Ti tudtok most modern, üres, hatalmas irodaházat üresen?

Letelt a két hét, Kócos szabin volt és nem ment sehová. Mielőtt újra munkábaállt, nálam töltött négy napot.

És nagyon jó volt.

Végre ölelkezni, emberrel beszélni.

Sokat-sokat sütöttünk, palacsintát, kalácspudingot, giroszt, kipróbáltuk az új lukacsos pizzasütőlapot egy pizzával és egy langallóval.

És végig figyelt rám, mert csak én tudok kelt tésztát sütni.

Rám sosem figyelt ennyire senki. Gondoskodott, körülugrált.

Bújtunk fél napokat az ágyban, társasoztunk a tetőteraszon a naplementében, közösen zuhanyoztunk, egerésztünk a macskával.

1991-ben jelent meg Amy Grant videója a lenti popszámmal. És közel harminc (jessszusoooom!) évvel később még mindig élénken élt bennem a klip hangulata.

Ahogyan a fiúval csak nevetgélnek, fekszenek a földön és narancsot dobálgatnak. Mert ők csak úgy élvezik egymás társaságát...

Nem tudom, ez meddig fog tartani (legközelebb 4 hét múlva találkozhatunk, a két éves évfordulónkon), de nagyon-nagyon kiélvezem.

Oké, beengedem. Napokig hezitáltam Kócoson, ő nagyon szeretne találkozni, nálam lenni akár egy hétig (kiráz a hideg, hogy megint pasi költözzön ide, még ha ő is :D). Két hete nem dolgozik, a barátjával sem találkozott, hát jöjjön.

Senkit nem öleltem öt hete. Nem beszélgetek kb. senkivel élőben, hiányzik a társaság!!!!!!

Kockázat van, viszont öt hete még boltban sem voltam, háromszor mentem ki egy órára. Kétszer a szülők kertjéig, egyszer a céghez maszkban-kesztyűben. Minden ismerősöm jár boltba, közösen biciklizni, telekre, tankolni, stb.

Ha elkapom, akkor talán jól viselem.

Tehát jön, négy napot kapott. Felhívtam a figyelmét, hogy nincs rendelt kaja, azt esszük, amit megfőzünk!

Erre totál belelkesült.

Ideje hajat festeni, körmözni, mennyi karbantartás kell 40 fölött! Persze alapból egy csúnya embernek több küzdelem legalább ápoltnak látszani.

Húsvétkor Jóbarátok társasoztunk volna unokatesómékkal, gyerekekkel a telkükön, hát ez hiányzik. Helyette takarítottam, felszámoltam egy nemszeretem gócot, hűtőt takarítottam, ágyat húztam, napozgattam, átvettem egy szállítmányt, újranéztem a Good fight előző évadát, mert jön a következő, sütöttem háromfélét, lásd insta.

Egyikre sem vágyom. Csak egy jó tükörtojásra. :D

Ma már volt az új tanfolyamom, négyen(!) vagyunk, heti 1,5 óra zoomon, sokat kerül rám a sor. Jippi.

A cégnél gyomorideg, holnap átküldöm a vázlatot a főnöknek, aztán csütörtök-péntek szabin. Most mentünk volna huszonpáran csajok vidékre a domboldalba elvonulni egy csak nekünk foglalt panzióba. És röhögni, énekelni, politizálni (jé, lehet értelmesen is?) hajnalig. Majd talán augusztusban. A szívem szakad meg, de el kell engedni.

Teljes a szórás, mindenki más hónapot tippel a visszatérésre május közepe és november között.

És utána mi lesz? Félünk majd a metrón? Vagy lazán korzózunk a Sparban csirkemellért?

Húsvétkor (is) egyedül leszek.

A citromokat fel kell használni.

Először lemon curd-ös linzermargarétákban gondolkoztam. De ha már sütök, miért is ne legyen tartelette au citron? (Keverjek még hozzá nyelvet?)

A habcsókos tetejét tuti elcseszem tetejéért nem vagyok oda, lehagyom.

És ha már francia, meg linzertészta, meg kattanok a szalonnára, legyen quiche lorraine ebédre vasárnap.

Nyam.

Rendeltem a teraszra 10 futómuskátlit, 20 pozsgást, levendulákat. Ja, tűzforró a terasz, a biztosra megyek.

És készítek egy (két?) üvegtálba florariumot. Kedvenc giccsem.

Szemben hazajöhettek a tetőtérbe, újra van mozgás, így behúztam a függönyt és rendeltem belátástakarót a korlátokra.

Azért ma bikiniben napoztam...

Felhívott az online-ra terelt nyelvgyakorló tanfolyamom, akarok-e továbbit. Naná, jól szórakozom, egy esti program pipa, be is fizettem gyorsan.

De a legcukibb ma:

Úgy 20 éve összefutottam gyerekkori szomszédbácsival, odaadtam a névjegyemet.

Hát most jutott ideje felhívni! :D De cuki! Imádtam!

Semmit nem változott. Megadtam a szüleim számát, le is beszéltek valamit a járvány utánra.

Gyomoridegem van, hogy megmarad-e a munkám. És hogy senki nem jó adatokat küld, már aki küld, és nekik áll feljebb, ha javítást kérnék überkedvesen. Már ha észreveszem, hogy rossz az adat, mert nem sokat értek hozzá.

Inkább nem is hívok senkit, megmutatom a főnöknek (ha végre rámérne KETTŐ percnél többet), és átnyálazzuk, mi nem is kell belőle.

Elképesztő a hangnem az elmúlt két évben. Egy éve ment el öt vezetőnk, ők előrevetítették. Pontosan ezt a hangnemet. Nem hittem el.

---

Tegnap tesco jött, 3 hete lefoglalt időpont. Előző nap még átlapoztam, hiánycikk-e bármi, nem. Mégis 13 000 Ft-tal(!!) kevesebb árut hoztak, épp a lényeget, olajat, salátát, élesztőt, szalonnát nem. Ha látom előző nap, törlöm a rendelést és intézem máshonnan. A tesco nem bírja a strapát.

---

Úgy nőttem fel, hogy bármi ötletem volt, Anyukám elkezdte sorolni, hogy mennyi hátránya van, inkább felejtsem el.

Leépítették az akaratot belőlem, most sem tudom érvényesíteni magamat, vagy nagyobb célokért harcolni. És ugyanígy reagáltam sokmindenre. Oké, sokat fejlődtem, mióta erre rájöttem 15 éve.

Tegnap beszéltem apuval, aki szakemberként annyit fűz a járványhoz, hogy az eddig megszokottaknál ijesztően gyorsabban terjed. Naszóval megkérdeztem, örülne-e, ha húsvétkor átmennék hozzájuk a kertbe, leülnék a fűbe a terasztól 5-6 méterre és telefonon beszélgetnénk, közösen elmajszolnánk egy-egy csokit. Apám ujjongott, jó lesz végre látni egymást, oké.

Felhívom Anyut, elmesélem. Reakció: döbbent csend, majd hogy ne menjek át. Veszélyes lehet. Miattuk nem kell. Ne fáradjak. Szó szerint sorolta az indokokat, miért ne.

Nem voltam túl jó kedvemben, úgyhogy egy faszom kicsúszott a számon, hogy ha ennyire nem örülne, majd megyek apuhoz, amíg elmegy sétálni a patakpartra.

Elöntöttek a gyerekkori emlékek, a lebeszélt hobbik, sportok, játékok, ötletek, iskolák, barátok(!). :( De gyűlöltem gyereknek lenni. Ja, már mondtam.

---

Oké, nehezen bírom a totális magányt. Ezen nem igazán segít a skype meg a zoom. Most még a kollégák is szabira mennek, megnémulok.

Megint elmaradtam a blogolvasásokkal és levélválaszokkal, bocsi!

Köszönöm a társasötleteket, ide jöhet még (ha nem találnátok a címemet): tobnlc@ és jahús vagyok.

Átküldtem Kócosnak, milyen vicces, hogy Jake Gyllenhall elfogadja, Ryan Reynolds meg csak megdöbben Tom Holland kihívásán: kézenállva kell egy pólót felvegyenek.

https://www.boredpanda.com/tom-holland-t-shirt-challenge-ryan-reynolds/?utm_source=google&utm_medium=organic&utm_campaign=organic

Gondoltam, kuncog egy jót!

Negyed óra múlva érkezik egy videó: megcsinálta Kócos is. :D :D :D Sőt, le is vette a pólót, megpörgette vigyorogva, majd visszavette. Kézenállva végig.

A könnyeim potyogtak a nevetéstől.

Két hétig nem megy dolgozni, és a végén át szeretne jönni (azaz ő már most jönne, de akkorra megnyugtatóbb). Hát, nem tudom. Ti mit tennétek a helyemben? Én esélyesen nem vagyok fertőzött, boltban sem voltam 14-e óta, egyszer kocsival Anyuék kapujánál, egyszer meg üres munkahelyen pár percre, autóval, kesztyűben, senkivel nem találkozom, a 4 házhozszállítást (egy kreatív alapanyag meg egy bikini, na!) meg fertőtlenítettem.

Ő mostanáig dolgozott, emberekkel találkozott. Erős (lásd fent :D) és simán lappanghat benne hetekig vagy végig… Nem tudom.

Az egyik sulimtól még nincs vizsgaeredmény és most nem vagyok biztos, nem szúrtam-e el. A másik iskolám egzotikus országból hívott vendégelőadót (zoom-ban), aki mesélt a kultúrájukról, lehetett kérdezni is spanyolul.

Szombaton Kócossal randiztam online, vasárnap együtt sütöttük a reggelit, aztán a cimbikkel ittunk skype-on. Hat embert már nehezen bír a rendszer telefonon.

Jött domestos meg mosópor, sok husi szombaton, holnap jön az ott nem kapható mindenféle egy három hete lefoglalt időpontban a tesco-ból.

Azt hiszem, mindenem van 5-6 heti a cicaalomtól a tojásig. Boltba nem kell menni, sétálni a f.szom sem kíván, itthon is kifolyik a szemem az allergiától, fulladok, jipi.

Főzök minden nap, mármint ami szokásosat én szoktam, ma a mélyhűtőbe be nem fért csirkemellet eszem meg. Az ikeás Daim-os tortát is ki kellett vegyem, hogy ne foglalja a helyet, hát azt egy hétig majszolni fogom, olyan tömény. Legalább van édességem. (Még a kilenc napja két darab banánból sütött banánkenyérből is van. Nem vagyok édesszájú, na...)

Amikor idén nyakambasóznak egy összetett feladatot, amit egy szintén képben nem lévő átad egy 15 perces skype-ban, meg kb. 100 anyagot hozzámvágva és mindenkivel profin egyeztetek és összerakom az igazgatóm éves nagy prezentációját minden területtől pontosan azt elkérve, amit a főnököm kért, hogy begyűjtsek, na akkor /+%"!!!:**** vezető felhív és hosszan leb.sz azért, hogy nem tudom ennél részletesebben, hogy melyik mutatójuk melyik kimutatásuk pontos száma kell, és ez a minimum, hogy ezekre a kérdéseire előre felkészüljek, én meg csak pislogok, mert sosem hallottam a területe mutatóiról, és itt csak a ppt összerakása a feladatom. Egy ideig védekeztem, hogy utánajárok, a tavalyit átküldöm mintának, bármit, de csak azt hallgattam, hogy ezeket nekem tudni kéne. (De SENKI nem mondja el, és áll. ezzel nem is kellene foglalkoznom, épp elég káosz a többi.)

Végül úgy tette le a telefont, hogy csak hallgattam. Örülök, hogy kiélte rajtam a frusztrációit (ismét egy önelégült nagymultis negyvenkörüli férfivezető, mintha gyártósoron készülnének! Kezdődő impotencia, elélvezési zavarok, vagy mi lehet ezek mögött?????), én meg itt bőgök, és nyilván lehord majd a főnökömnek. Rendszerint úgy érzem, ezerrel csinálom a feladatokat és sem köszönetet, sem támogatást nem kapok (pedig a teljesítménymutatóim remekek), de akkor legalább ne én legyek a szemetesládája. Tényleg nem rontottam el semmit.

---

Egyébként egyre többet gondolok a temetésemre. Mindig azt képzeltem, hogy sokan ott lesznek. Hát, ha a koronába halok bele, akkor még ennyi sem adatik meg.

Most novembert lebegtetnek, mint lehetséges járványvéget.

---

Kócos kitalálta, hogy amikor két hétig nem megy dolgozni, a végén átjönne randizni, akkor valószínűleg nem fertőzött. Mert ő már nagyon akar. És én érzem a nyomást. És nem akarom, hogy vége legyen köztünk. De ettől még az apja dolgozik, tőle közben is elkaphatja. Vagy lehet végig tünetmentes, irtó fiatal. Nem tudom, meddig lesz türelmes, ha végig nemet mondok.

Tegnap be kellett mennem az irodaházba. Főnök 3 hete elfelejtett valamit és a benti strómanom, akitől szívességet szoktam kérni, épp szabin. Bevágódtam a kocsiba, leadtam a rendszámomat, én nem fizetek 440 ft-ot az utcán óránként, a benzint így is magamnak. Elől a kesztyű, fertőtlenítő, maszk, körbecsörögtem, intézzek-e valakinek bármit.

Belobbant allergiával izgalmas kérdés, hogyan tüsszentsek, hogy a maszk ne tolja szét az arcomra az anyagot, na, értitek. Extrán orrspray-ztem indulás előtt.

Kihalt parkolóház, folyosók, egy emberrel találkoztam 4 méter távolságban a hatalmas irodaházban.

Bent kiderült, hogy nem kellett volna bemenjek, mindegy, megnyugodtam.

Elhoztam a jegyzeteimet, egy pótfüzetet, a két pompás kutyatejemet, mert méregdrágán rendeltem anno, és bár locsolják a szép oázisunkat, ezeket sajnálnám. Elhoztam a névnapi amariliszhagymát apunak, bedobtam a házhozszállított élelmiszerrel Anyuékhoz. Hezitáltam, hogy az egyik vadiúj projektort elhozom, bent porosodik, de úgysem akarok filmet vetíteni a falra, vagy ilyenek.

Körbesétáltam pár utcát a tűző napon, fotózgattam virágokat, olyat úgysem sokat látok mostanában, a töküres kereszteződés szembepontjáról néztük egymást egy másik maszkos sétálóval, ki induljon el előbb ugyanarra. Fura. Addig elintéztem a munkahívásaimat.

Este megosztotta egyik kreatívos lány több évfolyamnyi(!!) kreatívújságját, hát, totál extázis! Annyi ötlet, leírás, ezer új tervem van, amire nem fogok időt szánni.

És jön a Killing Eve (ja, én is meglepődtem!) meg a Good fight következő évada két héten belül.

Ma Szomi szólt, hogy megy a boltba, hozzon-e bármit. Este hívott ex-beteg kollegina, hogyan bírom. Ma már küldött recepteket és szólt, hol nyílt időpont házhozszállításhoz. Aggódik értem. A munka végén tíz percet tornázós kiscsapatunk most skype-on "irodai jógázik". Volt négy telkónk, mindig csörög a mobilom, én meg attól félek, a főnököm nem látja, hogy mennyi dolgom van.

A munka még túl-túlcsordul a home office lehetőségein, alkuszunk jogászokkal, szakértőkkel, gyomorideg, az van.

Egyik haverunknak megfelezték a munkaidejét, a fizuját annál is jobban. :(

Híresen nehezen bírom a bizonytalanságot (és pms-em van), de eleresztettem a kérdést, bízom Istenben, de szárazon tartom a puskaport, figyelem a cikkeket, de arra koncentrálok, amire hatni tudok. Ez elég kevés mostanság.

Ez egy remek cikk, értelmes összefoglaló, lehetséges járványkezelési stratégiák, ha ma egyetlen cikket, hát ezt. Húzni kell az időt, míg lesz gyógyszer/védőoltás...

https://medium.com/@tibi_9859/koronav%C3%ADrus-a-balta-meg-a-t%C3%A1nc-400cdf3b254

Leszakad a hátam az ebédlőszéken, inkább ölben, feltett lábbal dolgozom.

Lehet kint napozni hosszúujjúban, csak nem látok semmit a könnyeimtől, hurrá allergia és nap együtt.

Még mindig nem bírom rendszerezni a napokat, de rajta vagyok.

A reggel nyolcas(!!!) napi skype után állok rá a kondigépre. Hiszen kilenctől dolgozom alapból, ami így is estébe húzódik, tehát visszaveszek abból az időből.

Szombaton hívott O, aki baba mellől nem érzi annyira a változást, de most jobban ráérünk telefonálgatni.

Este megjött az előző nap megrendelt kb. egyhavi élelmiszerem, annyira gyönyörű gyümölcsökkel és zöldségekkel, amit a piacon sosem látok. Tojás, túró, tej, vaj, sajt, sok sertés és kacsa, tiszta szénhidrátszegény diéta. :D Na jó, szimplán csak ezeket szeretem. Meg nachos és cicakaja persze.

Álltam sztreccs ökobőr naciban-trikóban, felcopfozott hajjal este kilenckor a folyosón, ahol összesen hárman lakunk, naívan gondoltam, senkivel nem találkozom.

A maszkot-kesztyűt a bőségesen megborravalózott futár után is magamon hagytam, amíg ledomestosoztam mindent (a zöldséget nem).

És hát nyilván hallgatózott Szomi, nem sok esélyét látom, hogy éppen szombat este kilenckor viszi le a szemetet. :D Úgyhogy egy hosszú litániát kellett hallgatnom arról, hogy milyen jól áll a rajtam ez a szerelés és fantasztikusan nézek ki a maszkban (menő farmeranyagból varrtam, kettőt is, mert az elsőre nem feküdt rá a szemüvegem. Ja, a ragasztós trükk nem jött be, nem láttam stabilnak).

Hát, közel sem vagyok egy Lara Croft, úgyhogy kicsit unott fejjel bólogattam és törölgettem tovább. Aztán felhozta a postámat és felajánlotta, hogy hoz a boltból bármit.

Szuper.

Éjjel Kócossal online randiztam, reggel külön-külön megsütöttük a reggelinket, "együtt" ettünk. Ez iszonyatosan hiányzik, talán a keksznél is jobban. Vagy nem, nem tudom.

Vasárnap meghallgattam a közvetített karanténkoncertet, este cimborákkal skype-iszogattunk, ma a fiúkkal kvízezünk, holnap munka után zoom-nyelvtanfolyam, arra is kéne tanulni, meg munka is van dögivel. A cégnél annyi a változás, hogy csak pislogok, megint elmegy egy kolléga a konkurenciához, egyet meg kirúgtak.

Nagyon nem hiányzik a bkv és a tömeg, a lökdösődés. Görénységnek tartom autóval járni a belvárosba, de meginogtam. Csak kilenc km és nem a direkt belvároson át, csak szörnyű dugóban.

Pláne, hogy ősztől a metró sem fog járni, a pótlóbusz meg rémálom.

Mindegy, előbb legyünk túl ezen.

Ezer éve olvasom Réka útját, aki öt gyerekkel jurtázott anno Zalában talán. Na most harmadszor is elvált. Elképesztő, hogy milyen nők vezetnek női tanácsadásokat, a macskát nem bíznám rá ilyen hiteltelen nőre...
(Nem, nem a válásai miatt, hanem mert torz élethelyezetet mutat be követendőnek. Amikbe mindig belebukik. Valahogyan ezek jönnek velem szembe, kedvenc antipéldakép Iványi Orsolya, akinél a nagymamám is fiatalosabb, vidámabb, tartalmasabb életet él. A nő korombéli. Nagyi 59 évvel idősebb nálam.)

Spanyolul nézem a Toyboyt a Netflixen, meglepően érthető. Sztripperpasik, mindenki gyönyörű, csodaszép spanyolországi helyeken, krimi, ügyvédek, üzletemberek, közepesen izgalmas és semmi mély mondanivalója nincsen, de nagyon érthetően beszélnek, gyakorolni ideális.

Annyira vágyom már utazni, hogy elsírom magamat!!! Két hét múlva nem megyünk huszonöten csajok belföldre, minden le volt szervezve. Egy nagyon olcsó Málaga rögzítve, azt is módosítani kell. Té is kitalálta, hogy ha vége, akkor megyünk újra valahová. Jóóó!

Lesz még biztonság? Lesznek még olcsó repjegyek? Maradunk az EU-ban? :(

Ha valaki fél éve azt mondja nekünk Rómában, hogy márciusban a live kamerán senki nem látszik a Trevi-kútnál, miközben épp levegőt nem kaptunk az elképesztő tömegben, hát lehet, körberöhögöm.

Milánóban is tömeg volt tíz hónapja, de Róma valami elképesztően zsúfolt (és csodálatos). Volt. :(

Ejj, de elegem van. Vigyázzatok magatokra!

Életemet leélném tojáson, meg grillezett csirkemellen és tejfölös-kukoricás tésztasalátán. Ez A Kedvenc köretem, mire megsül a husi és kifő a tészta, össze is van állítva és pihenek öt percet:

30 dkg konzervkukoricához 1,5 dl tejföl, 1-2 kávéskanálnyi mustár, 2-3 evőkanál majonéz, fél kis fej hagyma kicsire vágva, só, bors, 2-3 teáskanál citromlé. Hozzá igény szerint kifőtt tészta, 10-20 dkg. Ez olyan négy emberes adag.

(Mehet bele paradicsom, feta, rukkola, pirított bacon, magok igény szerint.)

Azt sem tudom, van-e itthon rizsem. Krumplim/édeskrumplim nincsen, az biztos. Sajnos friss salátamixem sem, ez a köret mindent visz.

Nyami.

Nem mentem sétálni hétfő óta. Mindenki maradjon a fenekén. Nincs kolléganőm vagy haverom, aki ne menne boltba kétnaponta valami indokkal, pl. hogy elfogyott a tejszín, vagy a gyerek pogácsát akart. Nem hangzik a legszükségesebbnek. Épp eléggé szív az, akinek dolgozni kell bejárnia vagy nem tud spájzolni.

Őszintén nem értem, mi nem érthető a vírus terjedésén. Ha bennünk lappang, átadjuk. Ennyi. Márpedig két hétig lappanghat. És progresszívan terjed. (A házi készítésű maszk, mint ahogy a karantén intézménye sem minket véd, hanem a többieket és a terjedést!)

Közös érdek, hogy lassítsuk, amíg nem találnak fel gyógyszert, vakcinát. De legalább hogy az eü rendszerünk bírja a nyomást.

Tényleg olyan bonyolult két-három hétre előre végiggondolni, mi kell és azokat megvenni? És ha most nem lesz mascarpone, akkor kibírni kevert sütivel? Ha nincs kenyér, egyetek kalácsot*.

(Menjetek Sparba, az a legjobban feltankolt a beszámolók szerint.)

A Spar házhozszállítás megnyit ablakokat, és megvan az időpont a kosaramhoz rendelve, de mégsem engedi a megrendelést, még nem bírja a rendszerük. Mindegy, meggyőződésem, hogy a piaci kereslet két hét alatt a legjobban a házhozszállítást fogja felfuttatni használható méretűre. Ami a járvány után megmarad, remélhetőleg.

---

Ma tesztelek maszkszabásmintákat, meg hogy működik-e hajgumival és ragasztópisztollyal (még ha előásnám is a varrógépemet, fél órát tuti kéne takarítani szegényt), akkor készítek egy folyamatleírást "ügyetleneknek". Ha nem, akkor megvarrom kézzel. Nem mintha mennék bárhová, de ha mégis kéne szülőknek pl.

Tegnapelőtt egy órát "ebédeltünk" skype-on a céges ebédbandával, este két órát skype-oltunk a cimbikkel, tegnap honfoglalóztunk, ma munka után online megnézek két utazót, mit kezd magával karanténban, meg egy másik kvízbe belenézek estefelé. Nézem a legényes kihívásokat, ha már felülreprezentáltak a néptáncosok az ismerősi körömben, egy zenekar közvetíti a koncertjét szombaton, meg ugye Kócossal online randi, vasárnap egy festősuli streamel, nekem meg van itthon akrilom meg ecsetem, miért is ne. Mondjuk papírom vagy vásznam nem igazán, mióta a kreatív cuccaim 95%-át kiszanáltam két éve, de kitalálok valamit.

Ebből a helyzetből kell kihozni a legtöbbet.

*Egyébként ezt nem is mondta állítólag M. A..

Jó eséllyel eltelt már a karantén egytizede, ugye?

Tegnap láttam a levelezéseken, hogy éjszakába megyünk, így körbeírtam adatokért, és addig levittem a szemetet (nyugi, a cicaterméket a teraszon tartom zacskókban egy hermetikusan záró ládában addig is), beültem a kocsiba, ami már alig indult, átmentem a szülők házáig az oda házhozszállított bacon/magos kenyér/naracsszállítmányért, 3 méterre maradtunk egymástól.

Aztán sétáltam egy fél órát a jeges hózáporos szélviharban. Iszonyatosan hiányzik a sétálgatás!

Hazajőve mindent bevágtam a mosógépbe, meg fertőtlenítettem, aztán Tével skype-on megoldottuk a kvízt pocsék eredménnyel, aztán még dolgoztam.

Olyan munkát sóztak rám, ami nemcsak hogy felelősségteljes, meg vip embereknek lesz előadva, hanem totál szakmai és mondjuk engem nem hívnak el a szakmai megbeszélésekre és továbbképzésekre, szóval max. az ebéd közbeni csacsogásokból hallottam bármiről is.

Segítség? Hát, az nincsen, olvassam át a tavalyi úgy 100 anyagot.

Jó, de még nyomtatóm sincs, kifolyik a szemem, és lassan ideje egyeztetnem a joggal. Csak lövésem sincsen, miről is pontosan.

Éjjel még cseteltünk Kócossal egy kicsit.

Ma reggel volt kávézós skype sokunknak, aztán egy szakmai. Mindkettőn szóltak, hogy nagyon csendben vagyok, ha úgy érzem, nyugodtan hívjam fel őket.

Majd hívott egy kolléganőm, akik lecuccoltak a telekre, hogy el sem tudja képzelni, hogy bírom tökegyedül. Cuki.

A nap süt, friss szél fúj, nyitott ajtóknál a kanapén kucorogva dolgozom, bacon van. Sok. Tényleg sok. :D

Egész télen lelki szemetesládája voltam egy nőnek, aki vissza nem kérdezett, velem mi van, most napi kétszer rámír, már nem is válaszolok. Kellenék neki, ha megbetegedne. Eddig tojt rám, hát én is. Rém ciki, de belémnevelt udvariasságból nem fogok mindenki hülyéje lenni.

Ma este nyelvtanfolyam, holnap "ebéd" a kolleginákkal, este a cimbikkel skype.

Nem tudom elképzelni, hogyan lesz a vége a járványnak. Egyszercsak elvágólag mehetünk dolgozni, semmi/senki nem fog fertőzni? Nyilván nem így.

Nem bírom itthon.

Felerősödnek a kétségek, bizonytalanságok, a hangnem egyébként is érdekes a cégnél néha, na ezt most igazán nehezen bírom, tűröm persze. Bent letompítja a többiek csillapítása, itt üresen kong bennem napokig.

Hétvégén éreztem, hogy tenni kell valamit ellene, a gyomrom a torkomban.

Ha viszont küzdök ellene, akkor meg úgy megszokom az itthonlétet, hogy sokk lesz visszamenni többszáz ember közé, metrózni a tömegekkel.

Nem tudom, mit akarok. Főleg, hogy túllegyünk már rajta. Egyébként is rühellem a tavaszt, nem segít, hogy szétvakarom magamat, tüsszögök, ezerrel támad az allergia. Most havazik, hátha az leköti a polleneket.

Kócossal „randiztunk” online, ő jönne, vagy akár bevásárolna nekem és az ajtóm előtt hagyná, annyira cuki. Van mindenem még hetekig. Beszélgettünk, megnéztünk együtt pár részt a sorozatunkból, reggel meg „együtt reggeliztünk”, meg na.

Tegnap összejöttünk skype-on koccintani egyet a cimbikkel, 2,5 órát csacsogtunk. Ők sincsenek jobb passzban!

Aztán regisztráltunk a Honfoglalóra, amíg valami izgi online játékot nem találunk, jöhetnek az ötletek…

Kipróbáltam, hogy bírná-e a hosszabbítást a konfetti méretű körmöm csak géllakkal, de annyira papírvékonyak alapból, hogy inkább a gél alá építettem egy halovány réteg porcelánt megint.

Készítettem salátát, grilleztem csirkét, sütöttem megint banánkenyeret. Felpattantam a kadiogépre, de még filmezve is nagyon unom. :D Az izzadtságtól meg viszketek azonnal.

Ha szereted az idősekről szóló sorozatokat, de mondjuk a Grace & Frankie kicsit sziruposan kedves, akkor nézz The Kominsky Method-ot. Ugyanez, csak karcosabban kedves. Egy jutalomjáték a sok sztárszereplőnek, Michael Douglas meg nagyon ott van. Vagy 25 éve nem láttam semmiben, és akkor is tuti szinkronnal (Dörner György?), nagyon tetszik a hangja.

Ma este kvízezünk, holnap este spanyoltanfolyam videón, szerdán munka után ismét helyzetjelentés a cimbikkel.

A kollégákkal nagy körben minden reggel nyolckor közös kávé. Bár kilenckor kezdeném a napot, úgysem látják, hogy játszósban vagyok.

Ma bandázunk az egyik lánycsapattal skype-on, együtt esszük meg az ebédet, szerdán a másikkal „ebédelünk”, négy csapattal egyeztetünk 2-3 naponta, az is átmegy latolgatásba.

Alakul a szociális élet, csak mindenki olyan feszült, bizonytalan. :(

Próbálom úgy felfogni, hogy kaptam egy üres vásznat és úgy alakítom újra a programokat, ahogyan nekem a legjobb. És nekem emberek között a legjobb. Ki gondolta a mindig csendes bocshogyélek kislányról, hogy nem is introvertált, csak végletekig frusztrált, mi?

Nem tudom, hogyan lehetne bárki függő a tojástól, de összedobtam egy szalonnás-kolbászos rántottát ebédre és boldogság tölt el.

Befejeztem a zárásaimat, még bevárok három választ három feladat befejezéséhez, de lehet, hogy hétvégére is hagyok belőle, lefoglal. Napi 1-2 skype, jó tudni, hogy más sem viseli könnyen. Bentre érkeznek leveleim, ráírtam a postázóslányra, hogy csörrentsen meg és olvassa be, mik azok, ráér-e...

Elővettem egy könyvet, meg a kézimunkáim közül 5 projektet, ezeknek adok egy hónapot. Nem vagyok sem motivált, sem az idő nem sürget...

Reggel nyolctól folyamatosan aszfaltot marnak és öntenek, kátyúznak a ház előtt, ami remek, mert fél marhákat el tudnánk rejteni jónéhányban. Csak irtó zajosak.

Fekve, feltett lábbal a legjobb dolgozni, még ezt bírja legjobban a derekam, hétvégén meg 100%, hogy kimerészkedem sétálni "csúcsidőn kívül", erre úgysem sokan járnak. Mozgáshiányom van.

Meggárgyulok itthon, pedig igazán ideális minden.

Alapból home office emberek, ti hogyan csináljátok? Adjatok trükköket!