Leszakad a hátam az ebédlőszéken, inkább ölben, feltett lábbal dolgozom.
Lehet kint napozni hosszúujjúban, csak nem látok semmit a könnyeimtől, hurrá allergia és nap együtt.
Még mindig nem bírom rendszerezni a napokat, de rajta vagyok.
A reggel nyolcas(!!!) napi skype után állok rá a kondigépre. Hiszen kilenctől dolgozom alapból, ami így is estébe húzódik, tehát visszaveszek abból az időből.
Szombaton hívott O, aki baba mellől nem érzi annyira a változást, de most jobban ráérünk telefonálgatni.
Este megjött az előző nap megrendelt kb. egyhavi élelmiszerem, annyira gyönyörű gyümölcsökkel és zöldségekkel, amit a piacon sosem látok. Tojás, túró, tej, vaj, sajt, sok sertés és kacsa, tiszta szénhidrátszegény diéta. :D Na jó, szimplán csak ezeket szeretem. Meg nachos és cicakaja persze.
Álltam sztreccs ökobőr naciban-trikóban, felcopfozott hajjal este kilenckor a folyosón, ahol összesen hárman lakunk, naívan gondoltam, senkivel nem találkozom.
A maszkot-kesztyűt a bőségesen megborravalózott futár után is magamon hagytam, amíg ledomestosoztam mindent (a zöldséget nem).
És hát nyilván hallgatózott Szomi, nem sok esélyét látom, hogy éppen szombat este kilenckor viszi le a szemetet. :D Úgyhogy egy hosszú litániát kellett hallgatnom arról, hogy milyen jól áll a rajtam ez a szerelés és fantasztikusan nézek ki a maszkban (menő farmeranyagból varrtam, kettőt is, mert az elsőre nem feküdt rá a szemüvegem. Ja, a ragasztós trükk nem jött be, nem láttam stabilnak).
Hát, közel sem vagyok egy Lara Croft, úgyhogy kicsit unott fejjel bólogattam és törölgettem tovább. Aztán felhozta a postámat és felajánlotta, hogy hoz a boltból bármit.
Szuper.
Éjjel Kócossal online randiztam, reggel külön-külön megsütöttük a reggelinket, "együtt" ettünk. Ez iszonyatosan hiányzik, talán a keksznél is jobban. Vagy nem, nem tudom.
Vasárnap meghallgattam a közvetített karanténkoncertet, este cimborákkal skype-iszogattunk, ma a fiúkkal kvízezünk, holnap munka után zoom-nyelvtanfolyam, arra is kéne tanulni, meg munka is van dögivel. A cégnél annyi a változás, hogy csak pislogok, megint elmegy egy kolléga a konkurenciához, egyet meg kirúgtak.
Nagyon nem hiányzik a bkv és a tömeg, a lökdösődés. Görénységnek tartom autóval járni a belvárosba, de meginogtam. Csak kilenc km és nem a direkt belvároson át, csak szörnyű dugóban.
Pláne, hogy ősztől a metró sem fog járni, a pótlóbusz meg rémálom.
Mindegy, előbb legyünk túl ezen.
Ezer éve olvasom Réka útját, aki öt gyerekkel jurtázott anno Zalában talán. Na most harmadszor is elvált. Elképesztő, hogy milyen nők vezetnek női tanácsadásokat, a macskát nem bíznám rá ilyen hiteltelen nőre...
(Nem, nem a válásai miatt, hanem mert torz élethelyezetet mutat be követendőnek. Amikbe mindig belebukik. Valahogyan ezek jönnek velem szembe, kedvenc antipéldakép Iványi Orsolya, akinél a nagymamám is fiatalosabb, vidámabb, tartalmasabb életet él. A nő korombéli. Nagyi 59 évvel idősebb nálam.)
Spanyolul nézem a Toyboyt a Netflixen, meglepően érthető. Sztripperpasik, mindenki gyönyörű, csodaszép spanyolországi helyeken, krimi, ügyvédek, üzletemberek, közepesen izgalmas és semmi mély mondanivalója nincsen, de nagyon érthetően beszélnek, gyakorolni ideális.
Annyira vágyom már utazni, hogy elsírom magamat!!! Két hét múlva nem megyünk huszonöten csajok belföldre, minden le volt szervezve. Egy nagyon olcsó Málaga rögzítve, azt is módosítani kell. Té is kitalálta, hogy ha vége, akkor megyünk újra valahová. Jóóó!
Lesz még biztonság? Lesznek még olcsó repjegyek? Maradunk az EU-ban? :(
Ha valaki fél éve azt mondja nekünk Rómában, hogy márciusban a live kamerán senki nem látszik a Trevi-kútnál, miközben épp levegőt nem kaptunk az elképesztő tömegben, hát lehet, körberöhögöm.
Milánóban is tömeg volt tíz hónapja, de Róma valami elképesztően zsúfolt (és csodálatos). Volt. :(
Ejj, de elegem van. Vigyázzatok magatokra!
