Oké, beengedem. Napokig hezitáltam Kócoson, ő nagyon szeretne találkozni, nálam lenni akár egy hétig (kiráz a hideg, hogy megint pasi költözzön ide, még ha ő is :D). Két hete nem dolgozik, a barátjával sem találkozott, hát jöjjön.
Senkit nem öleltem öt hete. Nem beszélgetek kb. senkivel élőben, hiányzik a társaság!!!!!!
Kockázat van, viszont öt hete még boltban sem voltam, háromszor mentem ki egy órára. Kétszer a szülők kertjéig, egyszer a céghez maszkban-kesztyűben. Minden ismerősöm jár boltba, közösen biciklizni, telekre, tankolni, stb.
Ha elkapom, akkor talán jól viselem.
Tehát jön, négy napot kapott. Felhívtam a figyelmét, hogy nincs rendelt kaja, azt esszük, amit megfőzünk!
Erre totál belelkesült.
Ideje hajat festeni, körmözni, mennyi karbantartás kell 40 fölött! Persze alapból egy csúnya embernek több küzdelem legalább ápoltnak látszani.
Húsvétkor Jóbarátok társasoztunk volna unokatesómékkal, gyerekekkel a telkükön, hát ez hiányzik. Helyette takarítottam, felszámoltam egy nemszeretem gócot, hűtőt takarítottam, ágyat húztam, napozgattam, átvettem egy szállítmányt, újranéztem a Good fight előző évadát, mert jön a következő, sütöttem háromfélét, lásd insta.
Egyikre sem vágyom. Csak egy jó tükörtojásra. :D
Ma már volt az új tanfolyamom, négyen(!) vagyunk, heti 1,5 óra zoomon, sokat kerül rám a sor. Jippi.
A cégnél gyomorideg, holnap átküldöm a vázlatot a főnöknek, aztán csütörtök-péntek szabin. Most mentünk volna huszonpáran csajok vidékre a domboldalba elvonulni egy csak nekünk foglalt panzióba. És röhögni, énekelni, politizálni (jé, lehet értelmesen is?) hajnalig. Majd talán augusztusban. A szívem szakad meg, de el kell engedni.
Teljes a szórás, mindenki más hónapot tippel a visszatérésre május közepe és november között.
És utána mi lesz? Félünk majd a metrón? Vagy lazán korzózunk a Sparban csirkemellért?
