Gyakorlatilag mindenki a Balatonról irogat nekem.
Szüleim a baráti társaságukkal felpattantak a vonatra és leugrottak a Balatonra egy haverjuk vízparti telkére. Végre kimozdultak!
Küldözgetik a fotókat. Nem hazudtolták meg önmagukat, hosszú ujjú világos ingek, nőkön gyöngysor és csini blúzok.
Ahogyan a szüleim élvezik a Balatont.
(Én egy Birkenstock-utánzat Tamarisban és maxiruhában képzelem a hétvégi strandolást.)
Amikor a plázában van a terheléses labor és két órát kell várni két tábla csokinyi cukorral a véredben úgy, hogy alapból 2-3 üres kávéval vagy el tizenegyig, ezért totál hányingered van és kánikulában kávéval sincs vérnyomásod, a maszktól még mély levegőt sem lehet venni, na úgy elég idegesítő, ha a szomszéd bolt riasztója non-stop vijjog, a mini váróban két 3 év körüli ordítja megállíthatatlanul, hogy jólvannakjólvannakjólvannak. :D
Hétvége remek, és tegnap este végre befejeztem két ékszert, az egyik kapocsra várt, a másik meg egy szimpla összerakásra, csak mivel egyetlen fotóról próbáltam levenni a formát-mintát, ezért agyaltam napokig a technikán.
A rendelőben hasít a wifi, dolgozni is tudok.
Asszem, még sosem drámáztam akadtam ki Kócosnak, merthát nem is érdemelné meg, de most keksz közben leállítottam, többször sem azt csinálta, amit kértem, ellenben azt csinálta, amit kértem, hogy ne, ez meg nálam nagyon, de nagyon nem fér bele a kekszbe. Nem is értem, honnan jött ez neki két év konszenzusos szuperség után. 27 lesz a hónapban, lehet, tényleg a korral jár?
Egyénként idilli cukik voltunk, ne kezdjen el rossz irányba változni. Az egyetlen normális reakció a nő jogos felháborodására, hogy hosszan ölel és még jobban körbeugrál, megvolt. De ezt a hozzáállást csírájában elfojtom.
Jó lennék börtönőrnek? :D
Itt is jelzem, hogy a levelekre totál késve válaszolok, blogokat meg fél éve nem nagyon olvasok, elnézést! Nem érdektelenség miatt, csak nem bkv-zom két órát naponta.
---
Nyígok, hogy nem tudom, mit főzzek, minden alapanyagom van itthon, mégis elvagyok TUC-cal meg pilóta piskótával, ami nem is esik jól…
Anyu felajánlotta, hogy bármit megfőz és átsétál vele, úgyis tolja a napi sétáit ezerrel, amióta nincsen torna-úszás-tánc-nordic. Ja, meg lementettem neki videókat, azokra tornázik heti négyszer.
De nem tudom, mit ennék.
Igaz, a KFC „csirkeétterem” (tényleg így hívják magukat) 20-22 perc(!) alatt szállít házhoz, csütörtökön ingyen, szóval mára végre nem szénhidrát is opció, ha meg bírom rágni…
---
Merthogy pofáncsapott az élet a fogorvosnál kedden. (Oké, tudom, soha nagyobb bajom ne legyen!)
Mindig is fogcsikorgatós voltam. Az nem csak egy hangeffekt ám, hanem csúnyán szétmorzsolódó fogzománc meg begyulladó állkapocs, idegzsába, fejfájás, összeakadó/feszülő fogak, minden fájós.
Múlt héten a belobbant fognak kitisztította a gyökereit a fogorvosom, csütörtökön gyógyszeres tömés, minden flott, nem fájt, kedden betömi. Kedden arcátlanul elfoglalom Béká parkolóhelyét (innen is köszönöm!!!!), rohanok lelkesen a rendelőbe, be is keverte a tömőanyagot, percek alatt kész leszünk!
Belenéz a számba, Tobber, baj van! Nagy. Csütörtök óta hosszában kettétört az egész fogam! :O Hatos, hatalmas, háromgyökeres, aligtömött. Kettécsikorgattam álmomban, amíg a gyógytömés volt benne.
Bassza meg, ezzel nincs mit kezdeni, szuri, két nagy darabban hip-hop kihúzta. :’(
Összelegózva mutogatta (alig volt hányingerem, ááá! :D), egy tök szép gyökerű, erős fog volt, a rhadt kuvva életbe! Most két hét relax az ínynek, aztán csiszolás, híd, 20 000 forint helyett száz fölött végzünk. Elsírom magamat a dühtől!
Bevehettem volna tonna izomlazítót pár napig, eszembe sem jutott.
Kiskoromban húztak csak egy fogamat, mert rossz helyre nőtt, szóval jobb vagyok a statisztikákban, mint kb. bármelyik 45 éves ismerősöm, Anyum már 18 évesen csapolt fogakkal élt, ötven évesen teljes felső fogsora volt, nomeg van megoldás. Ezzel nyugtatom magamat.
---
Én, a bkv-hívő kezdek mélységesen csalódni, 42 perc volt hazaérni autóval a dokitól a dugós nagykörúton át, míg kötöttpályán tömegközlekedve egy óra szokott lenni.
---
A cégnél aznap mindent elintéztem, este fél arcomba fésültem a hajamat, hogy a zoom-on ne látszódjon, hogy nem mozdul a fejem. Aztán lázadnak a tanárnőnk ellen új csoporttársaink, ami egyrészt fájt (bár akkor épp mindenem fájt basszus), mert az óra tök hasznos, másrészt ne cseréljék le, mert irritálnak a húsz éves, vihogó nyelvtanárok, akik játsszák a bennfentest és lekezelőek, tényleg nem tudom, miért.
---
És különbenis, itt az index.hu ügy, aminél nem sok médiaváltozás szomorított el jobban (oké, a cink.hu-t máig siratom), menjetek, kövessétek be a Távozó indexesek csoportot, majdcsak találnak megoldást.
Szívesen áldoznék rá havi fix összeget, nem egy nagy költségvetésből éltek, de szerintem azért Soros befektető is akadna (bár nem okosabb Simicskánál, ugye)…
A home office-ban még a zárás is elviselhető, pedig irtó meleg a lakásom, amit eddig nem annyira tudtam, mert alig voltam itthon. Ellenben van redőny és légkondi. Meg macska, aki kimondottam az átforrósodott, izzadt bőrhöz szeret nagy felületen bújni.
---
Befejeztem megint egy csicsa ékszert, ma fogok még egyet. Ha kreatívkodom, nem bírok Vis a vis-t nézni hallgatni, mert csak spanyol hangsáv van, abból meg a felét-harmadát nem értem (börtönbeszéd, de nem drámaian nehéz, csak én vagyok buta).
---
Holnaptól Kócos, hezitáltam, akarok-e strandot, de a jövőbeli énem tuti haragudna rám, hogy itt a nyár, én meg kihagytam a második hullámos bezártság előtt, szóval nem hagyjuk ki.
Kócos kapott otthonról is teljesfunkciójú laptopot, így már havi két hétre sem kell majd bejárnia esetleges pandémia alatt, ergo mi többet találkozhatunk, mint az első hullámnál.
Vasárnap délutánra kinéztem egy egyáltalán nem kreatív, ám látványos eredményű festést (meg egy ilyenre Bét is elcsábítanék), de van vagy 70-80 letöltött videóm szuper festésoktatásokkal, lehet, abból mazsolázom egyelőre.
Hétfőn terheléses inzulin, ejj, de xarul vagyok én ezeken, két óra alatt egy tonna cukor után úgy zuhan be a vércukrom (mert leviszi a túl sok inzulin, értitek), hogy ájulok hazafelé és enni kell valamit, totál nonszensz.
De legalább a tizenéve felfedezett pcos-emből nem látszik semmi az ultrahangon. Soha nem látszott.
Meg úgy egyébként is, olyan mindegyik uh-m, mint húsz évesen sem, na pont ezért nem akarok rinyálni, egy fog, némi menzesz-, inzulin- meg prolaktinproblémát nem cserélnék el mással!
---
Ja, azt meséltem, hogy másfél éve kivették az egyik pajzsmirigylebenyt a zárójelentés szerint, pedig eleinte csak pár göbről volt szó? És akkor rákérdeztem a 100+ ezerrel felpumpált profra, hogy miért lett nagyobb a műtét, mint tervezték, leugatott, hogy nem ez a nagyműtét, ami 1. nem is a kérdés volt és nettó szalmabábérvelés, 2. a hangneme pont egy megvádolt és lebukott férfi stílusa volt.
Na, azóta két pm ultrahangon voltam, ahol „látták, hogy van ott valami, ahol nem kéne semminek”, biopszia okés, a mostani vizsgálaton óvatosan körül is írta a doki, hogy szerinte ott nem lett az egész kivéve, sőt, alig.
Ami igazolná az előbbieket, a tökéletes pm értékeimet, meg a durva leugatást, nem is vehették ki a lebenyt, valszeg a prof hazudott nem emlékezett és rosszul írták a zárót, vagy szimplán nem is volt ott a műtétemnél és nem jó orvost tömtem ki fél havi fizummal…
---
Hogy pozitívan zárjak, nyitott egy kézműves pékség-kávézó a kertvárosban Anyuék felé félúton, kb. 15 perc gyalog, neki tíz tán. Megegyeztünk, hogy munka előtt elsétálunk majd 1-1 reggeli kávéra (engem a péksüti nem izgat, de a kávé annál inkább, Anyu meg mindkettőre kattan).
Nagyon hiányzik ilyesmi a környékről, a szomszéd kerületbe kell autóval átmenni, ott van két bájos kávézó, meg a közeli pláza (na nem), de ennyi. Mintha a mi kerületünk mostohagyerek lenne. És itt nem csak a kávézók, hanem az ötvenéves járdák, kátyús útburkolat, megállt az idő gyerekkoromban. És az marha régen volt. Ja, nem zártam pozitívan.
Akkor mondjuk írok, milyen álomszép az oázistól neten rendelt muskátlim 60-70 virágfejjel, meg a változatos pozsgások, amiket Kolleginával cserélgetünk, a mentáim és a tölcsérjázminbokraim ezer virággal dettó. Kb. minden más, hőséget nem bíró növénykém elpusztult.
Ja, ez megint nem pozitív végszó. :D
És akkor a nyugis home office után kedden berohantam a céghez, aztán az üzemorvoshoz, aki csak kávéval nem kínált, olyan mélyen van a vérnyomásom, aztán kvaterkáztam a bentlévő három fiúval, a menza vezetőivel sajnálkoztunk, de tizede a forgalmuk sajna, majd Gé átjött egy kávéra és engem még mindig elképeszt, hogy mindig mindenkiről tudok mindent, de a cimboráim annyit sem, hogy múlt héten a fogamtól belázasodtam.
Az antibiotikum máig tart, ibuprofen kombóval el is mulasztotta a gócot.
Aztán munka után átmentem Békához meg az ő szépséges nagyfiához, akik megmutatták a város szépségeit és előzékenyen elkísértek a fogorvosomhoz. Nem kicsit dobja fel az ember parázós kedvét, ha egy cuki másfél éves kísér a tekintetével és szólongat még utánam. :) :) :)
A fogdokim kb. 15 perc alatt injekció, gyökértisztítás, két nap múlva gyógyszeres tömés, hip-hop megvolt.
Bakker a város másik végéről autóval fél óra alatt átérek este fél hétkor! Kezdem utálni a bkv-t.
Én. A bkv-bkk rajongó.
A spanyol zoom-ra már nem ájultam be, írtam a tanárnőnek.
Szerdán az endokrinológusnál kezdtem munka előtt. Sajnálkozott, hogy ilyen értékekkel soha nem fogok lefogyni (amit úgy nem is tervezek, de azért a faxom! :D), elküldött ezer laborra, három terhelésesre, meg két ultrahangra, majd hozzá vissza kontrollra.
Hazafelé végre bejutottam egy patikába, kedvenc Sába intim mosó és Vagisan nélkül nőként nem élet az élet negyven fölött.
Meg az épp nyitó lakberáruházban beszereztem pár törölközőt és edényfedőt, mert botrányos a házhozszállításuk! Annyira elszoktam a való világtól, hogy fel sem fogtam, hogy a pénztáros flörtöl velem. :D Kár, hogy maszkban volt, nem tudom, jó pasi-e...
Aztán munka után fél órát keresgéltünk időpontokat a call centerrel, teletömtem a naptáromat.
Aztán lementem a kettő és háromnegyed órás(!) lakógyűlésre, ahol a gonosz vén bácsi már vöröslő fejjel dühöngött valamin, ami egyébként szép kontrasztban állt a szomszédlány meg Szomi fejével, mert mi már csak mosolyogtunk az öregen, akkora mártír (pl. szerinte nemhogy két emelettel lejjebb sréhen tőlem ázik, bár a szakértők szerint nem, de a kertészünk meg pocsék, mert helyette a bácsi vágta le az utcán a faágakat, hogy oda lehessen parkolni 1. miért nem szólt a kertésznek/képviselőnek, 2. nem az ő dolga, 3. nem is a kertészé, de tuti megcsinálja, jófej).
Megakadályoztuk egy 8-10 méter magas tujasor kivágását, de a lényeg, hogy ha mi szomszédlánnyal bevállaljuk a terasz járólapok árát (nyilván!), akkor a ház költségére megcsinálják a felbontást, az új vízzáró réteg lerakását, burkolást, vízvetőt, mindent. Na. Ezen izgulunk egy éve.
Már meg is beszéltük a lánnyal (akivel szerencsére mindig jóban voltam, bár én mindenkivel, amíg a két hülye váratlanul be nem támadt), hogy milyen típust rendeljünk, mi intézzük, a lakásomon átjárhatnak a teraszokra, úgyis home office, akkor már az elválasztófalat megcsináljuk saját költségre a burkolás után, minden flott.
Jó, hogy tavaly kiharcoltuk ezt az új közös képviselőt, neki is vannak hiányosságai, de végre nem korrupt, mint az előző kettő volt.
Jó sok fejlesztést megszavaztunk, végre újra régi fényében ez a szép kis társasház! A bácsi meg az idegbeteg havernője távozásával tök jókat röhigcséltünk, értelmes emberek laknak nálunk.
Ma meg belehúzok az egészségügybe, látszik, hogy fél évig kihagytam. Fél nap szabin voltam, reggel kocsival be, 22 perc a cég közelébe érni, bakker-bakker!
A nőgyógyásznál kezdtem, akinek a leletét kérte az endósom is. Rákszűrés, uh, mellvizsgálat, minden rendben, még csacsogtunk a pasival negyed órát, jókat röhögtünk és megbeszéltük, hogy nehéz lefogyni (mindkettőnkön van 10-20 kg, rajta több is, de nekem van hormonális okom, bebe).
Na. Aztán átmentem fog panorámaröntgenre immár combinoval, maszkban, jeggyel. Amennyit látok belőle, minden okés.
Aztán megkávéztam gyorsan a Starbucksban (ahol előítéletesen alig hittem el, hogy finom az üres dupla presszójuk és finom!), mert felszabadult 20 percem, aztán tökigáztam a fogorvosig sétálva, aki nagyon nevetett, ahogyan előadtam, pedig nem is vicces :DD.
Kaptam gyógyszeres tömést, ha jól viselem, kedden be is tömi a gyökereket végleg! :)
Aztán taxit hívtunk egy néninek a váróban, mert nem érezte jól magát, én egy kicsit megfejmostam, mert ahogy tippeltem, éhgyomorra jött fogorvoshoz, most nem ehet, közben meg cukros és 11 elmúlt, basszus, olyan felelőtlen, mint a legtöbb cukros az ismeretségi körömben. Persze, hogy xarul van, előjött az elsősegélyes belőlem, a lelkére kötöttem, hogy otthon legalább két kiskanál cukrot lenyel, amíg nem rághat rendeset!
Ömlő esőben visszataxiztam a kocsiig, haza, délben már céges telefonokat intéztem, mindjárt skype-olok.
De. Annyira hatékony volt tegnap este a call center, hogy a pajzsmirigy-, meg a hasi ultrahangra MA délutánra talált két időpontot egymás után a szomszédban, szóval munka után még átrohanok hatórás éhgyomorra, ez is pipa.
A hormonos két labor/terhelések 2-3 hét múlva, endós kontroll utána, gyógyszerek beállítása, bár most semmit sem szedek, és akkor a második hullám/bezárások előtt mindennek megleszek, jippi.
Most egy kicsit kialvatlannak és nagyon stresszesnek érzem magamat (és 11. nap is menzesz-nyomok, bakker!!!), bepunnyadtam a régi pörgéshez képest, na, de jó, hogy végighajtom.
Holnap "csak" munka, ipl epilálás, hajfestés és műköröm, szombaton a kedvenc boltunk galériáján egész napos bandázgatós kreatívkodás, estétől Kócos hétfőig, aki újabb koktélkombókat talált ki. Addigra beszedtem a Dalacint, ihatunk! :)
Péntekre lejjebb ment a gyulladás, a láz és körvonalazódik, hogy ez talán nem az állkapcsom, mint 100-ból 99-szer, hanem a fogam. Antibiotikum.
Átjött Kócos, kb. beauldtunk, aztán (puha) reggelit sütött, aztán bealudtunk, aztán (puha) ebédet készítettünk, aztán bealudtunk, rém szórakoztató lehetek egy huszonévesnek. :D
Hozott ajándékba mobilra fóliát, azt felapplikálta, szerintem ötször annyi idővel és precizitással, mint az ügy igényelte volna, dehát ő ilyen, amit értékelek, mert én nem.
Egyik este Szomi ébresztett már a szunyókálásunkból, biztos kedves szomszédnak tart, mert úgy vettem fel a telefont, hogy de jó, addig sem búgatod a gépedet! :D
Átrágtuk magunkat a lakógyűlési meghívón, nekem bejön.
Aztán elkezdte kifejteni, hogy egy nő két dologért haragszik, ha megizélik meg ha nem, amin kicsit felment a pumpa, szóval megjegyeztem, hogy esetleg máson is megbántódunk, mondjuk ha nem tartanak vonzónak minket, függetlenül attól, hogy ehhez bárkinek joga és ízlése lehet. Na és akkor elkezdte mondani, hogy milyen vonzó vagyok és itt nevetve leráztam, hogy tudja, hogy itt a pasika.
Másik este apám hívott, mi van a fogammal, majd amikor azt mertem mondani, hogy át fogok autózni a fogorvoshoz, akkor hosszan kioktatott, hogy mekkora őrültség(?) a belvárosba menni hétközben. Apám. Aki xarni is autóval jár, meg a szomszéd piacra, cigiért és átvág a Rákóczi úton a totál dugóban a telekre, pedig remek kerülőutak vannak...
Vasárnap hatalmas esőre ébredtünk, miközben Bével 2,5 órás városismereti sétára mentünk, szerencsénkre elállt, kellemesen ájulós pára volt csak. A séta hangulatos, a régóta olvasott szakíró szimpatikus, elcsíptünk egy helyi lakost, aki lelkesen sztorizott, ha már az ő házát fotózgattuk.
Aztán bemerészkedtünk boltokba, kaptam kaspót, a macskám a szokásos undokságával fogadta a vendéget, pedig Bét az elejétől ismeri, őt hazadobtam, aztán ismét aludtam pár órát.
Hosszú hét lesz.
Holnap reggel bemegyek dolgozni, onnan átugrom üzemorvosi vizsgálatra, majd Gé beugrik egy kávéra, munka után Béká parkolóhelyét foglalom el és még rá is tukmáltam magamat, aztán estére bekunyeráltam magamat a fogorvosomhoz, aki full tele van.
Szerdán reggel endokrinológus, este a rettegett lakógyűlés, csütörtökön bemegyek dolgozni, meg szembe átugrom nőgyógyász kontrollra. Szombaton egész nap kreatívkodunk végre a csajokkal, utána jön Kócos.
Gondolom, megint sokat alszunk együtt... :D
És hogy ne maradjon el a kicsi a világ rovat: Béká a zebránál Judós3-t spottingolta le.
...és még vajon meddig?
Pénteken átjött Kócos, szombaton lementünk a tóra TCsV-ékkel. Ideális nap volt, ahogyan a nyarat szeretem.
A víz 24 fokos, a nap süt, kánikula, csokira barnulás, ők strandkaja, én inkább semmi.
Az a helyzet, hogy néhány logikai játékban erős vagyok (stratégiaikhoz meg néha hóthülye), úgyhogy a szülinapomra kapott társassal úgy játszottunk ki megy ki hamarabb játékot, hogy nekem mindig duplaannyi lapot osztottak.
És így is nyertem! :DDDD
Lebegés a vizen mozdulatlanul, a fülemben tompán hallom a hullámokon át a zsivalyt.
Nekem ez a világbéke.
Kicsi a világ: Anyu házaspár barátai fejem fölött beszélték meg, hová telepedjenek le, csacsogtunk egy kicsit.
Itthon megpróbáltuk párszor egymás bekenését némi nyugtató krémmel, de mindig összegabalyodtunk Kócossal, mint a tinik.
Aztán rávilágított néhány logikus lépésre a Rubik kockán, hogy én arra mennyire rá tudok gyógyulni!
Vasárnap ő haza, én meg éreztem, hogy nem stimmel valami, TCsV úgy fújta ezerrel a jeges légkondit, hogy belobbant a fogam, állkapcsom. Marhára fáj, feldagadt, végszóra belázasodtam, két napig tartott a láz és hidegrázás persze menzesz első két napján*, irattam SOS antibiotikumot a háziorvossal, mert addig a fogorvoshoz sem mehetek, amíg csillagokat látok a fájdalomtól. Eddig is golyó fejem volt, hát most valami elképesztő karikatúra. A pandémia miatt elmaradt a szokásos kontroll, megérdemlem.
Akkor már elcsíptem egy felszabadult dátumot az endokrinológusomnál (az legalább ingyen van), mert elmaradt a (fél)pajzsmirigy ultrahang, pedig ott van valami, ami előtte nem, azt csak ő írhatja fel, meg akkor már az elszabaduló prolaktint is megbeszélnénk, az egyetlen gyógyszertől olyan migrénes brain fog jön rám, hogy nem bírok hozzászokni. Eddig Belbudára bkv-ztam át rendszeresen, most rákérdeztem, hogy a gyalog 12 percre lévő rendelőjükben is látszanak-e a kórelőzményeim és igen, szóval csak áttotyogok home officeban.
Ma viszem a kocsit Az Emberhez, aki intézi a lejáró forgalmit, olajcsere, légkondi, etc. Így is egy fél vagyon a Toyota szervíz, még jó, hogy ritkán romlanak el.
Aztán ugye le is akarom cserélni, az is minimum plusz egy millió forint.
Aztán jövőre cickókat akarok szebbé műttetni, az szabásmintától orvostól és implanttól függően 1-1,8 millió között lesz.
Illetve döntést hoz a ház jövő héten, hogy akkor rendeltetésszerűen használtam-e a tetőteraszomat (egy napozószék, egy kanapé, amikre max. cigizni vagy dumálni megyünk ki évi 30-40 nap, plusz a 4 kilós macska napozni, még egy zenés-táncolós partit sem tart egyikünk soha) és pár cserép virág, a buddhizmus temploma a teraszom, szóval a görény vén fasz vádaskodásainak célbaértétől függően kell fizetnem a felújítást, hogy ne ázzanak be kettővel lejjebb és sréhen arrébb (amiről még SENKI nem látott bizonyítékot, totál abszurd így kiadni milliókat).
És a kazánom is döglődik, esélyes még egy 6-700 000 ft kéményestül.
Meg a fogrovos, ugye...
Egy kicsit meg kell húzni az övet a következő évig.
*Két home office-os menzeszhányás között jött a futár, szédelegve ajtót nyitottam, mire heccelni kezdett, hogy felébresztett, meg akkor ezért nem mentem le a csomagért (nem, azért mert neki fel kell hoznia), és hogy ha ennyi időm van aludni, akkor beállhatok hozzájuk dolgozni, mert sok a munka és ő bezzeg 2,5 órákat alszik és a rokkantnyugdíja mellett sokat kell melóznia, én meg csak hümmögtem, mert egyrészt dolgoztam, másrészt ki kérdezte mentem volna vissza a vécé fölé, harmadrészt a covid-érában elárulni, hogy szarul vagyok, na az lett volna a hiszti igazán! Hogy én hogy rühellem az ötvenes, előítéletes faxokat, mondtam már? De helyesírási hiba volt az angol tetkójában a csuklóján, amit így mindenki lát. Ezt elégtételnek vettem.
Szóval akkor munka után lement a (két) nyelvóra, éshamár lenthagytam egy papírt a kocsiban, elugrottam az önkiszolgáló autómosóba. Szeretek mosni.
Nem szoktam szégyellni, ha hibázok.
Most, hogy voltam már 1-2 nap az irodában, meg papírkutyázni, meg minipiknikezni, két kertipartin, amiből csak egy volt a házban az ömlő eső miatt, meg vezettem, strandoltam, éttermeztem, tegnap maszk/kesztyűben bemerészkedtem a DM-be (ha kell a diktátornak a cicaleves, hát kell a cicaleves!), és fodrászhoz, ahol senki nem volt, csak 5 unatkozó fodrászlány, az egyik gyönyörűen levágott és még fini olajom is lett (dráma volt a hajam 10 hónap felemásranövés után, láttam magamat a videókonfokon), naszóval megint rámjött a mehetnék.
Én hülye hónapokig tök jól elvoltam otthon, végre nincs az őrült rohanás állandóan, a net meg az ajtóig szállít bármit...
De most... Hát, most újra be vagyok sózva. Nézem a programokat, koncerteket, utakat, táncokat, táborokat, strand, bolt, fancy bruchozóhely és balatoni sétány, bármi! Tudoooom, a pms ilyen.
Bejelentkeztem gyorsan egy városismereti sétára a kb. szomszéd kertvárosba, egy kreatív workshopra a kedvenc kreatív boltomban, szóval némi vásárlás is esélyes, még egyen hezitálok, ma indul a következő etap spanyolgyakorló a neten, péntektől Kócos, szombaton TCsV, Pét kéne meglátogatni, Té hivogat uszodába, Gé várja, hogy végre kávézzunk, meghát a huszonpár nő is izzó levelezésben, mikor indulunk már vidékre végre.
Bejelentkeztem az éves eü szűrésre, megcsináltattam a teraszkeret újrafestését, lehet, hívok takarítót, mert ketten három óra alatt végigsuvickoljuk a redőnyöket/tokokat, ablakot, elhúzzuk a hűtőt, mosógépet (az vagy száz tonna, vagy valaki odabetonozta), zsíroldunk, meg minden. Jófej nő, vagy két éve nem járt nálam. Látszik. Újra kéne kezdeni az endokrinológussal, mert elakadtunk, na hozzá bejutni, aztán uh-ra, mert a kiműtött pajzsmirigylebeny helyén valami kuvvára ott van, aminek nem kéne (a sebészem már külföldön praktizál), laborok, új terheléses prolaktin, meg oké, hogy 15 éve nyugvó fázisban az ir-em, de nem ártana azt is kontrollálni.
Teszteltettem a cégközeli parkolóudvarokat a kollégákkal, van egy egész közel a belvároshoz, de mégis gyalog cégtávolságra, az lesz a befutó. Szeretek sétálni, na az is marhára hiányzik a mindennapjaimból...
Home office, a főnököm két hétig bent sem lesz, rámbízta a bejárást. Ha kéri bárki, bemegyek, de kb. senki nem is jár be. A cica a lábamnál elégedetten sóhajtozik, annyira cuki.
Pénteken átjött Kócos, szombaton felhős reggelre ébredtünk, ezért a Bé terv alapján először ebédelni mentünk le a tó mellé, aztán körbemutattam neki a környéket, ami nekem a gyerekkori nyaralások, kirándulások helyszíne, majdnem elvittem a telkünk felé, de kapcsoltam, hogy apám lent van, aztán strandoltunk három óra után, kellemes 28 fokban.
A kedvenc étterembe már hétfőn lefoglaltam a kétfős asztalt, ilyet nem bízunk a véletlenre. Majd kiderült, az újonnan nyitott strandunkon régi kedves street foodosaink nyitottak standokat, szóval az is opció legközelebb. (Most szombaton, TCsV és Kócossal.)
A pincér azonnal tudta, mit fogok kérni, unalmas lennék? :D
Aztán úsztunk egyet, és kicsi a világ: a vízben úgy tizen lehettünk, ebből az egyik kollégám úszik szembe. Kibeszéltük a világ dolgait lebegve a napsütésben, rém fura szitu volt.
Este ismét valami gyümölcsös alkoholt kutyultunk össze, hát ez nem volt olyan sikeres. Meg leveles tésztára pirítottunk bacont, meg hamis franciakrémest rittyentettünk a maradékból, nem kell mindig kaviár...
---
Megjött a fizu, amiből mindig 1. félreteszek, 2. utalok jótékonykodni rászoruló embernek és állatnak, mert hiszek abban, hogy a Jóisten/sors/univerzum visszaadja valamilyen formában, meg egyébként is hülye jószívű vagyok, úgyhogy inkább ne tudjátok meg, két macskának mennyit utaltam júniusban a műtéteikre, 3. kényeztetek. Ez a minőségi élelmiszer/vegyszer/ruhákon túl sminkben éééés krémben mutatkozik meg. Az utóbbi új.
Nem hiszek a krémek hatékonyságában, a belső bőrtáplálásban/hidratálásban annál inkább. Meggyőződésem, hogy a krémek max. 10-20%-kal jutnak a felszín alá. De azért a 45. évében az ember lányának illene többet foglalkozni a bőrével, mint egy minőségi kímélő arclemosó a városi légszennyezés miatt (CeraVe) napi kétszer, párhetente, ha eszébejut, NIVEA kézkrém az arcra, meg az epilálás utáni nyugtatásra az 500 ft-os, gyerekkorunk eukaliptuszos orrkenőcse (amit, reméljük, hamarosan kivált az ipl, már most milliárdszor szebb árnyalatú a bőröm, hogy nem fedi egységes szürke minipihe és nem gyullad be a pajesz-bajuszkavonal a csipesztől).
Szóval berendeltem 5-6 könnyű The Ordinary krémet hidratálásra, májfoltvilágosításra, csak a legkímélősebbet, semmi radikális.
Majd meglátjuk, az esetek 3/4-ében allergiás vagyok a krémekre/tusfürdőkre/samponokra, és full ragya lesz a bőröm tőlük, a hiperérzékeny bőröm a keresztem.
Röviden: kampánszerűen évi kétszer 2 hétig krémezem magamat, aztán megint nem. :D Ezen kéne lassan változtatni, bár 74 éves Anyu is kézkrémezik csak. :D
...meg sminkeket. A Cult Beautyn mindenféle kedvezmények vannak, szóval várok NARS-ot, meg IT Cosmetics-et, Anastasia BH-t. Nem vagyok egy sminkmaca, sőt, csak annyit kenek, hogy ne ötvennek nézzek ki, de kizárólag minőségit bír el a bőröm és nem dobja le az olajossága...
Kiadtak egy utasítást, ami mondjuk rám nem vonatkozik (nem vagyok a szervezet tagja), heti két nap kell nyár végéig bentről dolgozni.
Oké, akkor én is, becsületből.
Tegnap bementem, mert főnök is, rákérdeztem: döntsem el én, hogyan akarok bejárni, ő nem igényli.
Ma a főnököm parancsára visszavonták a fenti utasítást is, nem kötelező bejárni.
---
A reggeli dugót elkerülendő 5:40-kor keltem, néha ilyenkor fekszem. Korán 30 perc kocsival beérni, pedig a kerületem már beállt.
Öröm volt látni néhány arcot, talán 30% dolgozik bentről, azok sem bandáznak.
Mintha csak egy hétvégét hagytunk volna ki, annyir természetes minden.
Nem tudtam lelépni időben, így ötkor indultam, ami a totál csúcsidőszak a belvárosban. Elmentem a kiszemelt parkolóudvarig (1 500 ft/fél nap), beszéltem a portásbácsival, elmagyarázta az automatát, aztán a Dózsára kiforduláshoz nem működtek a lámpák, utána totál beállt a forgalom, ÍGY 30 perc alatt értem haza. Légkondiban, telefonálgatva, nem vállon cipelve a gépettöltőtiratokat, nem maszkban, aggódva.
Azóta találtam egy még olcsóbb (napi 1 000 ft-os) udvart a neten.
Heti egy-két bejárásig még benzinnel együtt is olcsóbb, mint a tömegközlekedés.
40+ éve békávézóként, meg Budapest-szerelmesként tombol a lelkiismeretfurdalásom.
Legyünk túl a járványveszélyesn és átgondolom a bejárást, egyelőre úgysem kell.
A főnököm nem is válaszol a mikor menjek be, ő mikor megy be kérdésekre, miközben más szervezeteknél a héten már egy nap be kell menni, így a pénteket kiválasztottam, akkor nyáron úgysincs bent senki, nekem meg tökmindegy, hol dolgozom a laptopomon.
---
Észrevettétek, hogy nem nagyon van magyar, aki ne enne rendszeresen szalonnát? :D
Fogyóban a bacon, de a hűtőben találtunk pár füstölt húst húsvétról, ideje volt pizzákat sütni.
---
Unokatesóm hív este, hogy egy órát agyaltak, honnan ismerős XY neve: hát én éltem vele öt évig kb. 20 éve! A Keresztfiam megy valami sporttáborba és az egyik felügyelőapuka ex-Pasi lesz. Kicsi a világ.
---
Pénteken átjött Kócos, béke van. Azaz a rosszkedvét is elfújták, olyan, mint régen. Életem első liezonja, aki sosem bosszant fel, nem idegesít fel, nem kell vigyázzak, mit mondok, nem bánt meg a cselekedeteivel, annyira megdöbbentően felszabadító élmény.
Szombat reggel lefújtuk a strandot, a kedvenc nincsen nyitva és 33 fokot mondtak, a kedvenc teraszos vendéglő meg fullon, szóval csak délre ugrottam le nagycsaládi kertipartizni. Két óra alatt haladtam 60 km-t. De dugókon sosem idegeskedem, úgysem kerülhetem el, vittem vizet és csokit, telefonálgattam.
A család cuki, sok és zajos, játszottunk Friends-eset, meg sztoriztunk, szóval végül hat órát lentmaradtam. Szóltam is Kócosnak, hogy ne siessen hozzám, mert a sztrádán battyogok, de hazafelé 50 perc volt, pedig még Anyunak is beadtam a szeretetcsomagot és friss málnát.
---
Tegnap meg Kócossal sütöttünk-főztünk-izéltünk, felszerelte a napellenzőnek szánt függönyt (karnist) a teraszra, ami jobban működik, mint vártam (és mint a ráfordított kb. 6 000 forintból elvárható), aztán tőlem ment ma dolgozni.
---
Megbeszéltük, hogy mindketten felpörgetjük az otthoni kondizást, eszközeink megvannak, de én mondjuk végtelenül motiválatlan vagyok mostanság...
Oké, az ő korában még lelkes voltam.
Ma két éve így négy óra körül beesett végre az állatmentő alapítványtól a fura hölgy terepszemlére, megfelelő helyre kerül-e a kis védencük, akit előző héten vidéken meglátogattunk.
Kezében himbálta a hordozót, benne egy végtelenül parázó szegény macskával, aki addigi egy éve alatt erdők, mezők, kertek között rohangálva élt, mondjuk főként parázva a kutyáktól, akik a legtöbb rokonát széttépték.
Most meg autóztatják országhatáron át, hosszan, kicsi dobozokban vadidegenek és akkor még itt ez a nő is, aki semmit nem tud a cicákról.
Leültem a parkettára, előmászott és... totál pisis volt szegény. Szóval új lakóhelyén az első élménye, hogy megmosdatjuk-megtöröljük. :D
Aztán csapzottan és magabiztosan körbeszaglászott, megtalálta a konyhapultot, mint a kedvenc helyét és ott flangált. Szóval a második élménye, hogy állandóan lepakolásszuk onnan.
Csoda, hogy nem utál.
Sosem volt kutyám-macskám-rágcsálóm, nem tudtam, hogy:
1. a macska nem buta állat, sőt
2. macskát tartani rendkívül szórakoztató
3. már amikor nem alszik 18-20 órát egy nap
Ha ezt előbb tudom!
A lakást pillanatok alatt megszokta, a meleget, biztonságot, nomeg a frissen folyó vizet a csapból, Purizont és N&D-t kacsával meg vaddisznóval, a hálós teraszt, a millió polcát, párnáját, fotelt, szekrénytetőt.
Más hangon kér enni, közös játékot és sajnáltatja magát, mert vizes lesz, ha kimegy az esőbe. Sokat magyaráz. Lábhoz bújós, még ha csak a mosdóban ülnék nyugiban. Eddig a kapucsengőre az ajtóhoz rohant, mert jött az aktuális fiú, a karantén óta a hálóba fut, hogy csukjam rá az ajtót, mert a futár jön.
Az átlag vendégek elől elbújik, a fiúkhoz rohan és körbeimádja őket, és ez kölcsönös.
Na jó, én is bírom.
---
Szülinapomon feljöttek a szüleim (apu ötször sem volt nálam 15 év alatt), macska az átadószekrény alatt lapul, Anyu jutalomkolbászkákkal térdel a konyhakövön, hogy kicsalogassa, nagy nehezen előjön a haspók. Apám egyetlen megjegyzése: jé, ez a macska nincs is elhízva. Ő úgy képzeli a házimacskát, hogy ronda kövér.
---
Szombaton meg röhögve kezdte mesélni, hogy hogyan kínoztak gyerekkorukban állatokat, de leugattuk, azért ezt mégsem hallgatnánk végig.
---
Kb. 15 éve költöztem be a mostani lakásomba, 2005. júniusában. Nem hittem volna, hogy így átalakul minden. Egy évvel később már a mostani munkahelyemen dolgoztam, minicég helyett egy monstre multinál, a pasim 5 év után ekkor szakított, megismertem a pszichiáteremet, a terápiájának az életemet köszönhetem, utána álltam be a tánccsoportba és ismertem meg a cimbiket, tánc már sehol, ők igen, sok-sok színház, MüPa-bérlet és kvízek hála Békának, új hobbik, új nyelv, utazások csodás helyeken, Rómától varázslatos horvát szigetig, fjordok és Kanári-szigetek, gyerekmentes élet és szabadabb magánélet, szexuális kísérletezések, fiatal szeretők, magamhoz képest meghökkentő kiegyensúlyozottság az örökös bocshogyélek parázás után. Feminizmus. Macskatartás. Negyed éve home office.
---
Mindent, de mindent házhozszállíttatok.
Van már így pink virágokkal teli futómuskátlim, banánfám, meg citromfám, meg új kis pálmám, A Nagy Kedvenc szobanövényem.
---
Tudtátok, hogy a síkosítóhoz átvételkor el akarják kérni a személyit? :D
...rosszkedvű volt, megbukott a múlt heti vizsgán és fáj a sportsérülése...
Oké, ettől még felelősséggel tartozunk a megszelidített kisállatokért (értsd én).
Mióta határozottan kiállok a saját érdekeimért és szépen-ügyesen le is kommunikálom, hogy ez bennem milyen érzéseket okozott, persze kiderül, hogy dehogy velem van baj, és hogy igazából Kócos akár holnap átjönne munka után és velem lenne reggelig. Hát, ha végig akarja hallgatni a nyelvórai makogásomat! (Blablaőőőőblabla+főnéviigenév+"más subjuntivo", ahogy jelenleg beszédben igéket ragozok. :D :D)
Viszont jelzem minden esetleges férfiolvasómnak, hogy az eltűnésekkel, játszmákkal (itt nem ez volt, de volt ilyen exem) nem a női érdeklődést lehet felcsiholni, hanem a nő elkezd másfelé figyelmet keresni.
És talál.
Éjjel évek után felmentem a tinderre és tíz perc alatt le is vadásztam a közelben egy 20 éves modellsrácot, csetelünk, aranyos, szép, bármikor örömmel jön, ha szeretném.
---
Mondom én, hogy szenzoruk van a pasiknak, a totál semmiből ma rámír Műegyetemista, aki nagy favorit volt Judós3 előtt, hogy mi a helyzet, Pestre költözött és szívesen töltené újra nálam az estéit. Reggel meg Hokis üzenete várt, hogy cseréljem már le Kócost rá.
Pénteken benne voltam egy céges kvaterkázós skype-ban, ahol megemlítették, tesztelőket keresnek egy új IT folyamathoz, én meg jelentkeztem, mint totális kívülálló, szóval egész nap a rendszerükben gyűjtöttem a hibákat.
Imádtam, hogy nem a szokásos feladataimat végeztem, az agyamat is megmozgattam.
---
Btw a Rubik-kocka kirakását levittem 3 perc alá, ami nyilván nem kimagasló egy lelkes kamasznak, de így öregen egészen jól fejlődöm.
---
Szombat délután elmentem Béért a jyskbe, átmentünk meglátogatni Papírkutyust, aki egy szőke fürtös, kék szemű, hatalmas pillájú nagyfiú már, aki végigmutogat mindenféle állatokat a könyveiben.
Aztán kiültünk egy cukrászda kertjébe papírkutyázni egyet, kibeszélni színészek magánéletét és ismét elfelejteni játszani a Friends triviával.
Bét hazadobtam, átmentem apu 76. szülinapját ünnepelni hármasban, majdnem éjfélre másztam haza.
Azért még felpróbáltam az új rúzsomat, amit lövésem sincsen, hol tudok hordani, de nagyon jól áll.
---
Ma elugrottam az egyik kreatívos szeánszra felköszönteni egyikőjüket egy s.k. ajándékkal, aminek állítólag nagyon örült.
Anyunak átküldtem az első verziót, ami nekem nem jött be, ezért le akartam bontani, de ő lelkesedett, hát hazafelé megleptem és odaadtam neki.
Azóta is küldi a szelfiket, hogy hordja, otthon.
---
Negyed év után elmentem vásárolni, hová máshová, mint barkácsáruházba. Mekkmester a szívem, na.
Láttam végre élőben pénztárosplexit, meg nem tudtam, hogy oda még kell maszk, csak önszorgalomból tettem magamra, de hallottam a bejáratnál a konfliktusokat.
Nekem ezek totál kimaradtak, március 14-én jártam legutóbb bármilyen boltban is.
Vettem a macseknak füvet, mediterrán (online) növényáradatnak kaspókat, kézfertőtlenítőket, mert csak 10 flakon van itthon, szögeket, meg rinyált szegény középpolgár apám, hogy 3 500 ft egy nyugágypárna, úgyhogy egy elrongyolódott ócskaságon kénytelen kint cigizni (napi két dobozzal), szóval kapott a hubi-szalonna mellé egy párnát 3 500 Ft-ért. Ergo ismét visszamentem Anyuékhoz egy percre.
Mindenkitől elnézést kérek: ha negyed év után vásárolni megyek, nyilván esni fog. Esett is, mint a csuda, a nyugágypárna praktikus ernyőnek bizonyult a parkolóig.
---
Ma még kreatívkodom, lesz a héten spanyol online, de szeparatistáink "tovább akarnak menni" a B1-gyel, ami nekem megvan, szóval ketten maradunk, így nem biztos, hogy folytatjuk sajnos.
A céghez nem tudni, mikor kell bemenni, semmi konkrét nincsen.
Kócos kurtán-furcsán lerázott szerda este, hogy megy aludni, azóta nem írt, a szombati online randinkra nem jelentkezett be, látom, hogy rendszerint online, tehát él. Baromira bánt, nem ilyen volt eddig, hétfőn úgy ment haza, hogy előtte ajándékokkal, mert kertben szedett málnával halmozott el, azt mondta, hogy szeret, nézeteltérésünk meg soha nincsen, nem értem, mi a fene van.
Nem, nem fogok ráírni.
Elméletileg pénteken jönne át, de most fogalmam sincsen, miafaxvan, szombaton nagycsaládozás, el kell ugrani az M7-es dugójába, na az egy szép trip lesz, aztán estére visszajött volna Kócos még két napra, de lásd mondat eleje.
Hokis akar jönni, Nagyonlétrának már nem is válaszolok, annyira nem érti meg, hogy nem, Építészhallgató is felbukkant a semmiből. Van külön szenzoruk erre, hogy Kócos épp hanyagol?
---
Félek a vírustól, lennénk már túl a járványon!
Szeretem Anyut, de elképesztő a manipulatív rosszindulata, felhív a semmiből, hogy mit hazudjak és mit hazudjon, hogy lemondjuk, amit én nem akarok lemondani. És hogy mondjam meg nekik, hogy ez az időpont nekem(!) nem jó, meg tuti azért ekkorra szervezik, hogy mi ne menjünk (??????). Eleinte nyugtattam, hogy akkor ő ne jöjjön, majd én megoldom, de csak hergelt, a végén már hangosan ordítottam vele a telefonba, hogy hagyjon ki engem az egész szarkeverésből, majd én eldöntöm, hogy mit akarok*!
Fiatalon mindenki azt hitte a családban, én szítok, meg lázadok, miközben semmiről nem tudtam és nem is vagyok az az alkat. Aztán pislogtam, amikor a képembe kaptam.
Apropója, hogy családom egy nyári szombaton déli ebédet szervez az M7-es mentén budapesti rokonoknak. Tényleg xar időzítés, az M7-es járhatatlan szombat délelőtt (meg kijutni oda a város másik feléből), a légkondim akadozik, balatoni vonatra ilyenkor Covid-időszakon kívül sem ülnék, Kócossal az lenne a hétvégénk, szóval nem igazán szeretnék a 20 percenként pisilnie kell (és meg is teszi) szívbeteg apámmal kettesben állni a dugóban a kánikulában.
Kócos sem örül. Ha legalább reggel, vagy későn lenne, otthagynám 1-2 órára egy strandon. Mondjuk azok még nincsenek nyitva.
Ma hajnalban keltem, izgultam a bentléten, sok volt ez egy fertőzésparásnak negyedév után egyáltalán emberek között, ezerszer kézfertőtenítettem, hétkor még kezdődik a spanyolom, rosszul érint, hogy Kócost át kell tennem utána hétre, és akkor a semmiből lecsap Anyu, akinek tényleg nem is kéne jönnie, de úgy izgibb, ha engem belekavar.
*Ha nem megyünk bele a játszmáiba, akkor néha világgá megy mártírként, hogy ne is keressük többet, úgyhogy egy ideig próbálok higgadt maradni, de faszomat, mindig nekem kell az okosnak lenni, meg a higgadtnak, nem tudok 44 éve a szüleim terapeutája lenni, én is ember vagyok, még ha nem is tartottak soha önálló lénynek!
