Ma két éve így négy óra körül beesett végre az állatmentő alapítványtól a fura hölgy terepszemlére, megfelelő helyre kerül-e a kis védencük, akit előző héten vidéken meglátogattunk.
Kezében himbálta a hordozót, benne egy végtelenül parázó szegény macskával, aki addigi egy éve alatt erdők, mezők, kertek között rohangálva élt, mondjuk főként parázva a kutyáktól, akik a legtöbb rokonát széttépték.
Most meg autóztatják országhatáron át, hosszan, kicsi dobozokban vadidegenek és akkor még itt ez a nő is, aki semmit nem tud a cicákról.
Leültem a parkettára, előmászott és... totál pisis volt szegény. Szóval új lakóhelyén az első élménye, hogy megmosdatjuk-megtöröljük. :D
Aztán csapzottan és magabiztosan körbeszaglászott, megtalálta a konyhapultot, mint a kedvenc helyét és ott flangált. Szóval a második élménye, hogy állandóan lepakolásszuk onnan.
Csoda, hogy nem utál.
Sosem volt kutyám-macskám-rágcsálóm, nem tudtam, hogy:
1. a macska nem buta állat, sőt
2. macskát tartani rendkívül szórakoztató
3. már amikor nem alszik 18-20 órát egy nap
Ha ezt előbb tudom!
A lakást pillanatok alatt megszokta, a meleget, biztonságot, nomeg a frissen folyó vizet a csapból, Purizont és N&D-t kacsával meg vaddisznóval, a hálós teraszt, a millió polcát, párnáját, fotelt, szekrénytetőt.
Más hangon kér enni, közös játékot és sajnáltatja magát, mert vizes lesz, ha kimegy az esőbe. Sokat magyaráz. Lábhoz bújós, még ha csak a mosdóban ülnék nyugiban. Eddig a kapucsengőre az ajtóhoz rohant, mert jött az aktuális fiú, a karantén óta a hálóba fut, hogy csukjam rá az ajtót, mert a futár jön.
Az átlag vendégek elől elbújik, a fiúkhoz rohan és körbeimádja őket, és ez kölcsönös.
Na jó, én is bírom.
---
Szülinapomon feljöttek a szüleim (apu ötször sem volt nálam 15 év alatt), macska az átadószekrény alatt lapul, Anyu jutalomkolbászkákkal térdel a konyhakövön, hogy kicsalogassa, nagy nehezen előjön a haspók. Apám egyetlen megjegyzése: jé, ez a macska nincs is elhízva. Ő úgy képzeli a házimacskát, hogy ronda kövér.
---
Szombaton meg röhögve kezdte mesélni, hogy hogyan kínoztak gyerekkorukban állatokat, de leugattuk, azért ezt mégsem hallgatnánk végig.
---
Kb. 15 éve költöztem be a mostani lakásomba, 2005. júniusában. Nem hittem volna, hogy így átalakul minden. Egy évvel később már a mostani munkahelyemen dolgoztam, minicég helyett egy monstre multinál, a pasim 5 év után ekkor szakított, megismertem a pszichiáteremet, a terápiájának az életemet köszönhetem, utána álltam be a tánccsoportba és ismertem meg a cimbiket, tánc már sehol, ők igen, sok-sok színház, MüPa-bérlet és kvízek hála Békának, új hobbik, új nyelv, utazások csodás helyeken, Rómától varázslatos horvát szigetig, fjordok és Kanári-szigetek, gyerekmentes élet és szabadabb magánélet, szexuális kísérletezések, fiatal szeretők, magamhoz képest meghökkentő kiegyensúlyozottság az örökös bocshogyélek parázás után. Feminizmus. Macskatartás. Negyed éve home office.
---
Mindent, de mindent házhozszállíttatok.
Van már így pink virágokkal teli futómuskátlim, banánfám, meg citromfám, meg új kis pálmám, A Nagy Kedvenc szobanövényem.
---
Tudtátok, hogy a síkosítóhoz átvételkor el akarják kérni a személyit? :D
