Nem szoktam szégyellni, ha hibázok.
Most, hogy voltam már 1-2 nap az irodában, meg papírkutyázni, meg minipiknikezni, két kertipartin, amiből csak egy volt a házban az ömlő eső miatt, meg vezettem, strandoltam, éttermeztem, tegnap maszk/kesztyűben bemerészkedtem a DM-be (ha kell a diktátornak a cicaleves, hát kell a cicaleves!), és fodrászhoz, ahol senki nem volt, csak 5 unatkozó fodrászlány, az egyik gyönyörűen levágott és még fini olajom is lett (dráma volt a hajam 10 hónap felemásranövés után, láttam magamat a videókonfokon), naszóval megint rámjött a mehetnék.
Én hülye hónapokig tök jól elvoltam otthon, végre nincs az őrült rohanás állandóan, a net meg az ajtóig szállít bármit...
De most... Hát, most újra be vagyok sózva. Nézem a programokat, koncerteket, utakat, táncokat, táborokat, strand, bolt, fancy bruchozóhely és balatoni sétány, bármi! Tudoooom, a pms ilyen.
Bejelentkeztem gyorsan egy városismereti sétára a kb. szomszéd kertvárosba, egy kreatív workshopra a kedvenc kreatív boltomban, szóval némi vásárlás is esélyes, még egyen hezitálok, ma indul a következő etap spanyolgyakorló a neten, péntektől Kócos, szombaton TCsV, Pét kéne meglátogatni, Té hivogat uszodába, Gé várja, hogy végre kávézzunk, meghát a huszonpár nő is izzó levelezésben, mikor indulunk már vidékre végre.
Bejelentkeztem az éves eü szűrésre, megcsináltattam a teraszkeret újrafestését, lehet, hívok takarítót, mert ketten három óra alatt végigsuvickoljuk a redőnyöket/tokokat, ablakot, elhúzzuk a hűtőt, mosógépet (az vagy száz tonna, vagy valaki odabetonozta), zsíroldunk, meg minden. Jófej nő, vagy két éve nem járt nálam. Látszik. Újra kéne kezdeni az endokrinológussal, mert elakadtunk, na hozzá bejutni, aztán uh-ra, mert a kiműtött pajzsmirigylebeny helyén valami kuvvára ott van, aminek nem kéne (a sebészem már külföldön praktizál), laborok, új terheléses prolaktin, meg oké, hogy 15 éve nyugvó fázisban az ir-em, de nem ártana azt is kontrollálni.
Teszteltettem a cégközeli parkolóudvarokat a kollégákkal, van egy egész közel a belvároshoz, de mégis gyalog cégtávolságra, az lesz a befutó. Szeretek sétálni, na az is marhára hiányzik a mindennapjaimból...
