Tobber életblogja

Ősz, spleen, munka van, kedv lanyha, feladat sok, határidők nyomnak, megoldhatatlan feladat az SAP-ban szintén.

Lecsupaszodik a munkán kívüli élet, örök imádat az internetnek, legalább így tartjuk a kapcsolatot (a blogolvasásra nem is marad időm, bocsi, bloggerek!)

Bár az elmúlt napokban jártam ugye az esküvőn, lakber áruházban az ajándékért, meg kézműves tanfolyamon. Egyre kisebb csapatban, de tartjuk a kvízt online, a spanyolt is. Kedden az irodában jártam és nagyon nem volt kedvem a közös mosdóba kijárkálni, ami mensi második nap elég égető, úgyhogy fél nap érdektelenség kapcsolatépítés után otthonról folytattam. Most már megértek mindenkit, aki autóval jár be. Nem több bosszúság a dugóban araszolni, mint táskákat kiszedni a veséből, mellből, meg a harisnyát félteni a tépőzáras laptoptáskáktól. Meg fázni. A metrón meg izzadni. Menstruálva laptopcipekedve, Deákon átszállva csúcsidőben.

És látom a napot, fákat, ha végiggondolom, hogy metrózgatva évi hányszáz óra napfényről maradok le!
Oké, ha vége a vírusnak és újra lesznek esti programok, akkor korlátoz az autó, kevés hely van a színházak, nyelvstúdió környékén, de hol van az még!

Csütörtökön elrohantam a kész ékszerekért, egyikért át is jött havernő huga, és ajándékba kaptunk a mestertől egy hatalmas zsák színes bőrt kreatívkodni. Kócossal randiztam és újra lángol és én az ilyet nem értem, totál analfabéta vagyok a témához. Pénteken sütöttem fahéjas almás pitét meg finom diétás sósat, szombatot meg Bével töltöttem. Sétáltunk egy nagyot a váratlanul hidegben, aztán szülinapi ebédre hívtam meg, isteni finoman főznek, ismét azon ritka eset, hogy megettem minden sósat. Oké, édeset nem, amivel zavart keltettem a konyhán, hiába kötöttem a pincér lelkére, hogy mentsen ki, de ha már szénhidrát, legyen sós. Be is szereztünk puffasztott kukoricát és sajtoskiflit, hát, ezeket fél éve nem ettem.

Tegnap meg nyitásra odarohantam a közeli és töküres plázába szorgalmasan kézfertőtlenítgetve, lecsaptam a kinézett dzsekire meg ruhára (meg Friends-es hálóingre) és hazasiettem, mert összeállítottam egy hatalmas zsák segélycsomagot egy rászorulónak és elvitte egy jófej lány neki. Mostam, mosogattam, podcasteket és hangoskönyveket hallgattam, próbálgattam, a millió ruhámból mi áll jól (semmi) és néztem ki a fejemből.
Szombaton városismereti séta lesz némi kultúrával ötvözve, aztán Kócos hazavisz és szórakoztat hétfő reggelig. Ha a tesztje negatív, sok ember közt volt, elvégezteti.

Át kell állni a kültéri programokra, mondjuk ez a hideg, meg a 17 éves autó miatt korlátozott, Mátra tuti kimarad. Ötleteket szívesen olvasok!

(És tényleg nem tudom felfogni, hogyan tévedhet el valaki működő okostelefonnal az erdőben Piliscsabánál. Piliscsaba. Ha egyenesen elindul, 2-3 km-en belül kiér egy műútra, nem kis eséllyel egy településre.
Ha a térkép nem is megy, iránytű is van az okostelefonokon, oké, elég szurdokos a terület, de ésszel lehet követni egy irányt. Vagy a legegyszerűbb a nyomkövető helymeghatározás, a legtöbb telefonon alapból be van kapcsolva, ha más nem, bekapcsolja reggel, ami útvonalon elindul visszafelé és kész. Végigtúráztam a gyerekkoromat, soha nem indultunk el felkészületlenül, eltervezett útvonal és batárnagy papírtérkép nélkül, de a naplementével is mindig duplán kalkuláltunk...)

Beadassam az influenzaoltást? Két éve úgy letepert (a vírus, nem az oltás), hogy két teljes hónapig köhögtem valami szövődményétől, elment a hangom hetekre és 12 nap konstans láz+hasmenés gyötört, életem lerosszabbja. A háziorvosom szerint csak pihenjem ki, jó. Tavaly beadattam, semmi bajom nem volt. Idén meg még itt a covid is, lehet, hogy kéne, nekünk ingyen van. Ellenben nem is tömegközlekedem, ahol elkaphatnám. Nemtom.

---

Tegnap annyira sírtam, hogy ilyen rusnya vagyok! Más csak úgy kikel az ágyból és nem bajszos és szép a haja és sima a bőre, nekem meg pillanatok alatt lenő a tökősz hajam, lóg a mellem és undorító, a bőrömet már napok óta kerülgeti az allergia, inkább nem mertem krémet rátenni napok óta, erre pont péntekre lobbant be az arcom, úgy néztem ki, mint egy leprás még egy kiló sminkkel is. :( Más ennyi melóval várat épít a külsejéből, én a xarból erőfeszítéssel is csak ilyen roskadozó putriviskót. :( :( :(

Ja, meg fog jönni és iszonyú kekszhiányom van, ilyenkor pláne kiakadok.

Ronda, kövér gyerek voltam, volt pár szép évem, de az már huszonéve elmúlt. Tényleg nem értem, aki manapság rámmozdul.

Oké, elhatároztam, hogy ezt az évet magamra szánom, mert 45 évesen nem nézhetek úgy ki, mint néhány negyvenes kollegina, juj.

Aztán elkezdtem keresgélni, hogyan néznek ki manapság a korosztályombéli, 90-es évek szupermodelljei. Hát bizony még őket sem kímélte a kor, szinte fáj nézni, hogy egykor bexarásgyönyörű Linda Evangelista is egy duci néni lett, mint én.

---

Egyébként kimondottan jó hétvége volt a bőgéstől eltekintve, pénteken szórakoztató volt az informális céges skype-unk, aztán beletörött a bicskám egy közel százmilliós ügybe, ami kiborító, és nem találok megoldást (nem én baxtam el, inkább hagyjuk, milyen pozíciójú munkatárs).

Deeee voltunk az esküvőn, zártkörű, tizenketten, megható, pityergős (ők is!), megismertem egy szupercuki lányt, szívesen barátkoznék vele (na ilyet sem mondtam úgy 15 éve!), majd meggyőzöm TCsV-t, hogy alakítsa úgy a következő összejövést, ha lesz egyszer, hogy ő is csatlakozzon.

Esküvőkön mindig belémszúr az érzés, a megfelelő utat választottam-e, hogy én nem akarok tartós párkapcsolatot, de erről majd 20-30 év múlva tudok nyilatkozni, egyelőre a legjobbnak tűnik számomra. Soha nem voltam igazán olyan boldog párral, mint szingliként (már amennyire ez szingliség Kócos mellett).

Hazafelé az utcában lassítva elkaptam szüleim vacsorájának maradék morzsáit. Három napig ettem azt a mennyiséget.

Szombaton pedig egész nap egy kiscsoportos ötvöstanfolyamon forrasztgattunk a kreatívos barinővel meg a hugával, végigkacarásztuk, nagyon vidám nap volt és kreatív és sokat tanultam és ha egyszer kész az ezüstözése, akkor el is hozhatom. Lehetett volna csicsázni, én elsőre egy minimalista-modern ékszert akartam, majd legközelebb bátrabb leszek.

Tegnap csodás idő volt, próbáltam valami kreatívat készíteni, de le is bontottam az egészet, ez a maximálisan vagy sehogy nálam a kézművességben jön elő és a közben nézett Vis a vis spin off is gáz, ezt levezetendő csillogóra takarítottam a lakást. Tudom, meg fog jönni. Anyu beadott néhány s.k. képviselőfánkot, vajon miért voltam dagadt gyerek??

---

Tudom, hogy a depresszió jelei köszöngetnek, öregkoromra nehezebben bírom a szeretett őszömet és a hormonok sem álltak be (látom a támogatós csoportban, más is küzd az injekcióval), de a legdühítőbb, szétszórttá váltam. Sosem törtem össze tárgyakat, ma sikerült egy kedvenc tálkámat, múltkor egy kedves lámpámat, illetve egyik nap nagyon nem ettem, rávettem magamat egy csirke-salátára, gyönyörűen tálaltam is magamnak, majd felemeltem és az egészet leborítottam a földre véletlenül. Hát, nem örültem. Ma reggel meg terveztem egy irodalátogatást, csak épp egy fontos kütyüt hagytam otthon, úgyhogy a stadionnál csaptam egy jobbost és hazajöttem, majd megyek holnap, úgysincs bent senki. Totál szétszórt lettem. Én. Én. :(

---

Mindegy, itthon nagyobb eséllyel látom meg am mindjárt érkező Antonovot. <3

---

Aztán a facebookon beleálltam néhány homofóbba, akik mérgezik a kis közösségünket, meg egy feministagyűlölő exfeministába, ami nyilvánvalóan felesleges, de úgyis táncokat nézegtettem a neten, közben félkézzel. És beszállt az egyik jogászcsajunk (az, aki mindig haverkodna, csak nekem nincsen kapacitásom), és vicceseket írtunk meg privátim kiderült, hogy totál azonosak a nézeteink, meg is lepett. Kicsi a világ, az ő szakmai mentora gimnáziumi osztálytársam volt.

---

Még lebegtetjük a novemberi négy napos kreatívos elvonulást, de szerintem nem sok esély van rá. Pedig nagyon-nagyon akarom.

---

Kócosnak pénteken kezdődött a home office-a, de a hétvégén megtartják a sporttábort, szóval a legnagyobb eséllyel csütörtökön van egy napunk egymásra.

Ő jobban nyíg, de ez van a vírusjárvány végéig.

Megvagyok, köszi.

Olyan semmilyen kedvem van hetek óta. Ilyenkor szoktam vásárolni. Úton egy tonnás rossmann-csomag (oké, Glamour-napon szerzem a mosószertől tamponon át a tisztálkodásig mindenfélét, nagyon sokat spórolva), meg új hajszárító (nagyon sokat spórolva), ha esetleg kéne, mert az esetek 99%-ában kihúzom a hajamat a nagykefés forgós csodával, node mi van, ha fázik a fejem és hullámosan hagynám a frizurámat (ahogyan az esetek 99%-ában senki nem szokott látni, dehát home office, úgyhogy ráhasaltam kicsit a wavy hair method irományokra és videókra <-- ez jelen esetben illatos, fényes és irtó puha ázottpulira sikerült, mondom, hogy kéne hajszárító).

Voltak nálam a cimborák két hete, a feladat, hogy kifogyasszanak a felhalmozódott és sosem iszom meg alkoholkészletből, az nem jött össze, pedig 4 vodkával és 2 pálinkával besegítettem, de a hangulat összejött. �

Most úgysem találkozunk egy darabig nyugisan, azaz persze az esküvőn igen, amire lövésünk sincs, mit ajándékozzunk (mindenük megvan, irtó kommersz az ikea-utalvány két ikea-őrültnek??), meg a nagyobb ünneplés a covid után lesz. De ki kellene mutatni valahogyan, hogy szeretjük őket. Passz.

Jártam kétszer bőrgyógyásznál, mert erősen tarthatatlan a bőröm állapota (nyugi, semmi fertőző, de van itt genetikus, pikkelysömör meg allergiás viszketős tünet, eltávolított több seborrheás keratózist, fibromát, mittoménmiket), a sebek miatt nem tornázhatok, illetve Anyu átsportolt tegnap úgy 30 dkg zsírbansült tarjával, meg még néhány kalóriabombával, szóval ne kérdezzetek, fogytam-e. Megszeretgette a macskát, amiket legendásan utált anno, aztán elvoltam egyedül.

Mert Kócos 2 hét iroda, 2 hét home office-szal pont kockázat, én meg minimálisat kockáztatok (legalább a gyógyszer lenne meg!!), szóval vele havi egy találkozás lesz. Legutóbb a küszöb alatt kúszva jött szépséges orchideával, meg hogy nem is érti magát, de nem akar velem hülye lenni. Elmeséltem neki, ilyenkor mi nők mit érzünk és hogy inkább előtte gondolkozzon, mint kússzon, persze virágot hozhat bármikor. Hatalmasat sétáltunk vele két közeli ligetben, elmentünk egy kézműves hamburgeres mellett, amit ezer éve ki akarunk próbálni, és olyan illat csapott meg minket, hogy vett két hatalmas hambit, amíg elkészült, elugrottunk árvácskákat venni, segített beültetni, tele a terasz friss és szép növényekkel.

Közben Műegyetemista nyomult ezerrel és mivel visszautasítottam, kitalálta, hogy álhírhívő tard vagyok és azért félek a covidtól, mert minden hülyeséget elhiszek. Én, aki a samponját is a biokémia alapján válogatja, ja. Mondjuk tudtommal az álhírhívő tardok épphogy nem félnek a vírustól, na mindegy. Sértett férfi sosem viseli el a visszautasítást, amiben az a vicces, hogy ezzel később is elzárja magát a lehetőségtől, jesszus, de gyerekesek.

Kockázat: jártam egy iparművész műhelyében, mert rendeltem tőle valamit és a közelben át is tudtam nála venni, csodákat készít, nekem is, imádom. Körbevezetett, invitált máskorra is, ha lesz tanfolyama, megyek arra is.

Bár semmi ihletem alkotni hetek óta.

Átmentem cicám megmentőjéhez, mert nálam hagyta a festett képét legutóbb, vittem a cicám szüleinek általa nem kedvelt játékokat, mentát ajándékba.

Kéthetente 1-2 nap az irodában dolgozom, 1%-a jár be tán a kollégáknak. Volt el nem költött keretünk, abból nyitottam egy számlát a menzán, aki kollégám megy, leehet róla ingyen párezer forintnyit.

Munka után mindig elugrom a közeli piacra, most épp a muskotályszőlőt, szilvát, mustot, csemegekukoricát nyammogom, imádom az őszi ízeket (meg az őszt). Szerintem nagyon megfogyatkozhatott a kereslet, mert minden eladóbácsi meg vevőbácsi körbeudvarolt, ami jópár éve nem jellemző (ergo a szemem lehet szép és az arcom nem, mert az nem látszik most a maszkban :D).

Újrakezdtük skype-on a kvízeket hetente.

Újrakezdtem zoomon a spanyol szintentartót egy új tanárral, kiscsoportban. Egyelőre bicskanyitogató a hölgy stílusa, örülök, hogy videófelvétel készül az órákról, sztem valaki fel fogja nyomni. (Nem, én a csendben duzzogva lelépek típus vagyok. :) )

Felfedeztünk szüleim és köztem félúton egy új kávézót levegős, nagy terasszal, oda elsétáltunk többször is (khöm, volt, hogy apu tudta nélkül), szüleim is függők a jó erős olasz kávéra, a süti egészen finom, tudunk egymástól egészen távol ülni... Engem annyira nyomaszt a szüleimhez bemenni, hogy max. évi 1-2-szer ugrom be, itt meg elvághatom a szálat, ha mehetnékem támad.

A nagynéniék jól vannak, kimentek a víkendházba, megoldanak mindent, egyelőre nem kellek.

Négy fős ötvöstanfolyam lesz hétvégén, kreatívos barátnővel csacsogtam róla, olyan kedvet kapott, hogy jönnek a hugával. Röhigcsélős nap lesz, az tuti!

Feszegetem a határaimat, néha filmet nézek (néha trasht is, az jobban szórakoztat, mint a művészkedő hömpölygőérzelmesesek), most meg az Emily Párizsbant, ami annyira mederben tartottan kedvesen sztereotip negédes, hogy még az én gyomrom is beveszi (Melrose Place/Szex és New York producer Darren Star új alkotása Phil Collins lányával, aki csak nekem Phil Collins lánya, a fiataloknak valamit zenélt a múlt évezredben Lily apja).

Nyomaszt, hogy nem lehet a megszokott életet élni, pedig csak pár hónap és hitem szerint minden megy tovább, lehet majd menni színházba, kondizni, kvízezni, suliba, kreatívkodni, meccsekre, meg barátnőzni, utazni sokat-sokat, hosszú vezetés közben Billy Idolt énekelve.

Váltott hetes bejárás van, HA valaki igényli. Múlt héten voltam, a héten ha akarok sem. A remek beosztás miatt a két főnököm különböző héten jár, hát köszi.

Újabb tesztelésbe vontak be, imádom.

Holnaputánra bejelentkeztem bőrgyógyászhoz, mert már elviselhetetlenül viszket a bőröm, random tenyérnyi allergiás hólyagok jönnek-mennek. Egyelőre a kímélős arckrémek egy részétől nem lesz szebb a bőröm, van, amitől igen. De valójában a réges-régi egyetlen jól bevált krémemtől komfortos a bőröm. Vagy ha nincsen rajtam semmi. Nem véletlenül szoktam én le a krémekről. Szokom még az újakat.

Múlt héten úgy 5-6 óriászsák kacattól szabadultam még meg, két 150 literes zsákban csak cipők voltak, Anyu, nagynénik elkapkodták.

Kisuvickoltam mindent, fürdőt, függönyöket, pultot, bejárati ajtót, szekrénymélyeket, hűtőt, átültettem virágokat, megint IKEA bemutatólakásban élek. Épp a totális kupactengerben pakoltam, amikor rámír a takarítónő, aki évi 1-2-szer átjön segíteni ablakot/redőnyt pucolni, hogy miért is kerestem, és egyébként most van 1,5 órája: hát akkor megkapja a redőnylemosást, jött is azonnal. Nem fogadott el érte pénzt. Legalább akkora üzletasszony, mint én! :D

Pénteken a szüleimmel próbáltam ki egy kiülős éttermet, próbáltam apám gusztustalankodásait nem figyelni, de úgy az étel ötödénél feladtam, vagy belehánytam volna a kajámba.

De! Az örök kritizáló apám megdicsért, hogy mennyire sokat fogytam és nagyon profin csinálom. Mondjuk nincs öt kiló minusz, de átalakulok, tényleg minden lötyög rajtam. Van eltéve 1-2-3 számmal kisebb jópár ruhám, lassan esedékes. Legutóbb iroda után beugrottam övet venni, mert azokból kifogytam, bánom, hogy nem vettem más színeket is. Nem, mintha nem póló-bugyiban lennék itthon, finom fűtött lakásban…

Szombaton készítettem finomságokat és átjöttek a cimbik egy utolsó karanténelőtti(?) iszogatásra, ki kell üríteni a felgyűlt és sosem kellő alkoholokat a hűtőből. Aztán előkerült a kártya, majd a társasok. Hiányozni fog ez!

Ma meg kezdődik a kvíz, mi skype-on toljuk.

A szomszédlányhoz beköltözött valami kerti rovar, hívott irtót, kihívtam magamhoz is preventíve, bár esélyes, hogy a macska simán megeszi, finom fehérjeforrás neki, ma körbepöttyintették a lakást.

Viszont. Kócossal az elmúlt időszakban nagyon sokat voltunk együtt, Balaton, utána is jött már háromszor. Rákérdeztem, hogy akar-e a cimboráimmal találkozni, vagy máskor jön, mire olyan bénán kezdett sumákolni, hogy beteg, rákérdeztem végül, hogy miért hazudozik (mert 27 éves lett, az a pasiknál a mélyrepülés kezdete). Persze kiderült, hogy nem beteg, csak nem maradt ideje a fél napos edzés, haver építkezése, munka, egyetem, sport, családja mellett még átjönni. Ha jól értem, a szülők belekötöttek, hogy nem fizetik tovább az egyetemét, ha még egy fél évig nem adja le a szakdolgozatát, egy éve tologatta, ami így már félmillió fölött van nekik pluszban.

Na és akkor kiakadtam, mert ha ezt nem lehet nekem elmondani és megértenem, akkor semmit, szóval döntse el, akar-e velem őszinte kapcsolatban maradni, vagy semmilyenben. Nagyon sajnálnám, de Műegyetemista (aki azóta topmenedzser fizetésű elismert szakzseni mérnök) naponta nyúz, hogy átjönne, akar és imád minden porcikámat. Meg Jogiegyetemista. Meg a be-bejelentkező exek. Kócos azóta vezekel és meggyőző, hogy bánja, mondjuk ez engem nem hat meg, kapar és jönni akar hétvégén. Utálom az ilyen szitukat. Csak akkor engedem, ha home office-os, de eléggé elment a kedvem. Eddig ő volt a lendület a kapcsolatunkban, a lelkesedése, ahogy rohant hozzám. Meglátjuk.

Na itt jön a vihar, dörög és tök sötét lett fél háromkor. Imádom!!!

Bével jártunk (maszkban) irodalmi sétán a Várban, és megható a Thomas Mann üdvözlését a turistamentes utcán hallgatni, mellettünk a kivilágított 200 éves házak, a templomból orgonaszó hangzik át a téren...

---

Kedden Kócossal randiztam.

---

Ha csütörtök, akkor fogorvos, ha minden igaz, befejezte! Tökéletes lett, én meg szegényebb egy százassal.

---

Előtte még sétáltunk egyet Békával és okosszép kisfiával (Béká is okosszép), akinek sztoriztam egy kisrepülőre mutatva, hogy van nekem egy pasikám és az apukája ilyen pilótákat képez, mire ő, összefoglalva az életemet:

Melyik?

Igaz, hordtam ilyet 1986-ban.

Ja, voltam az irodaházban három hete két nap, erre már négy léguti fertőzött gyanús kolléga van, kettővel egy konyhába járok, kilincs, kapcsoló, kanár, pohár. Meg akiket esetleg megfertőztek, de tünetmentesek (még). Kettő tesztje negatív, jippi.

Nem is tudom, hányan akartak megölelgetni, nemhogy 40 centire beszélni a fejemtől. Sokan.

Aki fél, az már ne találkozzon velem, akárhogy is húzódom el (és műanyag villákat vittem, azzal eszem, a palackomból iszom).

---

Nagybácsit megműtötték, miután nagynéni kéthete ágyhozkötött volt, ő meg eljárkált ebédért, hát az étteremből a mentő vitte tovább infarktussal. Neki pár hét rehab, nagynéni továbbra is mozgásképtelen. Egy hete vasárnap kivittem hozzá Anyut a világvégére, én maradjak a kocsiban. Hív hozzá mentőt. Jó.

A negyedik órában már megkértem őket, legalább a telefonomat vigyék be tölteni, elautóztam a közeli faluba tankolni, ott kávéztam, elintéztem a mosdót, vettem egy újságot, hogy üljek tovább az autóban a fák alatt. Fogalmam sincs, mivel tökölték az időt, vagy hogy minek kellettem oda a ház elé. Aztán hívtak mentőt, elirányítottam őket, segítettem, majd utánukmentünk a Jánosba, ahol újabb két órát üldögéltem a kocsiban másik fák alatt, meg sétáltam, mire kiszóltak, hogy menjek csak haza, Anyu majd taxival hazamegy.

Hát mondjuk ezt hat órával korábban is mondhatták volna.

Nagynénit is megműtötték, már Anyuéknál lábadozik. Ergo apám hisztizik, mintha neki bármi teendője lenne is, Anyu engem hivogat és anyázik (apázik) rá.

Meg hazudozik. De meghökkentően rosszul, főleg hogy apámtól már tudom az igazat.

Ejj, de gyerekkorom.

---

Múlt héten három napra elugrottunk balatonozni elverni némi pénzt a SzÉP-kártyáról. Sehol senki, töküres utcák, népszerű strandon max. tizen vagyunk, 26 fok és elviselhető vízhőmérséklet. Takaros minihotel, elegáns, tiszta, nyugodt, ha jól értettem a sokszáz utalásukból, nem egy gyerekbarát hely (akkor miért vittem Kócost -kérdezheti most Bé elámulva).

Röviden: világbéke. Első nap odafelé egyetlen délutánba bezsúfoltam egy Tihany-nézést, egy arborétumot és egy trendi éttermet, ahol már ettünk két éve Bével, estére meg két óra sétát a balatonparti naplementében, aztán láttam Kócoson, hogy ez a kis letisztult lényének sok, szóval visszafogtam magamat, másnap reggeli után csak medencéztünk, napoztunk, társasoztunk, estebédeltünk, koktéloztunk a csillagos ég alatt a hintaágyban, bealudtunk, majd a smart tévén nyitva felejtett netflixet használtuk, a német (osztrák?) Roberttől innen is elnézést, ha eltekertük a Black mirrorját és átállítottuk a hangsávot. (Van saját netflix előfizetésem is, de na.)

Kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy jobb lenne okos tévén nézni a sorozataimat, mint laptopon (a sosem használt tévékészüléket odaadtam pár éve a szüleimnek, apám jobban lássa a focimeccseket meg Semjént). De szvsz elcsúfítja a lakást, sosem egy helyről netflixezek, meg ha közben kreatívkodom, akkor nem látok távolra vagy fordítva.

Szerdára hazajöttünk, itthon kialakítottunk egy kicsi nem kicsi kuckót a vadiúj teraszon, plédek és párnák a földön, felettünk a felszerelt függöny baldachinként árnyékol, laptop, netflix, társasok...

---

Voltam fogorvosnál mintavételen, visszaszerelték a klímát (ááááá!!!!), meg a cicahálót, szelektáltam a növényeimet és a terasz még mindig nincs készen.

---

A második hullám miatt a koncertünk elmaradt, előtte el akartam menni szoliba lenapozni a fürdőruha csíkokat, meg elintézni boltokat, de így, hogy Anyu meg nővére veszélyeztetett, rám meg szükség van, inkább elengedtem.

Ma munka után szabadtéri városismereti sétára megyünk Bével, holnap munka után Kócos érkezik, szerdán elmennék talán táncra, talán nem, vagy csak megállnék hátul nézelődni, de jobban félek ennél, csütörtökön távolságmegtartós Papírkutyás Különítmény pici Papírkutyussal, meg fogorvos este, ha minden igaz, befejezi, bár ezt már mondtam egy hónapja.

Péntektől Kócos, aztán úgy hiszem, jön az újabb bezárkózás hónapokra. :(

Azért az menjen a sunyba, aki szerint a zsír nem hízlal, csak a szénhidrát. Nekem ez egy tök átlagos napom, nyáron volt egy hónap, hogy három kilót híztam így.

Meg hogy a hormonok nem hízlalnak. Hát de. Kezd beállni a gyógyszeremmel 2-3 hét alatt, már olvad le napi 1300 kcal mellett is (fogyózni nem akarok, nem cél).

Meg a lányok nézték döbbenten, hogy nem is eszem sokat. Nem bakker, és az a durva, hogy 50 kilósan én is ilyen kis nácin gondolkoztam 20 évesen.

(yazio app, tökéletes számolgatásra, nekem a számolgatás jön be. Meg a mozgás, pont tegnap inkább menstruáltam)

---

A teraszburkolat csodaszép, csak azonnal össze fogja koszolni az összes virágom, bútorom. Amit tudok, feldrótozok a korlátra. Mármint virágot, a kanapé ott kényelmetlen lenne.

---

A héten két nap vagyok bentről, félek, hosszú ideig ennél több nem is lesz.

---

Egy negyvenes pasi kolléga jön szembe: milyen gyönyörű a bőröd!

---

Végtelenül vágyom utazgatni. Tavaly szeptemberben a Forum Romanumnál porchettáztunk, utána még utaztam háromszor, idén jó, ha marad nyitva étterem Pesten.

Hétfőn gyorsan lemegyünk a Balatonra 3 napra Kócossal, ha rossz idő lesz, hát, megoldjuk. És még van a SzÉP-kártyámon, max. netpincérre, vitaminra meg súlyzókra tudok belőle költeni a neten, szállást mondjuk sehol. De ennél sokkal több pénz megy a kártyára. Alapból nem tűnik szemétségnek a rendszer, de ekkora adóval (15 és 36%) bárcsak költhetnénk valami értelmesre is, mint tizenévig fizettem az önkéntes nyugdíjpénztáromba (azon 77% adó van már!!!!!!!), de legalább mosóporra meg tamponra.
(Oké, tisztában vagyok az okával. Addig kibírom KFC csirkeszárnyakkal pár évig.)

...és aztán cicám megmentője a kocsimban felejtette a kész festményt, amit itt kerülgetek a minilakásban, plafonig felhalmozott balkonvirágokkal a nappali közepén, védve a portól meg a munkásoktól meg hogy ne menjünk állandóan neki, bakker. De legalább szép lett, irtó giccs, de ezért poén a lakásomban.

Nahát a festés is. Lemondták a 20-ait, merthogy kevesen lettünk volna, napokig vártam, hogy akkor a szerdaira beférünk-e, végül válaszoltak. Nem azt festjük, amit akartunk volna, de elfogadható kompromisszum volt. Odaérek, még kapkod a lány, hogy mégsem heten, hanem kilencen leszünk, gyorsan előrajzolt még kettőt, kitette az állványokat, megkért minket, hogy segítsünk az akrilokat kinyomni a palettára.

Várunk...

Senki nem jött el rajtunk kívül, ketten voltunk vendégek.

Ennyi erővel mehettünk volna 20-án is, és/delegalább festhettük volna, amit mi akartunk!!! De mivel ez már (kilenc példányban) elő volt rajzolva, hát ez lett. Egy idő után leállt a tüc-tüc-zene, megkérdeztem, hogy kötelező-e ezt ordíttatni, alig halljuk az instruktort, de nem, végül betettünk U2-t és családias hangulatban elbeszélgettünk. A nőci férje 11 évvel fiatalabb nála, úgyhogy érdekes volt, amikor cicamentőlány éretlenkedett, mert egy férfi nem lehet érdekes, ha nem idősebb. Öh. Összenéztünk, hogy azóta királynőként vagyunk kezelve (őt bántalmazza a hetven évese, igaz, irtó menő név a szakmájában). Egy gyönyörű apakomplexus rajzolódott ki pár óra alatt... :D

A burkolómester beígérte, hogy visszajön a városba, majd este fél hétkor rácsörögtem, hogy ez úgy mégis hánykor is lesz, erre alkudozni kezdett, hogy ma már fáradt, én meg kedves hangom rávilágítottam, hogy a főnöke mai napot ígért, hát jött, szomszédlány ügyelt, este 11-ig csiszoltak.

Kócos átjött vigasztalni, hozott szivecskés bonbont, meg tonna gyümölcsöt, aztán reggel leváltották a munkások, én összepakoltam bőröndöt, alapanyagokat, másoknak beszerzett ezt-azt, meglepetés ajikat, hogy indulok 25 csajjal kreatívkodni, medencézni, rötyögni, majd a nagy jövés-menésben... eltűnt a macska. Totál leizzadtam, mire a sut mélyén megtaláltam, mindent kipakoltam, ágy alatt kommandóztam, ő meg békés bagolyfejjel kucorgott némán az ágy alatti polc mögött a genya.

Mire leértem, mindenki megérkezett... Összefutok a szobatársaimmal, hogy akkor foglalom az ágyamat: jaaa, azt izé már elfoglalta, bocsika.

Itt kicsit kezdett már elpattanni néhány idegszálam, egyik csaj belémkarolt és felajánlotta a pótágyukat. Csak 20 cm-t lógtam le és lejtett a fejem felé, de legalább kemény volt.

Akkor hívtak otthonról, hogy milyen gondok vannak és különbenis keresztbe lesz lerakva, ami hosszában szép, és akkor nem ezt a lapot kellett volna vennünk, és akkor elfogyott a 20% plusszal rendelt greslap, szegény szomszédlány ment az agglomerációba, mert közelebb nem volt raktáron és ne legyen visszatéve a teraszaink közt az elválasztó, amiből újat csináltatunk októberben, csakhogy a közös teraszunkról a szomszédlány a nappalinkba lát, én meg nem látok be onnan hozzá, tehát premier plánban nézhetne minket meztelenül -viszonzás nélkül. Meggyőztem, kell a régi addig is. :D

Ééééés akkor kiderült, hogy a medencét az előző lakók elrontották és nincs medencézés és 35 fok volt és a napon kreatívkodtunk, lehet, hogy klimax, de totál izzadok egy hete.

Szóval rosszkedvűen nem lehet kreatívkodni, én csak kiegészítőket gyártogattam a kiegészítőkhöz, láncot, kis fülbevalót, másra nem lettem volna képes, amit bánok, mert ott aztán akkor is kering a kreatív energia, ha nem hiszel benne.

És végre közösségben voltam és hatalmasakat röhögtünk és vicces videókat készítettünk, posztoltunk a csoportunkban, és óriásit lelkiztünk a konyhában dinnyekockázás és -majszolás közben, és kaptam gyönyörű ajándékokat, sokat, és megleptem én is másokat és örültek, és cserélgettem szépségeket az övékre, meg vásároltam is egyik művésztől, mert szerény, de zseni, és mindenki megölelgetett, amikor odamentem, és valamiért a legtöbben nagyon szeretnek, és hajnalban nagyokat párnabeszélgettünk (oké, nem kekszeltünk előtte :D) a szobatársakkal, és megint megkaptam a bókokat, hogy tizenévet letagadhatnék, amit szvsz egyrészt a golyófejem miatti ránctalanság, másrészt a vidámságom* miatt gondolhatnak, és kikérdeztem egyik lányt az exmunkahelye vezetőiről, mert felvásároltuk őket és munkatársak lesznek, és hálistennek messze ültem le a párostól, akik monoton nagymonológokban azzal szórakoztatják a közelükben ülő népet négy napig, hogy kinek idegesítőbb a férje meg a gyerekei és röhögnek a szemtelenségükön, tiszteletlenségükön és lezárják egy Dóra Gyula idézettel, hogydeazért őket tisztelik, és akkor mindig beugrik, hogy ebben a hangnemben nőttem fel, jó arcot kellett vágni a görénységekhez, nem is tudtam, hogy az ellen lehet tenni, vagy csak lelépni, ha nem viselem el.

Szeretek felnőtt lenni.

Utolsó estére megjavították a medencét, némi fröcskölődés után a többiek csoportszelfizgettek, én meg inkább kidőltem a vízpartra napozni egy Rubik kockával és hallgattam a madarakat. Odajött a kölyök kandúr is, akinek lecsempészgettünk vacsoramaradékokat, komolyan elgondolkoztam, hogy hazahozom, kóbor kormos cica, a helyiek elkergetik. De nem leszek macskagyűjtő kövér öregasszony. Vagy legalábbis egy ideig még küzdök mindegyik tulajdonság ellen. :D

Kicsi a világ, a mellettem szöszmötölő lány egy táncostárshoz jár tornázni. Kicsi a világ, Műegyetemista a falun keresztül motorozgatott napokig.

Ügyelő Anyut hazadobtam, Kócos átjött, rendeltünk pizzát a burkolóknak is, akik ma már itt mellettem a fugát kenik, még némi szigetelés, és übergyönyörű teraszom lesz!!! 9-én jönnek a klímát és a cicahálót visszaszerelni, remélem, nem hallok felőlük többé. Mármint nem lesz semmi gond. Egyébként a noszogatások ellenére csak jókat tudok mondani róluk, álomszépen dolgoznak (ha már itt vannak), tolják ezerrel, olyan szintű vízzárást tettek le, hogy külön-külön arra jutottunk a szomszédlánnyal, hogy ha lezárnánk a végeket, medencének is megfelelne, ő már hívta is őket újabb munkára, én meg ajánlom őket (ha van türelmetek a nógatáshoz :D).

A két botránykirobbantó lakó természetesen nem volt otthon, amikor az elárasztásos tesztet megcsinálták a többi teraszon fölöttük, szóval akkor annyira mégsem lehet fontos nekik, csak hisztibajnokok. Fujj, de utálom az ilyen embereket.

Este Kócossal turmixoltunk gyümölcsöket, fellazítottuk egy kis Bacardival, jégkockával, odaadtam a szülinapi ajándékát, ami egy koktélshaker, két szép pohár és pár mini napernyő, élvezte. :)

*Múlt héten messengeren külön tőlem elbúcsúzott egy menzás lány, aki új állás után nézett, meg egy kedves kollégám is, aki azt írta, hogy legyek továbbra is olyan derűs, mint amilyennek megismert...

...és akkor 1,5 hét ígérgetés után felvonulnak a burkolók, elbontják az építményeket, felbontják a burkolatot, hosszan ecsetelik a tervet, padlopont, bondázsokat, mapeit, stbstb., hogyan végeznek vasárnapig, ezt így a szemünkbe, boldogok vagyunk a szomszédlánnyal.

...majd két órával később este felhív a mester, hogy akkor ő most hazamegy nagyon vidékre, mert lázas a gyerek (faszom, ha megfertőzött minket...), meg úgysem vette meg még a főni a padlopont (1500 méter a legközelebbi obi, Budapest legbarkácsboltosabb környékén lakom!), úgyhogy majd jön. Nem tudja, mikor. A főnökével a közös képviselőnk kontaktált, szóval őt nyúzom szerencsétlent, intézkedjen, utálok mószerolni, de ez egy három fős brigád, senki nem folytatja???

Cica nem mehet ki háló nélkül, megfőlünk klíma nélkül, a növények sínylődnek bent, nem lehet kiülni, én utaznék holnap, szomszédlány anyukáját műtik, rohangál, Anyut (74) nem merem lázasgyerekes közelébe engedni, köszi.

Mindezt még mindig azért kell tűrni, mert a kettővel lejjebbi (másban bizonyítottan hazudozós) bácsi állítólag ázik tőlem. Amiről sosem láttunk bizonyítékot, meghát az összes szaki szerint nonszensz.

De azért én kötelezően fotózzak le minden lépést. Jó.

A burkolatot a szomszédlány rendelte, azt ma reggel váratlanul kihozták (napok óta telefonálgat utána), majd mivel nem találták itthon (ma én tartom a frontot), ezért egy telefon nélkül elvitték, majd jönnek holnap.

A lakás fullon növényekkel, teraszbútorokkal, a folyosó dráma, a parketta leragasztva, mindenen por, kosz, átjártak és bontottak, amíg oktatáson voltam a nappaliban, majd skype-oltam, közben lerendeztem egy villanyszerelő bácsit, aki egy lámpacseréért leszerelte a fürdőszekrényt, akkor már azt is rámoltam és szelektáltam és sikáltam, a lakás porban úszik, a bankom is a csőd szélén miattam.

Anyámnak elmeséltem a burkolókat, emelt hangon hosszan kioktatott, hogy mit csináltam rosszul (éééén???), meg hogy azonnal hívjam ezt, meg azt mondjam annak, meg olvassak be a bugyutabácsinak, és amikor kértem, hogy elég mélyponton vagyok, esetleg valami együttérzőt vagy támogatót mondjon, akkor felrakta az előző lemezt, mit csesztem el, stb., úgyhogy emelt hangon kikértem magamnak, és hogy soha nem képes belátni, ha csak nehezíti a szitut, és elnézést még életében nem kért, és letettem.

Jól vagyok.

A hétvége remek volt, csak kétszer jött ki teljesen a kontaktallergiám, és viszketek hetek óta.

Bével sétáltunk a pesti természetben romantikusan és hatalmas kolbászt ettünk, nyami, aztán Kócossal strandoltunk, meg cukiztunk, amennyire lehet a forró lakásban cukizni, hogy ne bujjunk egymáshoz. :D

Aztán előző nap lemondták a kreatív festésünket, átkértük magunkat mára, a 4. nap már asszertíve rájukpirítottam, hogy oké, hogy utolsó pillanatban úgy mondják le, hogy ők milyen jófejek, mert aznap is írhattak volna az ÁSzF-jük szerint, de készülnénk, ha ilyen rövid határidővel vannak egyébként rosszabb opciók.

Na és akkor írok Cicamegmentőnek, hogy mehetünk, válasz: jaaa, ő szeptember 26-ra gondolt, augusztusban nem ér rá. Visszakerestem, a linket küldtem át neki, rábólintott, na akkor elkezdett körülményeskedni és ehhez igazán nem volt kedvem, szóval még mindig asszertíve ráírtam, hogy én megyek, ha akar máskor, akkor intézze legyen kedves.

Jött még pár zsarolósdi, hogy odaér, hogyha elmegyek érte kocsival és elviszem, de mivel bármikor beállíthat a burkoló, akit a főnöke leb.szott és hirtelen vissza tud jönni a városba, ezért nem fér bele.

Apám telekszomszédjába betörtek, már amennyire szomszéd, hogy egy párszázméternyi erdő választja el, ő meg lent van a susnyában a világ végén totál egyedül, nem fél. Én féltem.

Reggel elmentem a hiánycikk injekciómért, a harmadik havi nem volt raktáron, de akkor már megvettem (egyébként szúrtam és megrökönyödtem, mennyire hajszálvékony a tű és profi a toll és adagoló ahhoz képest, amikor tíz éve szúrtam egy hónapig a vérhigítót a térdátfaragásom után szívószálnyi vastag tűvel), és munka előtt be akartam ugrani szoliba, mert csíkosan barnultam és az randa. De a szolim megszűnt. A kollagénem hálás érte.

Havi zárás van, de mindenki határidő után küldi, és küldi, nem feltölti és hibás adatokat irogatok át egyenként és asszertíve mosolygok és faxom kivan így is.

És akkor holnap találkozunk egyik havernővel, aki egy borosdugókból készült telefontartót akar nekem adni, és amellett, hogy őőőő, próbálom minimalizálni a kacatokat, nem tartom a mobilomat, utálom a borokat és totál elítélem az alkoholizmust (meg a kettőnél többet vállaló szülőket. Még dolgozom a nyitottságomon), bizony alkoholizmusnak tartom a napi kevés piálgatást is, apám falusi osztálytársai már mind meghaltak 15-20 éve az italtól, naszóval erre hogyan lehet szépen reagálni?

Éjjelre még jön a ma utoljára 26 éves Kócos, reggel felköszöntöm, reményeim szerint beállítanak a mesterek, de nevetséges az optimizmusom, összepakolok, utánam a vízözön és a napok óta döbbenten fejet kapkodó szegény macska, irány a vidék a csajokkal, ejj, de várom! Lehet, hogy a kevésbé ízléses ám nagyon röhögünk gegek készítése helyett a medence mellett találnak egy Forbes-szal négy napig, nincs kedvem máshoz.

Tudom. Pms-em van.

(Ha eltűnne a blog.hu, vagy én, a tob nlc-s jahús címemen elértek a folytatásért.)

Na jó, örömködöm is.

Tegnap Kócos elvitt a sportcimborái divatos bárjába valami elegánsabb eseményre.

Értemjött, körbeugrált, istenit ettünk (i love disznóhús, csak bizarr a zsidónegyed közepén, és még azt a mikvét sem találtam meg, amire határozottan emlékeztem, hogy ott van), aztán ölelkezve sétáltunk a hűs nyári estében és sztoriztam a kilencvenes évek lepukkant belvárosáról neki*, ahhoz képest a bulinegyed most csoda csillogás.

Kócos is aranyos volt, a haverjai is kedvesen fogadtak, de hagytak minket romantikázni is, én meg nem tudtam eldönteni, csinos voltam-e, de Kócos láthatóan gizdult velem, szóval talán mégis...

Rég voltam nem cimbi emberek közt, na. :D

*Az életben nem gondoltam volna, hogy amit 1990-ben tinifejjel undorítónak, lepukkantnak és mocskosnak láttam, azt harminc évvel később nosztalgiával fogom mesélni egy akkor még meg sem született pasikának. Rém fura.

A kocsiszervíz így, hogy kábé semmi baja a kocsinak, 110 ezer forint lett végül.

Az endós beszereztet velem vagy 15 féle vitamint, krémet netről (nem mlm, csak a patikában alacsonyabb hatóanyatartalmúak vannak), újabb 25 000.

Meg az inzulingyógyszert.

Meg egy engedélyeztetett, de kísérleti injekciót, amit magamnak fogok hetente adagolni.

Így, hogy kábé semmi bajom.

Szóval a patikában tegnap 83 000 forintot hagytam. Őőőő.

Elmegyek dietetikushoz, mert az ilyenterű tudásom 10-15-20 éves, hátha van valami új kutatás, trend, már csak tartani kéne, az 25 000.

Megrendeltük a burkolatot a teraszra. Nem olcsót választottunk. Mindegy, én a nappaliból, hálóból is azt nézem a földig érő ablakokon át, legyen pofás. Klíma leszerelve, a burkolómesterek egy hete csúsznak és életjelet sem adnak, hogy holnap leszerelnék az elválasztófalat, ahogyan ígérték, ez sem jó jel. 9-én már jönne a klímás meg a cicahálós visszaszerelni. Újabb huszasok repkednek ide-oda.

A fogorvosomnak a híd még kb. 100 000 forint.

A cirkómnak sincs már sok ideje hátra, az 6-800 000 körül lesz kéménybélelésestül majd.

Plusz autócsere, meg cickógenerál 1-2 éven belül.

Ennyire jól azért nem keresek!!!!!!!

Kiélem a SzÉP-kártyámat (amit überg.ciségnek tartok, mert iszonyat meg van adóztatva, mégsem tudom bármire elkölteni), abból nyaralunk Kócossal három napot, meg elég lesz pár Don Pepére...

Amikor azt vallja egy ismerős nő, hogy évek óta nem volt józanul orgazmusa. És ugye nem illik azt mondani, hogy hagyja ott a pasit, talál figyelmesebbet, tehetségesebbet, jobbat.

Oké, elismerem, ritka a tehetséges, de van, vagy alakítható legalább...

Amikor azért válik egy ismerős nő kisgyerekekkel, mert semmi újítást nem fogad be a férje, ő meg nem akar béna testiséggel élni tovább, akkor jön a késői hidegzuhany, talán figyelni kellett volna a kívánságaira.

Amikor elváló kolléganő hárpiából tündéri nőci lesz, évek alatt kivirágzott már nem né-ként.

Valami nem stimmel a férfiak, és eséllyel a nők szexualitása körül, és úgy tűnik, nem merjük bátran megfogalmazni a vágyainkat. Egyetlen ember sem köteles bennmaradni egy kapcsolatban, ha xar neki a keksz minősége, mennyisége. Már amelyik még csinálja... Meggyőződésem, hogy boldogabb lenne a világ, ha mindenkinek stimmelnének a dolgai az ágyban fürdőben, öltözőben, gruppenpartin.

És mindez a szivárványos zászlót meggyalázó lúzerekről ugrott be. Meg a kócosos hétvégéről.

Főztünk, koktéloztunk, sütöttünk két tortát az ünnepelteknek, játszottunk a cimbikkel, tökigáztunk, a mai strand meg elmaradt a hideg miatt, ágyban sorozatoztunk két izélés közt, segített pakolni, hozott egy ventillátort (a Maugli-macska legnagyobb döbbenetére), mert pénteken leszedték a kültéri klímaegységet, DE a burkolók mégsem jönnek hétfőn, csak 24-én, a pixába. Undorító, ahogyan az építőmunkások sz.patják az embereket, mi meg kiszolgáltatva kínmosolygunk.

A héten elbúcsúztunk a tanfolyamtól. Voltam másik terhelésesen. Kihisztiztem, hogy álljon mindenfélét a magánbiztosításom. 20 (húsz!!) forintot kellett nekem fizetnem. Gálánsak. Beugrottam egy gyors gyökértömésre a fogorvosomhoz. Átugrottam ex-beteg kolleginához. Vitatkoztunk a kertészeinkkel és szomszédainkkal, a legnagyobb bajunk az életben néhány boróka meg berkenye legyen!

Próbálgatom az olaplexeket, nem vagyok elájulva, háromhetente hajfestésre kéne valami értékesebb vegyület, lehet, én vártam túl nagy csodát, vagy idő kell a regenerációhoz...

Tesztelgetem a bőrömön az új krémjeimet, kettőre totál pattanásos lesz a fejem, a többitől meg szebb. Apám a kilencvenes években is a nettó hatóanyagokat hozta haza biokémikusként a tini bőrömre, azóta is kóklereknek tartom a kozmetikusokat, a növényi alapanyagú parasztvakítás krémeket, szappanokat, a szagosított-széttartósított xarokat. Az esetek nagyrészében inkább nem is használtam krémet, szebb maradtam, mintha a kb. mindenre érzékeny pocsék bőröm begyulladt volna. Annyit tudtam, hogy belülről kell táplálni, meg hogy a radírozástól csak sérül a hám és mélyen bekerülnek a baktériumok, gombák, főleg nem higiénikus környezetben, hozzáérve, kutyanyalogatva, ritka párnacserekor, ááá. A szappant dettó nem bírtam szerencsére, milyen jó pocsék bőrrel élni!

(A bőrgyógyász számláimat inkább hagyjuk.)

Most van ceradmidos lemosóm, tejsavas hámlasztóm, aminósavaim, hialuronsav, koffein, nyomelemek, vitaminok (amiknek most retinolnak, niacinamidnak hívnak, a vitamin szó már nem divat??), csak a szükséges alapok. Még Bé hívta fel a figyelmemet tavaly egy eső miatti áruházbamenekülés közben Koppenhágában, hogy már nem csak a gyógyszergyárból lehet a szimpla alapanyagokhoz hozzájutni, hanem árulják. Azóta látom okosszépség okításait: mintha tudós apámat hallanám vissza, nekem ettől hiteles.

Jövő héten irány az endós minden lelettel, amit eltökítettek a laborban és a call center elérhetetlen (= percekig tartó gdpr duma után szétkapcsol egyszerűen), de megtalálták, kihisztiztem, hogy újraküldjék, én nem bírom újracsinálni hányás nélkül a terheléseseket! Nincs meglepetés, a terheléses prolaktin a maximum tízszerese, inzulin dettó sok, harsogják a cikkek, hogy ilyen értékekkel esélytelen nem hízni, az enerváltság garantált. Gyógyszereket meg nem szívesen örökre, na majd meglátjuk a szerdát.

Amikorra Kócos elhívott fancy barátai fancy bárjába valami trendi vacsoraestre. Én tolhatom az aminósavakat a fejemre, de Kócos 18-nak néz ki, a nagymamájának fogok látszani! Ő hívott, legyen az ő baja. (Nincs egy rongyom, bár hétfőn jön egy ruha a netről.)

Remélem, végre lesz jövő héten strand, meg festményfestés, meg ezerrel pakolunk a teraszról, bár nincsen hová.

Utána héten burkolók, én meg utazom a csajokkal, addig minimum négy művet kéne összedobnom, de semmi kedvem alkotni. Új technikákat tanulnék, ami vagy angolul van leírva/yt-n magyarázva, vagy rosszabb esetben olaszul, mondjuk a számokat úgyis megértem, meg látom is nagyjából, mit babrálnak. Így esett, hogy nem akartam háttérnek angolra angol vagy spanyol sorozatot nézni, vagy olyan filmet, ami kevésbé dumás és a képi világ számít, mert ugye nem igazán figyelek oda. A filmeket utálom, a magyarokat méginkább, szóval éreztem, ennél jobb alkalmam nem adódik felzárkózni a magyar filmekből, Rókatündér, Kölcsönlakás, Pappa pia. Megtanultam a technikákat közben, de hogy ezek mennyire bugyuta, semmitmondó pénzszórások, azon jobban meglepődtem, mint vártam. Ismét jöhet pár évtized, amikor nem akarok filmet látni. :D (Jó, esetleg valami nagyoneurópai művészfilmet.)

A Netflixet/HBO Go-t a legjobb találmányok közt gondolom, ha nagyon tudok figyelni, a Vis a vis-t mazsolázgatom spanyolul, ha nem, akkor Black mirrort, Better things-t és Love, death and robots-t angolul, egyébként meg talán újranézem a magyar Terápiát, ott igazán nem kell a képernyőre nézni közben és hangulatos.

Jut eszembe. Nem tudom, mi és hogyan lesz a blog.hu-val, én hiszek a folytatásában, de a freeblogban is hittem, aztán mennyire szívtunk. Addig is aki szeretné, írja fel a tob nlc-s jahús emailcímemet, ha úgy alakul, ott elérhettek, hol folytatom.

Az a szitu, hogy kicsit sok most az intéznivaló a munkán kívül is.

A magánbiztosítóm csak egy részét vállalja már a diagnosztikának, én meg ragaszkodom mindenhez, ha már endokrinológust is fizetnek, szóval ma reggeli terhelésesre munka előtt úgy mentem, hogy én szerveztem le, én fizetem ki, a biztosító orvosainak előzetes rábólintásával, és ami maradt még keretem, azt majd utalják, befotózva x adatú számlát, leleteket, árlistát, stb.

Aztán szombat hajnalban átjöttek a mesterek, hogy a burkolást átbeszéljük a közösképviselővel, meg akkor már szóltam a szomszédlánynak is, aki szintén érintett. Meg ugye itt volt Kócos, dehát kell a szaftos pletyka a jótestű fiatal fiúról, renomét nem rombol...

(Annyira gyönyörű teste van, hogy fotózgattam a hajnali fényben, amíg aludt.)

Naszóval a garancia miatt a klímásokat kell hívnom, hogy szereljék le a kültéri egységet, majd burkolás után vissza, újabb 40 000 Ft. Ettől függően tudják a felbontást kezdeni. Viszont Pesten klímást kihívni SOS augusztusban, home office idején esélytelen. Ezt vadászom.

A burkolat, amit kiválasztottunk, sehol nincsen raktáron, másikat kell választanunk és SOS házhozrendelni.

A macskahálót még szétszerelik, de össze a gurunak kéne, hogy biztonságos legyen, az is pénz, meg ő is hónapokra van betáblázva.

Összefoglalva: egy csomó helyen kell könyörögjek, majd fizessek, meg hetekig légkondi nélkül egy tetőtéri déli fekvésű lakásban frissen gyökértömve meg csiszolva, mert még min. három fogorvosozás hátra van, jippí.

És a jövés-menés miatt a macska a hálóba lesz bezárva és a zaj miatt is hülyét kap, meg a szétszedett hálódeszkák és virágok közt leszünk a minilakásban, és még ki sem engedem háló hiányában, plusz ő légkondiban is megsül, nahát izgalmas hetek jönnek.

És most szombaton nálam lesz a társas, de lehet, hogy esetleg légkondi nélkül, ha így sikerül munkást találnom, na akkor meleg lesz!

És akkor heti 1x bejárok, plusz a csajos négy nap, meg a Kócosos balcsis romantikázás, egyeztetés a kertésszel, Kócos és Gé szülinapja, spanyolóra, festegetés, fog- és endós dokik, koncert, némi edzés, második hullám (berendelt macskaalommal és -kajával, ez a lényeg), közben dolgozom normált meg a projekten, csak kapkodom a fejemet, minden meglegyen.

A szokásos augusztusi kérdésünk: hogyan futott el a nyár ilyen gyorsan?

- Szombatra lefoglaltam a kedvenc tókörnyéki éttermünkben a kilátásos asztalt a teraszon (vagy 50-60 hívás után elértem őket). Utána irány a strand Kócossal! Már nálam tartja a fürdőnadrágját.

- Aztán Bét hiába győzködtem, hogy ő az új Rembrandt, szóval elhívtam festeni a cicám megmentője lányt. Festettem már csoportosan előrerajzolt valamit, nem nagy kihívás és jópofa, meg festettem már a lánnyal is, csak akvarellt, biztos szórakoztató lesz.

- Aztán jövő héten társasozunk nálam a cimbikkel, Kócos nagyobb, macskám kisebb örömére. Legalább extra kitakarítok végre előtte, utána is.

- Nyúznak valami tánccal, de azt nem látom biztonságosnak.

- Aztán valamikor jönnek a burkolók felverni a teljes teraszt, meg szigetelni, kövezni, macska hálója le lesz szerelve, macska szerintem para lesz az egésztől. Meg a légkondit is szétszedik, attól para lesz a hőség, ajaj!

- Aztán elmegyünk a kreatív csajokkal a lefoglalt panzióba négy napra a medencében ökörk... őőő alkotni.

- Aztán lefoglaltam egy elegáns villában a deluxesuperplusextracsilivili szobát a Balaton egy csendes(ebb) csücskében, Kócossal kikapcsolódunk egy kicsit. Pár éve jártunk a környéken, de a szimpatikus hotel dupla annyiba került volna és tök fölöslegesen fizetnénk a wellness részéért, mert végig izélünk a vérnyomásom nem bírja a szaunákat, gőzt, medence meg itt is van.

- Ma Anyut elviszem az új cukrászdába ünnepelni, ami félúton van köztünk, legalább sétálok egy nagyot.

Ránkfér, tegnap nagy ijedtséget okozott Kedvenc Nagynéni, aki annyira rosszul volt egy ideje, hogy mentő vitte kórházba. Pont az ő szülinapján, fel sem tudtam hívni. Már jobban van, aggódunk érte.

Meg KELL tölteni a maradék nyarat élményekkel, kicsit félek az ősz-tél komorságától, meg a pandémiától, ugye...

Oké, imádom az ősz-telet, de nem otthon begubózva, legyünk már túl ezen a fránya víruson!!!