Na jó, örömködöm is.
Tegnap Kócos elvitt a sportcimborái divatos bárjába valami elegánsabb eseményre.
Értemjött, körbeugrált, istenit ettünk (i love disznóhús, csak bizarr a zsidónegyed közepén, és még azt a mikvét sem találtam meg, amire határozottan emlékeztem, hogy ott van), aztán ölelkezve sétáltunk a hűs nyári estében és sztoriztam a kilencvenes évek lepukkant belvárosáról neki*, ahhoz képest a bulinegyed most csoda csillogás.
Kócos is aranyos volt, a haverjai is kedvesen fogadtak, de hagytak minket romantikázni is, én meg nem tudtam eldönteni, csinos voltam-e, de Kócos láthatóan gizdult velem, szóval talán mégis...
Rég voltam nem cimbi emberek közt, na. :D
*Az életben nem gondoltam volna, hogy amit 1990-ben tinifejjel undorítónak, lepukkantnak és mocskosnak láttam, azt harminc évvel később nosztalgiával fogom mesélni egy akkor még meg sem született pasikának. Rém fura.
